Marvel Szösszenetek |SZÜNETELTETVE|

<Ben>

Aki nem tudja a karaktert a SHIELD ügynökeiből szedtem. Jó olvasást.

Az a rohadt kree már megint elkapott. De hurrá újra találkozhatok Ben-nel. Először húúú régen találkoztunk. Na mindegy. A nevem Kiara. És földi vagyok. És ezt az információt el akarják felejtetni velem. És igen. Az a rohadt kree. Undorító egy teremtmény. Fújj kék. Blahh. Egyszer 5 vagy 6 éve elrabolt. A képességem, hát tudom irányítani a sűrűségem. vagy mi. Ben volt az edző társam az első alkalomnál. Hát csalt. De gondolat olvasó. Ki gondolta volna, hogy mindig nyer. Természetesen ő. Ma is edzenünk kellett. Miközben engem elakarnak majd, adni. Igen eladni.

-Nem jó. Összpontosíts. Ez sem jó.-mondta a "nagyfőnök", miközben a földön feküdtem. Amikor talpra álltam csak egy dolgot csináltam. Bemutattam neki, jó földi létemre.

-Kabd be!-kiáltottam oda. A mellette lévő kis fruska megfeszült.  Ben megragadta a karomat, és bevonszolt a szobánkba. Tudta, hogy nem csak ezt mondtam volna. Bezárta az ajtót.

-Most miért kellet ezt csinálnod?!-ordította torka szakadtából.

-Miért ne? Ha már elrabolt akkor ez a legkevesebb.-emeltem meg én is a hangomat.

-Azért ,mert ha a ezt csinálod akkor nem el add. Ohh nem. Hanem megöl azokkal a gömbökkel ami a kis barátnőjénél vannak. Bele fúratja a válladba nem kell ehhez engedély.-mondta nyugodt hangnembe. Ami egyszerre volt ijesztő és dühítő. Hirtelen felindulásból szörnyű szavakat vágtam a fejéhez.

-És az téged miért érdekel? Úgy is csak az edző társam voltál. De mindig csaltál, mert használtad az erődet. Miért is érdekelne, hogy velem mi van. Utálsz. Gyűlölsz. Engem meg eladnak egy izének. Ezek után kitudja vissza jövök-e.-vihogtam kínosan. Mert azt gondoltam, hogy vissza tudjak jutni ide minden áron. Hogy lássam azt a két csoki barna szemet. Egyre közelebb jött. Az ágy szélénél elvesztettem az egyen súlyokat és bele estem a pihe puha ágyba. Ő pedig a két kezével megtámasztotta magát a fejem mellett. Nyeltem egy nagyot, és félve néztem a két szempárba.

-Miért? Gyűlöllek szerinted? Utállak szerinted?-suttogta. És éreztem, hogy a szíve hevesen ver. Egy szintell lejjebb ereszkedett, mert a könyökén tartotta magát. A jobb kezével kisöpörte, a szememből a hajamat. A tenyeremet, ráraktam a csupasz mellkasára. Jelezve, szálljon le rólam. De nem tette. A kék íriszemet, nézte. És nem vette le róla a tekintetét. Egyet kérdeztem magamban. "Miért teszed ezt velem?". Tudtam, hogy hallja. Lehunytam a szememet, és mélyen beszívtam a levegőt. Összpontosítottam a csillagokra. Éreztem a lehelletét az arcomon, amitől a hideg kirázot,de a szemem csukva maradt. Nem több egy perc múlva, éreztem a forró ajkait a sajátomon. A cselekedete meglepett, de nem zavart különösebben.

-Nem utállak. Hanem szeretlek.-szólat meg a fejemben. Akaratlanul is elmosolyodtam. Mivel én is így voltam vele.