Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Arra ébredtem, hogy valami motoszkál az erkélyemen. Vajon ki lehet az ilyenkor éjnek idején? Fáradtan keltem fel a pihe-puha ágyikómból, bár nem igazán akaródzott, muszáj volt utánanéznem, hogy ki lehet az. És mivel az éjszaka kellős közepe volt, a biztonság kedvéért magamhoz ragadtam az arany gyertyatartóm az ágyam mellől. Biztos, ami biztos.
Macskaléptekkel osontam oda a az éjjeli szellőben lassan hullámzó selyemfüggönyhöz. Ahogy közelebb értem, akkor már láttam, hogy egy vékony alak áll az erkélyen. Méghozzá valaki olyannak az alakja, akit még így az álmomból is megismertem. Óvatosan tettem le a gyertyatartót a földre, és halkan elhúztam a függönyt.
A megérzésem nem csalt, tényleg Loki állt ott a korlátnak támaszkodva. Hátravetett fejjel fürkészte a fekete eget, amin most hullócsillagok hada vonult végig. A magas gallérjában szinte eltűnt a vékony nyaka, és a fekete haját, mint mindig, most is hátrasimítva viselte. Összegörnyedve hajolt a korlátra, összehúzva magát. Az egész testtartása azt sugallta, hogy valami nincs rendben vele.
Óvatosan közelebb léptem hozzá, és így már láthattam az arcát is. Vékony arcát csillogó könnycsíkok keresztezték, a szeme pedig mint egy drágakő csillogott a sötétben. Mi történhetett? Sosem láttam még sírni. Gyengéden megsimítottam a vállát, mire hirtelen felém kapta a tekintetét. Az arcán ijedség tükröződött, olyan volt, mint akár egy sarokba szorított őzgida.
- Loki - suttogtam - Mi a baj?
Óvatosan odanyúltam az arcához, hogy letöröljem a könnycseppjeit, de ő rémülten húzódott el tőlem.
- Ne érj hozzám - mondta halkan.
Normális esetben megsértődtem volna, hogy ilyet mond, de ez most teljesen más volt. Az arcán félelem és összezavarodottság váltakozott, és még a tekintetem is kerülte.
- Mi történt? - kérdeztem újra, és én is ráhajoltam a korlátra a hullócsillagokat nézve.
- Nem szeretnék róla beszélni - motyogta halkan.
Elfogadtam a döntését, úgy is el fogja mondani, ha szeretné, akár miről is legyen szó. Ha neki most a hallgatásra van a szüksége, akkor legyen. Együtt néztük hosszasan az eget, amiről rögtön eszembe jutott a tavalyi kirándulásunk.
Az is pont ezen a napon volt, amikor az év legtöbb hullócsillagja látható az égen. A bátyjával, Thorral és a barátaikkal kint töltöttük az éjszakát a szabad ég alatt. Felmásztunk Asgard legmagasabb csúcsára, hogy minél közelebb lehessünk az égbolthoz, és ott táboroztunk le. Életem egyik legszebb pillanat volt. Máig hallom a fülembe a hangját, ahogy a fülembe suttogja a különböző csillagképeknek a nevét, és a hozzájuk tartozó legendákat. A többiek már rég bealudtak, de mi az egész éjszakát végigbeszélgettük. Már akkor is elképesztett, hogy Loki mennyi mindent tud a csillagokról, amit én soha nem tudnék megjegyezni. Majd felmásztunk a a hegycsúcs legtetejére is, az Odin-sziklára, és a lábunkat a semmibe lógatva álmodoztunk a jövőnkről. Én már akkor is elhatároztam, hogy a hadsereg repülőegységének akarok lenni a parancsnoka, kiskorom óta ez volt a vágyam. Azt viszont, hogy Loki pontosan mit akart, egyikünk sem tudta. A már világos volt, hogy a trónt a bátyja fogja megkapni elsőszülöttként, de Loki állítása szerint sosem akarta a trónt. Szerinte túl nagy felelősséggel jár királynak lenni, hiszen akkor nem töltheted úgy a napjaidat, ahogy akarod. De hiába mondogatta ezeket, tudtam, hogy legbelül mindig is féltékeny volt egy kicsit Thorra. Nem csoda, Odinnak mindig is a szőke herceg volt a kedvence a gyerekei közül.
