Bakancslista | ✓

| 𝟖. 𝐅𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭 |

-Faith, ha nem hallgatsz el, lenyomom a torkodon azt a villanykarót!- sziszegtem agresszívan a mellettem osonó barátnőmnek akinek be nem állt a szája mióta elindultunk,és csak azt hajtogatja, hogy hogyan fog Ryan reagálni ha meglát.

-Ne veszekedjetek már! Le fogunk bukni! - fordult hátra az elöl kommandózó Amber majd vetett egy tigrisbukfenc féleséget.

-Shit - porolgatta a mutatvány után a hófehér nadrágját. Hát,mit mondjak. Aki olyan dekkes, hogy ünneplős ruhában fetreng a fűben, az így jár.

Katy kunyhóját biztonságosan elhagytuk, így már csak arra kellett figyelnünk, hogy a sötétben ne essünk hasra. Nagyjából öt perc botorkálás után el is értünk a fiúk házaihoz, ahol egy kunyhó kivételével mindenhol le voltak csapva a lámpák és behúzva a függönyök.

Végigmasíroztunk a kis utcán majd a lépcső előtt állva utoljára még szétnéztünk, nehogy Tom, a fiúk felügyelője észrevegyen minket.
Meggyőződve róla, hogy tiszta a levegő, kibújtunk a lépcső árnyékából és filmbe illő gyorsasággal surrantunk fel a néhol recsegő falépcsőn.

Amber benyitott az ajtón és megvárta míg Faithttel mi is beérünk, aztán halkan, de egy határozott mozdulattal, hogy ne nyikorogjon becsukta az ajtót.

-Szia bébi! - lépett elénk William majd Ambert egy hosszú csókba húzta.

Ambert elvesztettük.

Faithttel tovább haladtunk előre míg megpillantottuk a többieket. Az ágyak össze voltak tolva, így majdnem az egész helységet betöltötték. Talán tízen ülhettek a matracokon egy kört alkotva, középen pedig egy számomra ismeretlen társasjáték foglalt helyet.

Végig vezettem a tekintetem a társaságon. Mindenkit ismertem legalább látásból. Főként az osztálytársaim voltak itt, na meg Jake, de néhány végzős is akadt elszórva a körben... Például Ryan.

Mikor a tekintetünk összeakadt rezzenéstelen arccal néztem vele farkasszemet. Szinte perzselte a bőrét a tekintetem, és pont ez volt a célom. Hogy bűntudata legyen, hogy zavarba jöjjön és,hogy bizonyítani akarjon nekem.

Khmm-kaparta meg a torkát majd szemeit lesütve megszakította a szemkontaktust.

Nyertem, bébi!

-Jöttök játszani? Mi is most kezdjük - pillantott újra rám, mire én gyanakodva vettem szemügyre azt a bizonyos társasjátékot.

Egy fekete tábla volt, amin keresztül-kasul piros mezőcskék cikáztak beszámozva. Viszont néhány mezőnél lefordított kártyák, néhol dobókockák és nem kevés helyen egy koktélos pohár rajza jelezte, hogy ott biza inni kell.

Gondolhattam volna, hogy nem monopolyznak...

-Milyen kérdés ez?! - méltatlankodott Faith, majd leült a körbe és rám pillantva megveregette maga mellett a matracot, jelezve, hogy én is szálljak be. Szemeimet forgatva ültem le a barátnőm mellé aki győztes mosollyal az arcán vigyorgott felém.

-Szóval! Elmondom még egyszer a játék menetét, azoknak akik most jöttek! - nézett ránk Nate mire Faith és én bólintottunk egyet felé. - Nem túl komplikált a dolog, olyan,mint egy sima társasjáték. Gurítasz a kockával és a gurított szám alapján lépsz előre a mezőkön. A cél, hogy eljuss a hatvankilences mezőre - mosolyodott el perverzen a fiú mire egy rosszalló pillantást küldtem felé. - Az út viszont nem olyan egyszerű. Ha olyan mezőre lépsz amire koktélos pohár van rajzolva, le kell húznod egy italt, amit csukott szemmel választasz ki azok közül! - emelte fel a bal kezét Nate és egy kis asztalra mutatott amin műanyag poharakban különböző színű italok sorakoztak. - Ha viszont kártyás mezőre lépsz, logikusan, húzol egy kártyát - nevetett fel és rámutatott a kis kártyakupacra. - A kártyákon összekeverve vannak merések és kérdések is, szóval a szerencséden múlik, hogy neked mi jut... Mi a hardcore kártyákat raktuk ki...szóval jobb vigyázni...