Bajkeverők

Deal?(20.rész)

- Lucas szemszöge -

Délután folyamán a haverjaimmal lógtam. Céltalanul fogyasztottuk motoraink üzemanyagát és mértük össze tudásunkat egy elhagyatott utcán, ahol a zsarukat egyáltalán nem érdekli, ha bárki versenyt szervez.

Este csak Jungwooval maradtam, aki potyautasként utazott mögöttem. Első kézből megízlelhettük a halált, amikor a semmiből tűnt elő egy éj színeiben játszó autó.

- Lu! - visított fel Jungwoo, amikor észrevette a felénk tartó autót.

Hatalmasat fékeztem, a kerekek hangja megütötte Jungwoo sikolyának magasságát, majd mind a ketten a földön kötöttünk ki.

Sua ült az autóban? - gondolkodtam a földön elterülve.

Fülemben hangos sípolás, látásom elhomályosult, majd éreztem, ahogyan valaki megmarkolja a pólómat és felráncigál.

- Lu! Itt vagy? - kérdezte Jungwoo és tovább rázott.

Azt hiszem nem lett volna rossz ötlet bukósisakot húzni a fejembe.

Miután szemeim kipattantak, az autó felé kaptam fejemet, ami pár méterre állt meg tőlünk. Áttért a másik sávba, valószínűleg, ha nem kapja el a kormányt, akkor áthajt rajtunk.

Az autóról a motorra vezettem a szemeimet.

Szegény Hyu.

- Faszfej! Majdnem kinyírtál minket! - ordította el magát Woo és középső ujjával az autó sofőrjének integetett.

Fejembe erős fájdalom nyilallt ismét. Résnyire szűkítettem szemeimet és megragadtam Jungwoo felsőjét a tarkója alatt.

- Állj le és húzzunk el! Semmi kedvem verekedni egy faszival! - rángattam a motorhoz barátomat.

- Az életemmel játszott ez az idióta! Engem csak ne tekintsen egy egérnek! - öltötte ki nyelvét ismét az autó felé, amelynek kinyílt ajtaja és kilépett egy férfi az ajtón.

Ez Jimin.

Dermedten álltam meg, miközben Jungwoo mellém tolta a motort.

- Most akkor megyünk, vagy mi van? - kérdezte, majd követte pillantásomat. - Talán ismered? - biccentett Sua apja irányába.

- Lépjünk le - motyogtam idegesen és belerúgtam az előttem lévő első tárgyba, ami akkor éppen egy oszlop volt. Fájt, de közel sem annyira, mint a gyilkos jelenléte.

- Jimin szemszöge -

Miután megbizonyosodtam arról, hogy Suának nem esett baja, úgy döntöttem, hogy megnézem a motor vezetőjét és utasát is. Mikor láttam, hogy könnyedén felálltak a földről, mély sóhajt engedtem ki magamból.

Az egyik fiú nagyon agresszívnek tűnt és úgy gondolta, hogy én okoztam a majdnem balesetet. Középső ujjával beintett felém és káromkodni kezdett. A másik fiú próbálta barátját lenyugtatni, majd mikor ez megtörtént, felém pillantott. Egy másodpercig láttam csak arcát, de bőven elég volt ahhoz, hogy görcsös fájdalom fogjon el.

Mégis mi volt ez?

Megpróbáltam megállítani őket, miközben újra meg újra felidéztem a fiú arcát. Olyan ismerős volt az a tekintet. Annyira haragosnak tűnt és meg mernék esküdni arra, hogy a föld alá kívánt.

Egészen biztos, hogy találkoztam már ezzel a vonásokkal.

Egy ideig kint álltam az úton és csak akkor tértem vissza a bambulásból, amikor egy autós ráfeküdt a dudára és türelmetlenül kikiabált a lehúzott ablakon, hogy tűnjek el az útról.