Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
"I'm only a man with a chamber who's got me, I'm taking a stand to escape what's inside me. A monster, a monster, I've turned into a monster, A monster, a monster, And it keeps getting stronger"
Ahogy kiejtettem az utolsó szavakat, lassan felemeltem a fejem, majd lágyan megpengettem a számot befejező akkordot. Egy apró csend következett, de aztán bátortalanul, de beindult a taps körülöttem. Egész szép kis tömeg gyűlt körém, gyorsan végigsiklott a tekintetem az engem néző arcokon. Megszoktam, hogy a zeném általában nem az idősebb korosztálynak szól, de örültem, hogy felfedeztem egy-két mosolyogva tapsoló nagymama arcát is. Egy kisebb tinicsapat is engem bámult, de ők a szám után gyorsan leléptek. Az előttem heverő gitártokba egy fiatal férfi egy nagyobb összeget helyezett a sok aprópénz mellé, mire megköszönve rámosolyogtam. Volt egy anyuka is a karján a kisfiával, aki akadozó szavakkal mutogatott a gitárom felé.
- Szeretnéd kipróbálni? - mosolyodtam el, mire az anyuka hálásan bólintott, hogy végre megnyugodhasson a ficánkoló kisfia.
Az felém nyújtott kisfiú nagy szemekkel bámult az ölemben fekvő, a szivárvány minden színében pompázó gitáromra. Apró kis vaskos ujjaival a húrokhoz nyúlt, mint a legújabb játékszeréhez. Az anyuka azonban csak fáradtan próbálta a a kezében tartani a korához nagyra nőtt kisfiút.
- Szabad esetleg? - kérdeztem, és a gitáromat arrébb rakva mutattam, hogy nyugodtan leültetheti az ölembe.
- Oh, nagyon kedves - bólintott a aranybarna hajú, fiatal nő - Nagyon érdeklődik a zene iránt, de nem szeretném, hogy tönkre tegye ezt a a csodálatos hangszert...
- Ugyan... - legyintettem, mire bár egy kis gondolkodás után, de az ölembe ültette a ficánkoló kisgyereket.
- És hogy hívnak téged, kishaver? - ültettem a combomra, majd újra az ölembe vettem a gitárt.
- Henji - mondta aranyosan selypítve a csengő hangocskáján, mire megsimogattam az aranyszínű haját.
- Szóval Henry - bólintottam, a kisfiú pedig mohón kezdte el pengetni a húrokat - Na, nézd csak, micsoda született zenész vagy te! - nevettem fel, majd a felett mellett elnyúlva lefogtam pár húrt a gitár nyakán, mire különböző hangok varázsolódtak elő a húrok pengetésének összevisszaságából.
Henry csodálkozva nézett fel rám, mint valami csodálatos varázslóra valamelyik tündérmeséből, mire nem bírtam ki, hogy ne mosolyodjak el.
- Szeretnéd, hogy eljátsszak egy számot? - kérdeztem, mire ő heves bólogatásba kezdett, én pedig kinyújtva a kezem a karjai alatt lefogtam az első hangot.
