Nézz a szemembe | Ruel Fanfiction | Befejezett

19. Kimondtad a nevem

Siettem és borzasztóan ideges voltam. Elképzelni se tudtam, hoy miért akar találkozni pont a bunkerben mikor 4. osztály óta nem voltunk ott. Legalábbis én. A fa ajtó nyeleregve tárult ki. Ruel ott ült a raklap kanapén és az ablakon bámult ki.
- Szia. - ültem le mellé.
- Szia. - fordult felém.
- Baj van?- kérdeztem idegesen.
- Nem, miért lenne?
- Mi? Akkor miért volt sürgős? - hitetlenkedtem.
- Unatkoztam. - rántotta meg a vállát majd újra kifelé fordította a tekintetét.
- Ez komoly? Szegény Lucast meg ott hagytam. - sóhajtottam és neki dőltem a hattámlának.
- Vissza mehetsz ha szeretnél. - nézett a szemembe.
- Dehogy. Csak azt hittem baj van.
- Ti most alakultok akkor?
- Nem, de ezt mar annyiszor elmondtam.
- Tudom, de azt sosem, hogy miért nem.
Hirtelen lefagytam. Az indok ott ült mellettem. Idegesen elkaptam a tekintetemet.
- Nem akarok barátot, meg amúgy sem tetszik. - találtam ki valami hihetőt.
- Na most elvárod, hogy el is higyjem- Ez az igazság! - fordultam vissza felé.
Olyan indulattal szólaltam meg, hogy még én is elhittem a saját hazugságomat.
- Sosem tudtál jól hazudni. - nevette el magát.
- Nem baj. Érd be ezzel. - tetettem sértődést.
Igazából igaza volt. Kicsikémt sem ment soha és ez most sem változott. De ez azért van mert nem szívesen hazudok csak ha muszáj, de csak néha sikerül hihetőre. A kezem eltörésének oka pont ilyenre sikerült, de csak amiatt mert tudják, hogy nagyon béna vagyok és képes vagyok leesni a lépcsőről.
- Na mesélj, nem csókol jól vagy mi? - kezdett bele.
- Jézusom, nem! Semmi ilyesmi. - védekeztem.
- Akkor?
- Nem érdekes.
- Hé, mondd már el!- bökött oldalba.
- Nem! - ugrottam meg.
- Miért? Nem bízol bennem? - kérdezte szomorú hangon.
- Ilyet ki se találj!
- Szóval....?
Nagyot sóhajtottam. Végig kellett gondolnom, hogy hogyan és mennyit mondjak. Végül felé fordultam.
- Egy másik srác tetszik egy ideje, de esélytelennek tartom az egészet. Ettől függetlenül mem szeretnék Lucastól semmit mivel nem szeretem és ez nem is fog változni.- hadartam.
- Miért ne lenne esélyed?- nézett rám kérdőn.
- Nem hiszem, higy viszont kedvelne úgy, mint én őt. Meg szerintem nem is tetszem neki. Meg a barátságunk is ott van. Bonyolult az egész.
- Harlow...
Láyan jött ki a hang a száján. Gyönyörűen csengett, ahiy kimondta a nevem.