44. fejezet

255 16 1
                                    

A káoszban miközben mindenfelé is figyeltem, Ash-t próbáltam megkeresni.
- Vigyázz! - lökött arrébb hirtelen valaki, mire a földre estem. A következő pillanatban már csak azt láttam, hogy egy vérfarkas dől mellém, a mellkasában egy tőrrel. Ezeket a helyzeteket még mindig nem tudtam megszokni, de most nincs időm rosszul lenni.
- Gyere - nyújtotta ki a kezét az a valaki, aki félrelökött. Megragadtam a kezét és hagytam, hogy felhúzzon. Logan volt az.
- Köszönöm - néztem rá hálásan.
- Légy óvatos - pillantott a karomra, amit a hátam mögé rejtettem.
- A vér... - bámultam a halott vérfarkas irányába.
- Titkos méreg - vonta meg a vállát, amikor észrevette mit is nézek pontosan; a lilára színeződött vért. - De menj már, van elég dolgom anélkül is, hogy téged megmentselek! - sürgetett és már Josie segítségére is sietett. Az alacsony őrzőlánynak épp egy vámpírral gyűlt meg a baja és a sápadt állt nyerésre, de úgy láttam, hogy Josie-t is kemény fából faragták. A lány mögött észrevettem a boszorkányt. Azonban még mielőtt észbe kaphattam volna Ash megragadta a karomat és maga után vonszolva futott a boszorkány felé, amint odaértünk, szerencsére a boszorkány nem ment el, csak akkor vett észre minket.
- Még éltek? - nézett ránk. - Maximum pár támadásra tippeltem volna, amíg kimúlsz - mutatott rám.
- Kérjük a Gyémántot! - jelentette ki ellentmondást nem túró hangon Ash.
- Persze, máris odaadom - gúnyolódott a boszorkány. - Nekem jobb terveim vannak - vett elő egy fekete tarsolyt.
- Ne! - kiáltotta Ash, de már késő volt. A boszorkány hasonló burkot vont hármunk köré, mint Sarah.
- Te akartad! - vette elő a tőrét Ash, ami az oldalához volt rögzítve, csakúgy, mint mindenkinek.
- Ez nagyon elszánt próbálkozás, aranyom, de előtte ezt hagy mutassam meg - vett elő egy kis méretű tükröt a boszorkány, amin tisztán kivehető volt egy alak.
- Mester... - suttogtam.
- Semmi meggondolatlanság, vagy a Mesteretek bánja!
- Hol van a Mester? - engedte le a kezét Ash, de a tőr még a kezében volt.
- Jó helyen - felelte a boszorkány. - És most szépen mindketten kimentek és leállítjátok ezt az ostoba viaskodást.
- Még mit nem! - mondta Ash.
- Egyetértek a kék hajúval - szólt egy hang.
- Mi? Ki van itt? - csodálkozott a boszorkány. Ash és én is meglepődtünk.
- Mi van, ilyenkor nem nagy a szád? - Csettintés, majd Lucifer jelent meg Ash jobb oldalán.
- De ez lehetetlen... Hogy kerülsz, te ide? - kérdezte a boszorkány.
- Neked is vannak titkait és nekem is - vigyorgott Lucifer.
- Na, jó elég ebből a baromságból - vett elő egy fiolát a boszorkány, amit én is felismertem. Méreg por. Most kezdtem csak érezni, hogy mennyire fáj is a karom. A boszorkány kinyitotta a fiolát.
- Ezt vett fel - nyomott le a földre Ash és a kezembe adott egy maszkot. - Ha szerencsénk van ez kitart legalább egy órán keresztül, ha nem szívtunk - közölte. Az arckifejezésemet látva, azonban gyorsan hozzá tette. - Tudod, hogy nem adom fel egykönnyen, sikerülni fog. A földön térdeltünk, miközben az orrunkat és a szánkat maszk védte. Pár másodperc múlva a piros por már majdnem teljesen betöltötte a burkot. Lucifer mellettünk állva meredt a boszorkányra, aki pontosan tudta, hogy ez a por legyengült minket. Minket, kettőnket, azonban Lucifert nem.
- Most megöllek titeket - jelentette ki a boszorkány és a kezében egy hosszú tőrt tartott, ami simán elmehetne kardnak is. Már lendítette a karját, amikor Ash felállt és minden erejét összeszedve elfordította a karját, így a boszorkány a földre ejtette a tőrt. Én is felálltam, de rettentően szédültem már. Megláttam a boszorkány mögött heverő Gyémántot. Lucifer is észrevette. Rám nézett, majd a tőrt felkapta és segített Ash-nek, akit eközben a boszorkány nem eresztett. A Gyémántért mentem és felkaptam, éppen akkor , amikor Ash-nek sikerült kiszabadulni a a szorításból és felkaptam a a tőrt a boszorkány felé lépett.
- Megölhetsz, de a Gyémánt, attól még nem lesz meg - közölte.
- Itt van - szóltam közbe, amint Lucifer mellé léptem. A boszorkány tágra nyílt szemekkel meredt rám, majd ismét Ash-re.
- A Mestereteket is kereshetitek - mondta.
- Akit az Alvilág bejáratához vittél? - kérdezte Lucifer. A boszorkány már semmit nem értett.
- Kérlek ne ölj meg - könyörgött Ash-nek.
- Késő bánat - felelte a lány.
- Ne öld meg! - szólt rá Lucifer. - Mondtam, tényleg elkél a segítség odalent - vigyorgott. A boszorkány arcán pedig tisztán látszott a rettegés.

Egy vérfarkas társának naplójaWhere stories live. Discover now