Bakancslista | ✓

| 𝟗. 𝐅𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭 |

-Gyere már! - mosolygott felém a vízből.

Felnevettem és fejemet rázva indultam el a gyönyörű türkizkék víz irányába. Talpamat enyhén sütötték a fehér homokszemek ezért lépteimen gyorsítottam egy kicsit.

Hamarosan megéreztem a hullámok lágy nyelvét ahogy hűsítően nyaldossák felforrósodott lábfejem.

A víz áttetsző tükrén átsejlettek fehérre festett körmeim ahogy már derékig a vízben álltam.

-Nem is olyan hideg, ugye? - hallottam meg magam mögül egy kellemes férfi hangot és egyből felé fordultam.

Felsikítottam mikor derekamnál fogva elkapott és egyenesen a víz alá húzott magával együtt.

Arcunkat csak pár centi választotta el egymástól. A vízen átszűrődő fény megtört a srác hibátlan arcán. Sötétbarna haja körüllebegte arcát.

Mosolyogva néztünk egymásra a víz alatt. Arcával lassan közeledni kezdett felém. Lehunytam a szemem és vártam, hogy...

-PFUJ! - köhögve ültem fel az ágyamban.

Kómás fejjel néztem körbe és amint realizáltam, hogy csurom vizesen ülök az ágyamban, nem is kerestem tovább a kérdéseimre a választ. : Faith.

Kissé szomorú hangulattal intettem búcsút az álombeli Cameron Dallastól és a romantikus fehér homokos tengerparti randinktól, de gyorsan összekaptam magam és úgy ahogy voltam, egy vizes kinyúlt pólóban és egy mackónadrágban, kócos hajjal és reggeli fejjel rontottam ki a kunyhó már nyitott ajtaján, - ahol valószínűleg a barátnőm menekült ki.

-FAAAAAAAITH!!!! - ordítottam a tőlem pár méterre nevetve menekülő barátnőm nevét aki a kezében egy üres poharat tartott. - MIATTAD MARADT EL A CSÓKOM CAMERON DALLASSAL! EZT SOHA NEM BOCSÁTOM MEG NEKED!

Nem foglalkoztam vele, hogy az emberek furcsálló tekintettel kísérik végig a reggeli hajszánkat Faithttel, viszont mikor meghallottam magam mögül egy gúnyosan nevető hangot, reflexszerűen fordítottam hátra a fejem.

-Szánalmas... - kacagott lenézően az egyik kunyhó erkélyéről Elizabeth.

Tisztán éreztem a vágyat, hogy odamenjek és lekeverjek neki egy sallert, de a következő pillanatban nekicsapódtam valaminek, illetve valakinek, aki aztán a hirtelen jött lendülettől, velem együtt a földön végezte.

-Úristen sajná...Ryan?-fordultam kétségbeesett arccal az alattam fekvő sráchoz, de mikor megláttam, hogy ki is az, filmbeillő mozdulattal gurultam le róla majd fel ugrottam a földről.

-Neked is jó reggelt - tápászkodott fel ő is majd hajába vezetve ujjait eligazította a kusza tincseket.

-Tuti fested a hajad - szaladt ki a számon a mondat, amit már annyiszor bizonygattam a barátnőimnek.

-Mi van? - nevette el magát Ryan.

-Ööö...kedd - vágtam rá majd amilyen gyorsan csak tudtam megfordultam és a kunyhónk felé vettem az irányt. Ryan Smithnek persze muszáj beleszólnia még ebbe is, mivel a következő pillanatban már óvatosan vissza is rántott maga elé a karomnál fogva.

Kínomban csak vigyorogva néztem rá és próbáltam leküzdeni az arcomba tóduló vért, amitől valószínűleg, mint a mesékben tempósan vörösödött a fejem.

De most gondoljatok bele. Ott állok egy szürke mackó nadrágban és egy rózsaszín unikornisos pólóban, - ami mellesleg csurom víz- a hajam rosszabb, mint egy szénakazal és mindez a suli leghelyesebb sráca előtt, úgy, hogy fél évfolyamom minket bámul.