Touch You |Yarichin Bitch Club FF - Befejezett|

kilencedik fejezet

Végül beengedtem magamhoz Tamurat. Ő csak nézelődött, hogy mégis milyen a ház, amit én nem tudtam hova tenni, de mégse szóltam neki érte.

- Hol fogunk beszélgetni? - kérdezte kíváncsian.

- A szobámban, ha ott jó - néztem rá zavartan.

Tamura bólintott egyet, majd jött utánam, én pedig egyenest a szobámba mentem. Nagy levegőt vettem, ahogy becsuktam magunk mögött az ajtót. Ő helyet foglalt az asztalom előtt heverő székemen, majd végig nézte, ahogy leülők az ágyra, ami az asztal mellett volt. Ahogy leültem, a kezemet kezdtem el birizgálni. Nehéz volt összeszedni a gondolataimat, és még nehezebb volt őket megfogalmazni. Elakartam neki mondani mindent. Teljesen mindent az elejétől kezdve. Mindent. De úgy éreztem, hogy képtelen lennék, vagy akkor itt ülnénk holnapig.

- Ha idő kell, akkor várok - dőlt hátra a széke, én pedig egy aprót nyeltem.

- Nem, minden rendben. Képes vagyok elmondani - néztem rá, s szemeimben némi határozottság mutatkozott meg.

Tamura közelebb gurut a székkel, így teljesen előttem volt. Kezeit óvatosan helyezte a combomra, majd kezdte el ujjával simogatni a bőrömet, a rövidnadrágnak hála.

- Akkor mondd, baba - szólított eme kedves néven, nekem pedig a szívem kiugrott a helyéről.

Minden bátorságomat összeszedtem, így végül sikerült. Sikerült belekezdenem a múltam történetébe. Mindent elmondtam neki. A szüleim válását, az új apukámat, az erőszakot, az első barátomat, és hogy miképp lett belőlem egy olyan lány, akit mások ribancnak hívnak.
Aztán jöttek az évek, melyek elteltek, majd a jelen, ahol most vagyunk.
  Tamura nem szólt semmit. Tényleg semmit nem szólt, ahogy a történet végére értem. Közelebb jött némileg, majd átült hozzám az ágyra. Ezt követően közelebb vonta magát.

- Minden rendben? - ujjbegyével az arcomat kezdte el cirógatni, mely miatt kellemes bizsergést kapott a bőröm.

Aprót bólintottam. Nem sírtam. Képtelen voltam erre az utóbbi időben. Egyszerűen csak megszoktam, hogy a dolgok így alakulnak körülöttem. Egy apró mosolyt küldtem neki, hogy minden rendben van. Pedig még a hülye is látta, hogy nem volt igazi a mosoly.

- Sajnálom. Mindent - szólt halkabban, majd ezt követően közelebb vonta magát hozzám, és szoros ölelésbe zárt.

Kellemesen hatott rám az érintése, így belebújtam az ölelésbe. Olyan jó illata volt, hogy ismét belezúgtam.

- Köszönöm, hogy meghallgattál - öleltem magamhoz szorosan a fiút.

- Bármikor - adott egy apró puszit a nyakamba - Hé...nincs kedved elmenni sétálni egy picit? Gondolom nem igen mozdultál ki a napokban, és szerintem jót tenne a friss levegő. Na? - húzódott el, majd egy apró mosollyal ajándékozott meg.

- Az jó lenne. Csak...ketten? - néztem rá kissé félénken.

- Csak ketten. És mondd...Szóval...béke? - arcán némi pír jelent meg, ahogy feltette a kérdést.

Aprót bólintottam.

- Béke - képtelen vagyok rá haragudni. Egyszerűen a szívem nem képes rá.

Összeszedtem magamat, átöltöztem, majd ezt követően cipőt kaptam a lábamra, és írtam a családnak, hogy elmentem sétálni.
Ezt követően Tamuraval kiléptünk a házból. Tamura megcirógatta a kezemet az övével, majd látva, hogy nem veszem el a kezemet, szépen lassan, összekulcsolta azokat. Kellemes volt ez az érzés. Nagyon is.

A nap kellemesen telt. Nem hittem volna, hogy a történtek után, ennyire szabad tudok lenni mellette, de ez mégis megtörtént. Egész délután jól szórakoztunk, s ahogy kezdett esteledni, hazafelé tartottunk.
  A fények már égni kezdtek a városban, hiszen itt volt az ősz. Előbb sötétedett. Ahogy haladtunk a hazavezető úton, ismerős hangot hallottam meg.