Amilyen a történeted, olyan a kritikám. Építőjellegű kritikákat fogalmazok meg olyan történetekről, amelyek szerintem eléggé rászorulnak. A saját véleményemmel meg egy kis szakmai tapasztalattal próbálok rávilágítani az írás során elkövetett hibákra...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Kinézet:
Azt hiszem ehhez már hozzá sem kell szólni. A borító gyönyörű, bár ez nem csak a te érdemed. A leírás igen egyedi stílusban íródott, egy igen különleges betűtípussal. Tökéletes.
"Love last letters"
Ami talán a legjobban meg tud hatni, az az elmúlás témája. Egyszerű a szituáció, Judas meghalt, Hope ezt még mindig nem dolgozta fel, a gyerekei segíteni szeretnének rajta. És mind ezt olvassuk, nem egy filmben vagy animációban látjuk. És mégis... Szinte az egész történetet végig könnyeztem, csak azt nem értem, miért. Akarva-akaratlanul hatott ez a történet, és nem csak a levél olvasása közben jött az az áttörés, hogy én itt sírni fogok, hanem már az elején gyűltek a könnyeim, és csakis a történet végén nyugodtam meg. Pedig nem is annyira szomorú hangvételű, és Judas sem egy olyan személy, akivel már sok mindent megéltem volna. Ez tipikusan az a helyzet, amikor megnézel egy olyan videót, amin biztos, hogy sírni fogsz. Ez így szép, ahogy van. Nem is értem, legtöbb esetben szükséget sincs kritikákra, mert úgyis kiemelkedőt alkotsz. Persze biztos kíváncsi vagy egy-két véleményre, de az neked pont elég lenne ahhoz, hogy meggyőződj arról, jó az amit írsz. Komolyan, én érzem magam kellemetlenül, hogy már nem tudok neked semmi újat mondani a könyveidről.
