Is it really you? [Taekook]

8. rész: Porszem

Már körülbelül három perce ültek szótlanul, mindenki külön-külön kanapén. Sera és Jungkook egyértelműen válaszokat vártak ShinHyétől, noha mindketten különböző okokból. A hangulat a három barát között még sosem volt ennyire feszült a tizenhárom év alatt, pedig  sok mindent megéltek már együtt. Jungkook a korábban történtek miatt remélte, hogy ShinHye végre most meg fog nyílni és elmondja azokat a dolgokat, amik nyomják a szívét.

„Senki sem tud megbirkózni egyedül ezzel az élettel, és igazából nem is szabadna. Nem értem, hogy miért nem osztotta már meg velem korábban azt, ami bántja. Nem voltam elég nyitott felé? Lehet, hogy nem mutattam ki irányába, hogy bármit elmondhat nekem. Akkor lehet, hogy nem is bízik bennem? De valamiért csak barátok vagyunk már ilyen régóta. Vajon Sera mennyit tud a történetből? Ő is nagyon összezavarodottnak látszik. Lehetséges lenne, hogy még neki sem mondott el semmit? Ja, igen. Mondta is az előbb, hogy egy ember sem tud erről a dologról. Mi lehet az, hogy ennyire azt érzi, hogy el kell titkolnia a világ elől? Ah, szegénykém, biztosan nehéz lehetett neked eddig. Most úgy megölelnélek, de mit gondolna Sera? Tekintettel kell az ő érzéseire is lennem, hiszen elvégre is, ő a barátnőd. Vajon szerelmes vagy Serába? De akkor nem csókoltál volna meg az előbb. Lehet, hogy csak a pillanat hevében történt. Ah, szólalj már meg légyszi, mert ez a sok gondolat megőrjít..."

- Szerelmes vagyok beléd - hangzottak el az első szavak, amik végre megtörték a kényelmetlenül hosszú csendet, ám nem attól a személytől, akire Jungkook számított.
- Szerelmes vagyok beléd, ShinHye - ismételte meg még egyszer Sera, mert ő maga sem volt elég magabiztos egy ilyen szituációban. - Tudom, hogy nem ebben egyeztünk meg, de meg lehet mondani a szívnek, hogy mit érezzen? Titkon mindig abban bíztam, hogy egyszer majd azzal állsz elém, hogy mélyebb érzések alakultak ki benned irántam, de ehelyett mindig csak azt mesélted, hogy éppen kivel töltötted az éjszakát. Tudod, hogy a drámai viselkedés nem jellemző rám, de azt hiszem, most jött el az ideje, hogy erről beszéljünk. Hidd el, megértem, hogy mit látsz Jungkookban, elvégre nekem is van szemem. Ő egy három fogásos vacsora a hét bármelyik napján...
Jungkook eddig a pillanatig hol ShinHyére, hol a szőke lányra pillantott, hogy lássa mindkettejük reakcióját, de az utolsó mondatra szeme Serán pihent meg.

„Mi? Ezt gondolja rólam Sera? Azt tudom, hogy az elején még voltak romantikus gondolatai velem kapcsolatban, de azóta sosem említette ezt. Várjunk csak! Akkor ez most azt jelenti, hogy tetszem Serának, vagy azt, hogy folyamatosan attól tartott, hogy elveszem tőle ShinHyét?"

Jungkook Serát teljesen más fényben látta most. A tizenhárom év alatt lehet, hogy egész végig a lányban volt a fiú felé ez a rossz érzés. Vegyes érzelmei között, egy most jobban kitűnt a többi közül: a sajnálat. A lány már a harminchetedig évét élte, és még semmi jelet nem kapott a lelki társával kapcsolatban. Jungkook nagyon jól tudta, hogy milyen ez az érzés. Aztán jött egy lány Sera életébe, akivel boldog volt, és most fennáll annak a veszélye, hogy elveszítheti. Ez is egy ismerős érzés volt Jungkook számára. Valójában  azonban egész idő alatt Sera attól tarthatott, hogy elveszíti párját, méghozzá ő miatta. A sok hasonlóság miatt Jungkook teljesen átérezte Sera helyzetét, és egyszerre érzett sajnálatot, szomorúságot, bűntudatot és megbánást is a lány felé.
- Ha gondoljátok, kettesben hagyhatlak Titeket, hogy nyugodtan tudjatok beszélgetni - mondta Jungkook, de ShinHye felől azonnal érkezett a válasz.
- Ne. Kérlek maradj Te is, mert amit mondani szeretnék, az mindkettőtöket érint.
Serán jól látszódott az idegesség és a félénkség is. Bármennyi ideje is vagy már együtt valakivel, ilyen szavak után nehéz megtartani az ember lelki erejét.
- Sera - kezdte ShinHye egy picit kimértebben, mint szokta. - Sajnálom, ha bármikor is megbántottalak azzal, hogy másokkal is voltam együtt, de nem tudtam az érzéseidről. Pontosabban, hogy ilyen mély érzéseid vannak felém. Egyáltalán nem kifogásokat keresek, csupán azt mondom, hogy egyszer sem mutattad ezt ki felém. Az elején megbeszéltük, hogy csak nyitott kapcsolatban leszünk, és én ahhoz tartottam magam. Ha tudtam volna, hogy neked folyamatosan fájdalmat okozok emiatt, akkor...
ShinHye megállt épp csak annyira, hogy egy pillanat alatt összeszedje a megfelelő szavakat, de Sera közbevágott.
- Akkor már hamarabb szakítottál volna velem?
Sera folyamatosan a körmeit kaparászta kezeivel és már az esélytelenek nyugalmával hagyták el ezek a szavak ajkait. ShinHye tudta, hogy  Sera tisztában van az elkövetkezendő pár perc kimenetelével. A tizenhárom éve tartó kapcsolatuk ezen a tavaszi napon véget ér. ShinHye csak éppen észrevehetően bólintott háromszor, és a szeméből legördülő könnyből tudta a másik kettő, hogy neki sem könnyű ez a helyzet.
- Miért sírsz, te tök!? Nekem kéne annak lennem, aki sír - nevette el magát kínjában Sera, de miközben ezeket kimondta, már az ő szemei is teljesen benedvesedtek, és lassú csíkokban kezdtek lefolyni a könnyek az arcán.
- Nem is haragszol rám? - lepődött meg ShinHye barátnője válaszán.
- Nem - törölte le hüvelykujjával a másik arcáról a könnyeket, és a végén mindkét kezébe fogta a lány arcát. - Nem tudnék rád haragudni. Nem a te hibád. Szomorú vagyok, de be kell látnom, hogy ez a világ így működik. Mindig is tudtam, hogy egyszer eljön ez a nap. Tudom, hogy mindig azt mondogatod, hogy még nem állsz készen rá, de ha már végre megtaláltad a lelki társad, nem én leszek az, aki közétek áll.
Elengedte a lány arcát és szemével a víz után kutatott. Amikor látta, hogy az összes pohár üres, felállt és kiment a konyhába. Jungkook nem igen tudta, hogy mit reagáljon az elhangzottakra. Végtelenül sajnálta Serát, mert pontosan tudta, hogy min megy most keresztül. Mire visszaért a lány a konyhából, Jungkookban felmerült egy kérdés, ami nem hagyta őt nyugodni.
- Sera. Mit értesz az alatt, hogy ShinHye végre megtalálta a lelki társát? - a kérdést ugyan Serához intézte, de a felénél szemei átvándoroltak ShinHyére.