Egy vérfarkas társának naplója

A képesség

Felpattantam és az ajtó felé vettem az irányt.
- Lia! Hagyd, majd megnyugszik! - szólt utánam Gary, de nem érdekelt. Nagyon megsajnáltam Jay-t. Elveszteni a szerelmét... Az ajtón kilépve már sötétedett. A kunyhótól jobbra láttam meg a fészert, előtte Jasont a fűben ülve. Odamentem hozzá és leültem mellé, úgy hogy a hátamat a fészer oldalának döntöttem.
- Jason... én nagyon sajnálom! - néztem rá. Jay maga elé meredt, a szeme könnyes volt. Megpróbálta elrejteni a könnyeit, majd rám nézett.
- Ne sajnáld! Nem is ismerted! - vágta oda hozzám. Erre nem tudtam mit felelni, csak szomorúan néztem a szemébe. Látszott rajta a mérhetetlen düh és a csillapíthatatlan fájdalom. - Nem tudsz mit mondani, mi? Senki sem tud, csak aki már átélte.
- Szeretnél beszélgetni? - kérdeztem, mire meglepődött.
- Én nem vagyok valamelyik kis barátnőd, akivel egy ottalvós bulin lelkiztek!
- Nincsenek barátaim - mondtam halkan.
- Legalább nem tudod kinek elmondani ami vagy - állt fel.
- Csak szeretném, hogy tudd, hogy nem vagy egyedül. Itt vagyunk mi is és segíteni próbálunk!
- Alig ismersz! Hogy akarsz így segíteni? Még egyelőre a képességedet sem tudod használni!
- Akkor ismerjük meg egymást!
- Még csak az hiányozna! - sétált el. Sóhajtva feltápászkodtam és visszamentem a házba. A többieket ugyan ott találtam.
- Kitalálom, elment - nézett fel Gary.
- Igen - ültem le.
- Mondtam, hogy ne menj oda hozzá. Ilyenkor hagyni kell, hogy egyedül legyen.
- Most már tudom - mondtam szomorúan.
- Ne is törődj vele! - rázta meg a fejét Ashley. - Inkább kezdd el megtanulni használni a képességedet!
- Még van más is? - meredtem a lányra csodálkozva.
- Persze! - nevetett. - Nem csak érzed, ha megtanulod kezelni, akkor irányítani is tudod! Figyelj! - Ashley kinyitotta a csapot és kinyújtotta a kezét. A következő pillanatban a vîzsugár elhajtott és rám fröccsent.
- Hé! - nevettem.
- Lazíts!
- Ashley, ezt majd takarítss fel! - szólt ra a Mester, miközben a lány elzárta a csapot. - Gyere velem, Lia! - mondta, én meg követtem ku a kunyhóból. - Csukd be a szemed és csak koncentrálj a saját elemedre.
Becsuktam a szemem és erősen koncentráltam. Pár perc múlva már nem csak a szokásos rezgéseket érzékeltem, hanem szinte eggyé váltam a földdel. Ezt a Mester is észre vehette, mert mondta, hogy nagyon jól csinálom. Már vagy fél órája állhattam ott (ami egyébként csodálatos érzés), amikor a szokásos emberi által keletkezett rezgeseket érzékeltem.
- Ha így folytatod, még elnyel az elemed - még így csukott m szemmel is érzékeltem, hogy Jason hangja maró gúny volt. Kinyitottam a szemem.
- Te meg felgyulladsz, ha mérges vagy? - már nyoma sem volt bennem a lúzer, félénk lánynak.
- Ezt meg gyakorold, de jó úton haladsz, hogy másokat oltogass.
- Nehogy majd Ash oltson el téged!
- Gyerekek! - szólt ránk a Mester.
- Hol van Gary? - kerdezte Jason.
- A kunyhóban - felelte a Mester és Jason eltűnt a házban.
- Mester! Ez fantasztikus érzés volt! - számoltam be.
- Örülök, de egyelőre ennyi elég volt. Majd szépen sorban mindent megtanulsz - mosolygott és mi is visszamentunk a házba.
- Na? - nézett fel Ash a telojabol.
- Fantasztikus! - lelkesedtem.
- Az majd akkor lesz, ha tettel valamit a Földért és az emberiségért - mondta unottan Jason.
- Jay, fogd be! - mondta a válla fölött Ash.
- Nem hiszem, hogy képes lennék rá - ültem le.
- Könnyű mondani, ha meg se próbálod - nézett rám Gary.
- Tuti, hogy leszel olyan jó, mint én! - bólogatott Ash, mire elnevettem magam.
- De akkora egója ne legyen - mosolygott Gary Ash-re és megcsókolta. Szóval ők együtt vannak.
- Ja, elfelejtettük mondani. Mi együtt vagyunk - közölte Ash, mire újra elmosolyodtam.
- Dorgoljetek csak az orrom alá. Azt hiszem én haza megyek - szedelődzködött Jason.
- Jay! Haza kéne kísérned Lia-t - mondta Ash.
- Mi vagyok én? Bébiszitter?
- Csak, hogy tudd. Egyidősek vagyunk - közöltem.
- És? - vágta be maga mögött az ajtót.
- Csak kitalálok valahogy - vontam meg a vállam.
- Hazakísérünk - mondta mosolyogva Gary.
- Most már közénk tartozol, csajszi! - vigyorgott Ash.