Bakancslista | ✓

| 𝟏. 𝐅𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭 |

-JÓ REGGELT KÍVÁNOK! ÉBREDNI KÉNE MÁÁÁR! - ront be a szobámba énekelve Faith,a legjobb barátnőm. 

-Jó reggelt kívánok! Kussolni kéne mááár! - dörmögtem a párnámba és magamra húztam a takaróm.

-Nem-Nem! Ma van az elsőőő iskolai nap! Hivatalosan is harmadikosak leszünk! - kezdett el őrülten tapsikolni az ágyam mellett.

-Azta...mindjárt kiugrok a bőrömből... - dünnyögtem unott hangon.

-Te is tudod, hogy ez lesz az én nagy évem! Gaten idén a mi osztályunkba fog járni! Elhiszed ezt?! Mert én nem... - sóhajtott, majd a végén drámaian hátravetette magát az ágyamon. Kár, hogy azzal nem számolt, hogy én bizony még mindig ott fekszem ezért elég rendeset koppant a kis buksija a vállamon.

-Igen,a mi osztályunkba fog járni, mert tavaly megbukott. Szerintem is remek hír! - ültem fel méltatlankodva.

-A szülei válása miatt bukott meg! - védte egyből a srácot. - Amúgy igenis rendes és okos fiú!

-Nincs idegem hozzád, még túl korán van... - dőltem vissza az ágyba.

-Hét óra az olyan korán van? - éreztem hangján, hogy éppen felhúzza a szemöldökét.

-Basszameg! - pattantam ki az ágyból, mint valami nikkel bolha. - El fogunk késni! - kezdtem magamra rángatni egy farmernadrágot.

-Nem kellene hajnali négyig a laptopodon bámulni Cole Sprouse képeit... - néz rám lesajnálón Faith.

-Hé! Kikérem magamnak! Csak háromig voltam fent! - tartom fel a mutatóujjam.

Ebből, szerintem már lejön, hogy nem egy átlagos barátságról van szó. Faith olyan mintha a testvérem lenne. Egész kis korunk óta ismerjük egymást. Mikor öt évesek voltunk, Faithék beköltöztek a szomszédunkba, én meg már akkor is elég magányos voltam a szüleim miatt, akik rengeteget utaznak,ezért nagyon hamar jóban lettünk és azóta is szívjuk egymás vérét.

Odaállok a szekrényemhez és kirántom belőle az első ruhát amit találok. Ilyenkor áldom azt a napot mikor színek szerint válogattam szét a ruháim, szóval csak azt kell eldöntenem milyen színt szeretnék ma viselni, az meg, hogy pont melyik darab lesz, rá van hagyva a sorsra.

-Mi lesz az első óránk?

-Német. Azzal a boszorkánnyal. Nem elég, hogy a tárgyát is alapból utálom, de még egy ilyen idióta is tanítja! Komolyan úgy érzem magam az óráján, mint az oviban! Az meg csak a hab a kibaszott Kuchen-on, hogy alig beszél magyarul az órán, csak akkor ha büntetésből feleltet meg szid valakit.

Miközben nagy beleéléssel panaszkodom, féllábon ugrálva magamra rángatom a zoknim majd leülök a sminkes asztalom elé. Jó, igazából ez egy sima asztal csak a falon van egy tükör, meg teli van pakolva az egész sminkekkel, de mindegy...

Hajamat gyorsan átfésültem, már amennyire a természetes hullámok ezt engedik. Felpakoltam magamra egy kis korrektort meg szempillaspirált aztán olyan sprintet vágtam le a fürdőszobáig, hogy rövidtávfutáson olimpia aranyat nyertem volna vele. Megmostam a fogam és felkentem egy kis ajakbalzsamot.

Tök büszke voltam magamra, hogy alig tizenöt perc alatt elkészültem, erre ahogy megyek be a szobámba, nem elém jön az a köcsög küszöb?!

Filmbe illő csattanással terülök szét a lamináton.

-Picsába...

-Hát én ezt nem birom! - Faith a nevetéstől már a padlóra csúszott az ágyamról.