Kritizálj, hogy kritizáljanak!

Turul Kagan: Túl a Halálon - Apokalipszis

Kinézet:

Első benyomásra nagy örömmel vágtam bele ebbe a könyvbe, hiszen már a borítója és a leírás is igen ígéretes. Komolyan, ha valaki nem tud igazi leírást írni, tőled bátran kérhet tanácsot, mert ez a leírás terjedelmileg, információközlésileg és helyesírásilag is rendben van. Ehhez több hozzáfűzni valóm nincs, egyszerűen úgy tökéletes, ahogy van. A téma választás nagyon ötletes és egyedi, hiszen ilyen témában valaki vagy csak nagyon jót tud írni, vagy egy kalap sz*rt nem ér az egész. Úgyhogy elég magasra tetted a lécet, lássuk mit hozol ki belőle.

Lidérces emlék

Nem akarom itt sokat húzni a szót, mert ahogy észrevettem, ez a rész csak valami bevezető féleség lehet, de ez egyszerűen... Lenyűgöző. A leírások, minthogyha megelevenedtek volna előttem. Minden pillanatban azt gondoltam, hogy bárcsak láthatnám ezt filmben is. A karakter, akit te képviselsz, a jellemével már most megfogott, főképp azért, mert ügyesen és viccesen belevitted a beszédstílusát a történetbe. Talán itt az elején egy kicsit még zavaros a kép, de hátha majd kitisztul, hogy mi is történik pontosan. Az nagyon teszik, hogy a jövőben játszódik. Egyetlen problémám a nevekkel van, eléggé érdekesek. Én nem hogy kitálalni nem tudtam volna ilyeneket, még kiejtésük is nehezen megy, de hát na, ötletes.

Első vonás – Nem az aminek látszik

Hogyha én képes lennék ilyen zseniális és leírásokban gazdag szöveget írni, már biztos megmutogattam volna az egész világnak, hogy dicsekedhessek vele. Biztos nem kis munkád van ebben. Én már az első részbe belezavarodtam volna. Hihetetlen lehet az, ami közben lejátszódik az agyadban. Rengeteg időt és energiát fektethetsz ebbe bele, a munka pedig meghozza gyümölcsét. Nekem nem igazán világos, hogy az emberkénknek még pontosan mi is a célja, de a jelleme még mindig csípni való. Még mindig nem igazán tiszta, hogy ki kicsoda, vagy miért van jelen a neve, de majd kiderül. Nagyon hosszú lett ez a rész, és a végén, bár kezdtem érteni miről van szó, már nagyon fárasztó volt ez a sok minden.

Második vonás – Lángoló keresztek felett

E rész olvasása közben egy kicsit úgy éreztem magam, minthogyha történelemből vettünk volna egy leckét Chuck Norris-ról. Már csak azért is, mert ahogy elolvastam, a végén már nem tudta volna megmondani, hogy mi is történt az elején, vagy hogy ki a főhősünk. Annyi van ezekből a furcsa nevekből, hogy még most sem tudom, mi hova tartozik. Itt a cselekmények helyett inkább a leírásokon van a hangsúly, amiket, megjegyzem még mindig fantasztikusak, egy idő után már egyre nehezebben tudtam elképzelni magamban. Ez az egyik időből a másikba való átugrás meg csak még jobban összezavart.

Harmadik vonás – Lidércnyomás öröksége

Elképesztő mennyiségű lehet az a halom szókupac, ami a szókincstáradban van. Egyáltalán nem ismétled önmagad, ami egy nagyon jó pont a könyveknél. Itt már kicsit több volt a párbeszéd, ami miatt élvezhetőbbé vált a cselekmény. Bevallom, hogy a főszereplőnkön és a barátján, Bozonton kívül még mindig nem igazán vágom, hogy ki kicsoda azok közül, akik fontos személyeknek számítanak. Itt már kezdett beindulni a történet, sajnálom, hogy nincs tovább.

Összegzés:

Én nagyon sajnálom, hogy ez a történet csak ennyi nézettséget és értékelést kapott, hiszen látszik rajta, hogy tényleg rengeteg munka lehet benne. A leírások, az egész gondolat menet, ehhez nem kis idő kellett. Talán annyi probléma lehet vele, hogy aki nem szereti annyira a fantasy-t vagy a sci-fi-t, az már a leírás után nem fogja tovább olvasni, mert nem ragadja meg annyira a történet. Ott meg végképp elvesztődhet a varázs, ha meglátja, hogy milyen hosszúak a részek. Valljuk be, a mai fiatalok nem olvasnak igazán túl hosszú részeket, még nekem is megfájdult a fejem utána. De ami igaz, az igaz, e terjedelem nélkül ezt a művet nehezen lehetett volna megírni ilyen szépen. Mivel nem olvashattam el a teljes történetet, ezért sem az idősíkok, sem a szereplők, sem a történések nem tiszták a fejemben. A helyesírásod kifogástalan, talán csak egy-két elírást láttam helyenként. Ami kifejezetten a kedvencem volt, az a részek előtti idézetek.