Szeszih Kpop Egypercesei

Közelebb a boldogsághoz - Blackpink Jennie

- Oké, mára végeztünk! – tapsolt kettőt Park koreográfus, de én még nem mertem engedni a lábaimnak, hogy összerogyjanak alattam, mert tudtam, hogy egyből nekem állna, mint a múltkor Eunsungnak. – Borzalmasan teljesítettek! Hogy akartok így fél év múlva debütálni? Több gyakorlás, és talán, ismétlem! Talán kevésbé lesz gázos a debütálásotok!

Park koreográfus gúnyosan végig nézett rajtunk, majd gyors léptekkel elhagyta a próbatermet, így a bandatagjaimmal végre engedhettünk a több, mint hat órás próba utáni fájdalmaknak és végre mindannyian a földre huppantunk, hiába volt a sarokban egy kanapé is.

- Ez a nő egy terrorista! – sírt fel hangosan mellettem Minki, valamilyen lehetetlen pózban, amiben igyekezett éppen összeszedni magát. – Minden próbánkon a legtöbbet hozom ki magamból, de nem tehetek róla, hogy fővokalistának készülök, nem táncosnak!

- Nekem mondod? – rázta a fejét a lábait átkulcsolva Eunsung. – Az első találkozásunkkor a földig alázott, amiért nem tudtam lenyomni a spárgát!

- Ti könnyen beszéltek! – tártam szét végül a karomat. – Ti nem főtáncosok lesztek, mint én és Diane! Minket dupla annyira figyel, mint tieteket.

- Igaz. – értett egyet velem inkább Minki, nem nyavajogva tovább a táncpróba után. – Menjünk haza, meghalok valami kajáért!

Harmadik éve voltam gyakornok a YGnál, és hatalmas nagy mázlistának éreztem magam, amiért kiválasztottak engem és a csapatomat, hogy a nyár elején mi debütáljunk. Rengeteget dolgoztunk, folyamatosan az ügynökségnél voltunk, de a koreográfusunk állandóan elégedetlenkedett, miszerint nem vagyunk elég kitartók és nem dolgozunk keményen, holott az elmúlt hetekben, amióta megtudtuk, hogy debütálhatunk, szerintem összesen nem aludtunk tizenkét órát. Állandóan a próbateremben voltam, hogy vagy Diane segítségével vagy egyedül táncoljak, ha már én lettem kijelölve a főtáncos pozícióra.

Az öltözőben szokás szerint én maradtam utoljára és már éppen szerettem volna a lányok után eredni, hogy ne nélkülem induljanak el, amikor nyílt az ajtó és belépett rajta valaki. Ahogy felemeltem a fejemet a szívem hatalmasat dobbant a lány láttán, és le kellett hajtanom a fejemet, hogy ne tűnjön, fel neki mennyire bámulom.

Mióta a céghez kerültem gyakornokként akadtak problémáim a nemi identitásomat illetően. Ugyan volt barátom a középiskolában és a fiúkat is mindig megnéztem, nem tudtam letagadni, hogy a lányok is felkeltették az érdeklődésemet és őket is szerettem jól szemügyre venni.

- Nahát, Hwayeon, ne haragudj! Nem tudtam, hogy itt vagy. – szólított meg Jennie sunbaenim én meg zavaromban izzadságtól csomós hajamat kezdtem igazgatni. – Megint sokáig voltatok Park koreográfussal?

- I-igen. – nyögtem ki nagy nehezen, ami kész csoda volt, hiszen akárhányszor a lány közelébe kerültem mindig elfelejtettem hogyan kell beszélni. A többi Blackpink taggal lazán eldumálgattam, sőt Lisával gyakran összejártunk táncolni is, de Jenniere teljesen máshogy néztem. Nem tudtam letagadni, az első perctől kezdve tetszett nekem, ami nem csoda, hiszen gyönyörű volt, csinos és olyan csodálatos szíve van neki, hogy mindenki lehidal tőle. Akármennyire is elleneztem magamban, idővel be kellett látnom, hogy beleestem a lányba, amit nemhogy másnak még magamnak sem mertem kimondani.

- Sajnálom, de hidd, el megéri, mert olyan energikusan fogtok debütálni, hogy kiüttök minket a toplistákról! – kacsintott lepakolva mellém a cuccát. Zavaromat megpróbálva leplezni, összehúztam az edzőtáskámat, és felpattantam, azzal a szándékkal, hogy elinduljak, amikor Jennie szomorú kiskutya szemekkel nézett rám. – Nincs kedved velem maradni próbálni? Lisa rosszul lett az egyik utcai kajától, ezért Rosé ápolgatja. Jisoonak pedig dolga van a város másik pontján, de nekem muszáj, lenne kicsit próbálnom.