Marvel Szösszenetek |SZÜNETELTETVE|

<Pietro Maximoff>

Folytatás

Írtam a kis dalt amit Pietro-nak fogok elő adni. Már egy féléve a Bosszúállóknak dolgozom. Wanda-val nagyon jó a kapcsolatunk, de a tesójával már kérdéses. Mindig szivatjuk egymást. Elmúltam 19 csinálhatnék akármit. De nem tettem semmit. Szeretem a csapatot. A lány Maximoff kopogás nélkül bejött. De ezt már megszoktam tőle.

-Mit írsz?-kérdezte.

-Gyere menjünk le a nappaliba-ragadtam meg a kezét. Mivel nem vagyunk olyan gyorsak mint Pietro, ezért liftel mentünk. Amikor kiszálltunk, meg is láttam a fiút aki éppen valamit kereset a tv-ben. Mellette Steve, Tony, Thor, Natasha, Vízió, Rhodey, Bruce. Az egész csapat  ott volt.

-De jó, hogy itt vagytok. Írtam egy szerenádot.. Pietro-nak-pillantottam a srácra, aki lefagyot. Stark az italját kiköpte.

-Pietro a nők réme, és ragyás a rusnya képe, pattanás pukkan, a kozmetikus jól van, és a csajok ma is elfujják fejét. Pfff-az összes bosszúálló röhögő görcsöt kapatott. Tony a földön fetrengve csapkodta a térdét. Steve rászkódó vállal dőlt el a kanapén. Thor csak nevetet. Natasha, Bruce-al vihogtak. Rhodey, Víziót átkarolva kacagot. Wanda pedig térdre rogyva röhögöt. A fiú csak rezzenéstelenül ült a hején.

-Látom a szüleid, nem tanítottak meg a jó modorra-dőlt hátra. Bennem meg eltört valami. Nem sírhattam, mert akkor látta, hogy nyert, és ezt az örömöt nem adhatom meg neki. A legjobb barátom ezt észre is vette.

-Pietro, ilyet nem mondhatsz.

-De lehet. Csak ő egy tapintatlan tuskó-fordultam meg a és beszálltam a liftbe és lementem az edző terembe. Szegény box zsák. Először csak ütöttem, majd rúgtam is. Végül egy szaltóval lelöktem. Sírás küszöbén állva felmentem a szobámba, és miután magamra zártam az ajtót, utatt engedtem könnyeimnek. Két lábamat átkarolva kuporogtam az ajtónál.

-Nem tudtam, hogy te neked van szíved-hallottam, meg Pietro hangját, a szobámból. Felpattantam a földről, és felkapcsoltam a lámpát. Nem a szobámban volt, hanem a teraszon. A benti világítást lekapcsoltam, és kimentem hozzá.

-Mit akarsz segfej?-kérdeztem indulatosan.

-Bocsánatot kérni-és felmutatott egy kis szatyrot.

-Ez-vett ki egy pólót, amin az állt, "Pietro Maximoff egy pöcs", a hátulján pedig egy nagyon rossz karikatúra róla.-, vedd fel és lássa mindenki, hogy egy pöcs vagyok. És ez egy szalámis pizza. Gyros. Hamburger. Chips. Coca Cola. Narancs lé. Sprite. Beszélgessünk- nekem van a teraszomon egy ágy ami fából van. Nyújtott egy Disney hercegnős poharat, és magának pedig egy minyonosat. És felkapcsolta a világítást. Ami eléggé hangulatos volt. Lerakta az összes kaját, de először a pizza-t kezdtük el enni. És kihozta a kedvenc puha takarómat.

-Nagyon sajnálom. Csak zavart, hogy mindenki rajtam röhögöt.De mi történt a családoddal?

-El akartunk menni Hawaira. A repülő szállt. Anya, és apa mellettem ültek. Én ablaknál akartam ülni, és megengedték. Valami robbanás lehetet, mert az egyik szárny leszakadt, és elkezdtünk zuhanni. Ekkor kaptam az erőmet. Mielőtt becsapódtunk volna a földbe, láttam egy lényt. Emberi alakja volt. Az egyik kezét, a homlokomra, másikat pedig a szívemhez rakta, valami fura fény volt, de nem úsztam meg.  Az egész katasztrófának én voltam a túlélője. Bár néha leginkább azt kívánom, bár oda vesztem volna én is. Néha meg azt, hogy jó helyen vagyok. Nem jártam utána se suliba, se munkába, csak voltam. Na várjál, egy perc és jövök-ugrottam, és felvettem azt a pólót amit kaptam tőle.

-Wanda kiskorában mindig hercegnő akart lenni-nevetett. Már egy ideje csak nevetünk, nevetünk, és nevetünk. De a nap már kezdet elő bújni.

-Én hableány szóval... Te?

-Én a veszedelmes Süsü akartam lenni. Narancs lét?-mutatta fel az italt.

-Töltsél-vissza adta, és én meg is ittam. Olyan fáradt voltam már, hogy az hihetetlen. Kényelmesen elhelyezkedtem, amit utánam csinált.

-Jó éjt-köszöntem.

-Nem reggelt?

-Kussolj-lehunytam a szememet és mindketten elaludtunk.