My Everything

4.

Annyit hálálkodtam Marknak hogy hazahozott, hogy szerintem már elege volt belőlem, de ő csak mosolyogva ismételgette hogy szívesen tette, és hogy ez az alap.

Kedvetlenül sétáltam a házunk felé, a még mindig szakadó esőben. A bejárat takarásából, még magam sem tudom miért, de végignéztem ahogy beparkol Mark, és hogy szalad befelé. Előre sajnáltam szegényt a felesége miatt.
Vicces amúgy hogy mindketten milyen nyomorult helyzetben vagyunk. Csak ő éppen a feleségével, én pedig az anyámmal.

Mikor beléptem a házba, anya a kanapén ült és apával együtt a tv-t bámultàk.

-Vagyok.. - löktem oda nekik csak félvállról.

-Szia! Nagyon eláztál? - érdeklődött apu, anyu pedig tovább bámulta a műsort, rám sem nézett.

-Eléggé... - néztem végig enyhén mosolyogva elázott ruházatomon.

-Ha van annyi eszed hogy busszal jössz akkor nem ázol el. - kezdte meg végül anyám a kötekedést.

-Képzeld , lekéstem! Amúgy meg Mark felvett, és haza hozott. - védtem magam rögtön.

-Ő legalább egy rendes ember! Belé több tisztelet szorult mint beléd. Amúgy meg Mr. Anderson, már megmondtam. - válaszolta anyám, én pedig karomat széttárva ácsorogtam. Csúnya ilyet mondani, de szerintem megbolondult.

-Akkor fogadd örökbe! - mondtam, és felszaladtam a lépcsőn.

Szobámba érve levettem a vizes ruhákat, és ráterítettem a szárítóra, majd felvettem a kedvenc kék, és hiper puha köntösömet, és a kádba tűzforró vizet engedve próbáltam átmelegedni. Már amennyire sikerült.

A délután hátralévő részében egy nyúzott kockás rövid pizsama nadrágban, és egy piros masnis pólóban ücsörögtem az ablak melletti fotelemben, és olvastam.
A sok romantikus könyv mellett néha krimit, vagy más olyan könyvet is szívesen olvastam, amitől az ember nem szívesen kapcsolja le a lámpát éjszaka.

Éppen egy sorozatgyilkosokról szóló könyvet olvastam, amikor rettentő hangos kocsi ajtó csapódás törte meg az eső utáni csendet.

De ezt az ajtó csapást még egy követte, ami sokkal hangosabb volt. Biztos voltam benne, hogy kiszakadt az az ajtó a helyéről.
Először elgondolkodtam rajta, hogy kinézzek e egyáltalán az ablakon, és legyek olyan kíváncsiskodó mint  az összes szomszéd, és azonnal üljek oda az ablakba és figyeljem az eseményeket.
Hajtott a kíváncsiság, ezért letettem a fotelbe a könyvet, óvatosan az ablakhoz sétáltam, és elhúztam a függönyt.

Be kell vallanom, valahogy nem lepett meg hogy újdonsült szomszédaink voltak éppen heves vitában.
Hallani nem hallottam ugyan, de Jessica sértődötten állt a kocsi mellett, és a kezében lévő szatyorra mutogatott, Mark pedig össze vissza hadonászva veszekedett, és ő is a szatyorra mutogatott.
Érdekelt volna hogy mi van benne.

Ekkor azonban Mark felnézett, és meglátott. Utána fordult Jessica is,  és szigorú, már- már gyilkos tekintettel rám nézett. Ha szemmel ölni lehetne már halott lennék.

Gyorsan berántottam a függönyt, és visszaültem a fotelba.
Jézusom.. Most tuti hogy Mark azt fogja gondolni, hogy  kukkoló vagyok. Ebből az életbe nem dumálom ki magam.
Lőttek a barátságnak.
De ennél jobban agasztott hogy mi lesz a szomszédaimmal, és itt pontosabban a kisfiút sajnáltam.
2 napon belül ez a második komolyabb veszekedésük, és szerintem a gyerek is párnak már tanúja lehetett.
Idő kérdése hogy ezek meddig maradnak még együtt.