Nézz a szemembe | Ruel Fanfiction | Befejezett

8. 1 hét

Suli után Lucas a parkolóban várt és a kocsijával mentünk el a közeli kávézóba.
- Mit hozhatok?- kérdezte a pincér.
- Én egy americanot, te?- nézett rám Lucas.
- Egy jegeskávét karamellával.
- Máris hozom. - sietett el.
- Szóval, hogy telt a napod?- mosolygott rám a szőke srác.
- Lassan.
- Najó belevágok. Tudom, hogy részegek voltunk meg azelőtt egy szót sem váltottunk még. De én komolyan megkedveltelek, csak felidegeltem magam, tök feleslegesen. Neharagudj. - sóhajtott.
- Itt is van!- jött meg a pincér és lerakta a rendelésünket.
- Köszönjük. - mondtam.
Belekortyoltam a jeges kávémba majd Lucasra néztem.
- Egy nagyon rendes fiú vagy, de..
- De?
- De nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne.
- Miért ne lenne?
- Mert..- kezdtem bele, de rájöttem, hogy azt mégse szeretném neki elmondani. - nem érzem magam kész egy kapcsolatra...- hazudtam.
Igazából így is volt, de nem ez volt a fő indokom.
- Rendben. - fogta meg a kezem.
Meleg volt az övé, mivel a forró bögréjének az oldalán pihentette addig. Nagyon kedveltem, de egyszerűen nemtudtam semmibe venni az érzéseimet Ruel felé.
- És mitszólnál, ha néha együtt ebédelnénk és CSAK beszélgetnénk? Barátok azért lehetünk, nem?- simogatta a kezem.
- Rendben.- mosolyogtam rá őszintén.
Tovább beszélgettünk és kávéztunk, 6-kor indultunk el haza. Kirakott a ház előtt és boldogan léptem be a bejárati ajtón. Este küldött pár üzenetet még, de nem nagyon válaszoltam rájuk. Az ablakomba ültem és Ruel ablakát néztem. Sötét volt és mégcsak egy árnyékot sem láttam elsétálni előtte.
Reggel szokás szerint Aaron jött értem. Az órákon most kivételesen Millievel ültem és sunyiba beszélgettünk, úgy éreztem, hoy most megint minden normális. Azzal a különbséggel, hogy ott volt az az érzés legbelül amit gyűlöltem. Lucas velünk ebédelt és gyakran odajött hozzám a folyosón beszélgetni. Hétvégén is átjött és segítettem neki a kémia beadandójában. Beszélgettünk közben meg zenét hallgattunk. Kezdtem kicsit fáradt lenni, így magyarázás közben a fejemet a vállára hajtottam. Éreztem, hogy nemfigyel oda arra amit mondok így elvettem a fejem és ránéztem. Hirtelen közeledni kezdett és megakart csókolni. Megállítottam a kezemmel.
- Mégis mit csinálsz?
- Neharagudj, nem tudom, hogy mi ütött belém.- fogta a fejét.
- Jobb lesz ha most haza mész. - néztem félre.
Össze szedte a cuccait és szó nélkül el is ment. Újra beültem az ablakomba és a szemben lévő ismerős ablakot figyeltem megint. Már 1 hét eltelt mióta utoljára láttam.