My Everything

5.

Kifulladva álltunk meg a fizika terem előtt. A tanár szerencsére késett, így még pont időben érkeztünk.
Az osztályom először szinte észre sem vette az újonnan érkezőt, de pár pillanat múlva egyemberként fordult oda mindenki.
Namjoon csak mosolygott rájuk, de az osztály már egyből ellenségesen kezdte méregetni.

Őszinte leszek, szívből gyűlöltem az osztályomat. Hihetetlen előítéletesek voltak, mindenkit kinéztek aki nem állt be a sorba, vagy éppen "újonc" volt. Ez a valaki leginkább én voltam. Sokat gondolkodtam rajta hogy át megyek a másik osztályba, de végülis mindig lebeszéltem magam róla, és így utolsó évben meg már egyáltalán nem érdekelt a dolog, csak hogy túl legyek mindenen.

-Üljetek le! -mondta a tanár, Mr. Landon. Mogorva egy tanár volt, konkrétan azért utált minket, mert létezünk. Rajtunk próbálta levezetni azt, hogy neki az semmi nem jött össze az életében. Mikor felfedezte a mellettem ülő Namjoont, szigorúan méregette, majd megtörtént az, amitől minden diák retteg, főleg ha Landonról van szó. Felszólította.

-Te ki vagy? - mutatott rá, Namjoon pedig illedelmesen felállt.

-Kim Namjoon vagyok, tanár úr! -mondta zavartan a fiú, mire páran pusmogni kezdtek, vagy éppen halkan kuncogni.

-Igazán lehetnél annyira tisztelettudó hogy hogy valamit mondasz magadról -forgatta a tanár a szemét, majd folytatta - Mégis honnan jöttél? Várj, tippelek! Talán Kína? - megdöbbentem rajta hogy hogy lehet valaki ennyire tapló.
Idegesen feszengtem a székben, Namjoon pedig köpni nyelni nem tudott. Szótlanul ácsorgott a padlót nézve, de ez csak olaj volt a tűzre.

-Elvitte a cica a nyelved? Vagy Kínában maradt? - mondta Landon, mire az egész osztály hangos röhögésben tört ki. Kezdett nagyon elegem lenni, és erre csak tett egy lapáttal,  hogy a mögöttem ülő Mike, aki mellett eddig én ültem, és újdonsült padtársa Victoria pusmogni kezdtek.

-Szerinted süket, vagy szimplán bolond, és azért nem válaszol? -mondta Mike.

-Nézz rá! Mint egy lány. Ki nem állom az ilyen húzottszeműeket. Menne inkább dolgozni vissza a kínai kajáldába. Úgy néz ki mint aki homokos. Le merem fogadni hogy az. -mondta Victoria.

Ekkor azonban elszakadt nálam a cérna, felálltam és idegesen rácsaptam a padjukra. Mindketten hátrahőköltek, és nagyokat pislogtak.

-Nem kínai, hanem koreai te barom! -ordítottam rá, ami szemlátomást nem tetszett Victoriának, mert egyből felcsattant.

-Mit csapkodsz? Amúgy meg kit érdekel hogy honnan jött. Engem csak az érdekel hogy menjen is vissza. Vagyunk már itt elegen! -állt fel Victoria is, és karbatette a kezét.

-Te egyedül vagy ilyen tuskó, vagy fogja valaki a kezedet? - húztam fel a szemöldököm.

-Jó lenne ha le állnál, Rachel! Mert ez így nagyon nem pálya. -állt fel Mike is. - Attól hogy te egyből mellé ültél, ki tudja milyen okból, attól nem kell nekünk is szeretni.

-Te ebbe ne szólj bele! Te sem vagy különb mint Victoria. Sőt mint ez az egész osztály! Egyszer félretehetnétek azt a fene nagy egótokat, és egy kicsit át kéne gondolni, hogy ti kik is vagytok valójában. Fájdalmas lenne a felismerés. -sóhajtottam.

-Hogy mit mondtál? - ordította el magát Victoria, mire már a tanár is megunta a vitatkozásunkat.

-Elég legyen! Nem fogjuk egy ilyen miatt elpazarolni az időt. Mosby! -mutatott rám, majd tekintete Namjoonra siklott. -És maga! Kifelé!

-Hogy mi? - szólaltunk meg Namjoonal szinte egyszerre.

-Jól hallották! Kifelé!

-De miért mi? Ők viselkedtek úgy mint két idióta!-értetlenkedtem továbbra is.