| Spider-girl |

33.rész

Nem épp a terv szerint mennek a dolgok, de erre számítottam is. Azon csodálkozom, hogy a tűz miatt, miért nincsenek még itt a tűzoltók. De percek kérdése és ideérnek, és akkor még bonyolultabb lesz a helyzetünk.

Venom és a másik elég sokáig tépték egymást, amibe mi is segítettünk Chrissel. De egy földönkívüli ellen mi nem sokat tudunk segíteni. Mikor nem Venommal van elfoglalva az idegen, hol Christ hajítja át pár fán, hol engem épít be a macskakövek közé. Igen, az a terv, hogy lefárasszuk. De ez nem nagyon akar fáradni. És az előbb elég erősen a gerincemre estem, ami most nem kicsit fáj. Ahogy elnézem Christ, ő meg a bal lábát húzza. Nem ő fárad, hanem mi. Mondjuk Venom elég jól bírja, de a segítségünk nélkül nem sokra menne, ahogy mi se nélküle. Külön se jött össze, együtt talán sikerül.

-Meddig bírod még öreg? - kiáltok oda neki, miközben talpra állítom Christ.

-Fogd be, kölyök - mordul rám, amin felnevetek. A következő pillanatban az idegen kigáncsolja, majd a magasba emeli és a tűz mellé hajítja. Venom abban a pillanatban, amint megcsapja őt a meleg, keservesen felordít és arrébb gurul. Fekete teste bugyborékol és füstöl. Nagy fájdalom lehetett ez neki. Az idegen felénk fordul, felkapja a mellette lévő egyik padot, majd azt felénk dobja. Sikerül kitérnem előle, de a következő már telibe talál. A pad eltörik, míg én hanyatt vágódom. Ekkor Chris ront neki, kapja és adja az ütéseket. Az egyik után térdre rogy, mire a szimbióta beletérdel az arcába. Hallom, ahogy valami roppan, majd Chris eldől.

-Ch! - horkan fel az idegen. - Gyenge!

Ekkor már én támadok rá. Nem várom meg, míg Venom összeszedi magát, csak megyek a fejem után. Hálót lövök mindkét lábára, majd átcsúszok azok között és még mielőtt megfordulhatna, megrántom a hálókat. Ennek következtében az idegen hasra esik. Hálót lövök mind a négy végtagjára, hogy ne tudjon felkeni.

-Hol a gép? - fordulok Venom felé, aki még mindig kába a tűz miatt. - Venom! Most kell! Hol van?

Azonban nem kapok választ. Az idegen szimbióta megragadja a bokám, majd elhajít. Átrepülök egy fán, majd a mögötte lévő már megfog, így a fűbe esek. A gerincem ismét kapott egy erősebb ütést, ami miatt felordítok. Épphogy felnyomom magam, a másik már felettem áll. Egy könnyed mozdulattal felállít, majd a fejem kétszer beleveri a fába. A fülem sípolni kezd, a maszkom elszakad ott, ahol a fa felsértette. Az ütések és azok ereje miatt, a jobb szememre egy pillanatra nem látok. A földre rogyok, miután a sötétkék idegen elenged. A jobb kezem a fejemhez kapom, vadul pislogni kezdek a maszk alatt. A fejem iszonyatosan fáj, a jobb szememre pedig egyre rosszabbul látok. Hol kiélesedik, hol elhomályosul. Pedig már azt hittem, rendbe jött! Ott, ahol az arcom érintkezett a fával lüktet a bőröm és érzem, hogy fáj a csontom.

-Elveszítetted - hörgi a fülem mellett. - Fogadd el! - összeszorítom a fogaim idegességemben és próbálok erőt venni ahhoz, hogy felálljak és megüssem.

-Nem - sziszegem.

-Nem? - nevet fel rekedtes és rideg hangján. - Nekem úgy tűnik, hogy de. A földön vagytok, nem bírtok velem.

-Lehet a földön vagyunk - veszek egy mély levegőt, majd ráemelem a tekintetem. - De...

-De mindig felállunk! - fejezi be a mondatomat Venom, majd nekiugrik a szimbióta társának. Elesnek, majd jól meghemperegnek a fűben, míg a másikat ütik. Ekkor adok egy kis időt magamnak, hogy összeszedjem magam. Az oldalamra dőlök, majd a hátamra fordulok. Leveszem a fejemről a maszkot, hogy tisztábban kapjak levegőt, mivel az orromból folyó vértől ez már nehezemre esett. Pár másodpercre lehunyom a szemem, veszek néhány mély levegőt. Mikor kinyitom a szemeim, a jobbra még mindig homályosan látok. Az ütések nem tettek jót neki. Egy percig, ha feküdtem. Veszek egy mély levegőt, majd egy hirtelen mozdulattal ülő helyzetbe tornázom magam. Nem mondom, hogy a gerincembe nem nyilallt bele a fájdalom, de kisebb volt, mint amire számítottam. Hallom a csatazaját, ami már kicsit messzebb keveredett. Egy keserves üvöltés, erre már feléjük kapom a fejem, és pont látom, ahogy Venom elhajítja a másikat, az pedig több fának a törzsét kettétörve elrepül. Végül a fűben hasra vágódik és nem mozdul. Venom megérezhette, hogy nézem, így rám néz és bólint egyet.