Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Dög meleg volt. Atlanta nyári forróságában mindenki élve megfőtt a napsütésben, már az első napon. És az már a tizennegyedik. Én komolyan nem tudom elhinni, hogy egy kicsit hűvösebb helyet nem találtak a forgatáshoz. Könyörgöm, ez egy Marvel film, van egy valagnyi pénze a stúdiónak... Na, mindegy.
Magamban átkozva a meleget kentem be a már harmadik rétegnyi naptejjel az egyébként bűnszerencsétlen bőrömet. Fehér, mint a tejföl, és ahelyett, hogy szépen lebarnulna, több réteg naptej alatt is rákvörösre sül, utána pedig gusztustalanul hámlik.
Szinte elsőként érkeztem, a legtöbben még szunyálhattak otthon, de én önként is magamra vállaltam, hogy kipakolok a reggeli órákban. Így kapok egy nagyobb ebédszünetet, és a délutáni óráim szinte teljesen szabadok. Gürcöljön csak Connor a legnagyobb forróságban...
Az ilyen reggeli, szinte hajnali órákban mondjuk úgy, hogy még egészen elviselhető a napsütés, de a napsugarak már gonoszan kezdik felmelegíteni az éjszaka folyamán éppen csak, hogy lehűlt környéket. És mindjárt megérkeznek a többiek is, és kezdődik az egész napos őrület.
Még egy-két nem éppen gyengéd simítással beledörzsöltem a kezembe a gusztustalan, fehér, ragadós naptejet, majd megkönnyebbülten dőltem hátra az árnyékba hurcolt műanyag székemben.
Egy fehér, rövid ujjú felsőt viseltem, bár a felkaromon már vöröslött a bőröm, nem kínoztam magam egy hosszú ujjúval, egy közepesen rövid, világoskék farmersorttal, és egy fehér-fekete Converseszel, és hogy teljes legyen a kép, és nem utolsó sorban, hogy ne forrjon fel az agyvelőm, a fejembe nyomtam egy fekete baseballsapkát, az elején egy bazi nagy Marvel felirattal, meg még egy ezüst pilótanapszemüveget, hogy a szemem se égjen ki, ugyanis azt még szerettem volna használni egy ideig.
- Na, Chili, te már ilyenkor ébren? - szólalt meg mögülem egy gúnyos hang, mire csak elfintorodva, hátra sem fordulva válaszoltam.
- Neked is jó reggelt Keselyű. És amúgy igen, már mindent előkészítettem - köszöntem vissza Connornak a becenevén, amit enyhén horgas orra miatt akasztottam rá.
- Remek. És azóta ráolvadtál erre a székre, vagy mi? - vigyorodott el.
- Hát körülbelül - fújtattam - Utálom a meleget.
- Tudom, már mondtad olyan... - színlelt gondolkozást - Egymilliószor. És egyébként én is, még sem nyavalygok - húzta el a száját.
- Jóvan' te csak maradjál, olyan latin vagy, hogy le se tagadhatnád - ráztam meg a fejem, majd felpattantam a székből, és viccesen belebokszoltam a vállába.
