Egy csepp kínlódás, két örök kötelék

7. Fejezet

– Basszus, ezt hogy? Ez volt a legdurvább dolog, amit kamaszként csináltam. – nevettem fel. – Azt hittem, nem fogtok rájönni. Mindegy. – nyúltam egy pohárért, majd lehúztam. – Lefeküdtem a legjobb barátommal, mikor mindketten be voltunk rúgva, és utána azt hazudtam neki, hogy nem történt semmi. Hitt nekem. – úgy látom mindenkinek jó kamaszkora volt. – Talán Mila?
– Szerintem inkább csak iszok, majd szóljatok, ha vége. – sóhajtott, majd ledöntötte a következőt is.

Miután meguntuk a játékot Sofia kitalálta, hogy meséljük arról, hogyan veszítettük el.
– Túl sok pia van bennem ahhoz, hogy tiltakozzak. – nevettem.
– Én benne vagyok, és nem para, holnapra úgyis elfelejtem mindenkiét. – szólalt meg Mila nehezen forgó nyelvvel.
– Felőlem okés. – Line volt az egyetlen józan a társaságban, mégis résztvett minden hülyeségben.
– Kezdem! – tette fel a kezét Camila. – Szóval... – megpróbálta összekaparni a gondolatait. – 16 voltam, a srác meg 21, de azt hazudtam neki, hogy 20 vagyok. – kezdett bele. – Egy házibuliban volt, igazából sokat ittam, pont mint most, és túl akartam rajta lenni. Amikor levetkőzött, rajtam már nem volt semmi, és amikor megláttam, akkor csak annyit tudtam kinyögni, hogy "ez belém fog férni?". – majdnem ledőlt a székről, annyira nevetett. Normális esetben kicsit sajnáltam volna, hogy neki nem volt szép élmény, de akkor én is iszonyatosan viccesnek találtam. Az előző játékban mi bizonyoltunk a legrosszabbnak, így nekünk kellett a legtöbbet innunk. Egész jól voltam, inkább csak feloldottam, mintsem elveszítettem a kontrollt. – Te jössz, Thea! – mutatott rám, miközben furcsa táncmozdultakat lejtett ülve.
– Az enyém annyira nem vicces. Izé... – Line már ismerte a sztorit, így neki nem volt újdonság. – 17 voltam, Justinnal, az második barátommal történt. Igazából mindkettőnek az első volt, a szülei elutaztak és áthívott. Anyáéknak meg azt mondtam, hogy Linéknél leszek, úgyhogy. falazott is nekem. Danielt nem akartuk beavatni. Szóval, szerettem őt, és nem bántam meg, hogy akkor és vele volt. Annyi, hogy iszonyatosan fájt, és kínos volt, mert nagyon véreztem. – na, ezeket az infókat biztosan nem mondtam volna el, ha nem lett volna bennem 3 vodka.

– 15 voltam. – kezdett bele Sofia. Line megrökönyödött arccal nézett rá, de annyira nem zavarta. – És őszintén nem nagyon emlékszem rá, be voltam állva. – mondta ki lazán. A szavai nem mértek rám nagy csapást, eléggé el voltam tompulva az alkohol miatt, Linére annál inkább. Láttam rajta, hogy elképzeli a lányát úgy, mint Sofiát. Aztán megrázta a fejét elhessegetve a gondolatot.
– Az enyém tök jó volt. – kezdett bele. – Gusnak hívták a srácot, mindketten 17 évesek voltunk, két éve jártunk, amikor csak megtörtént. A hétvégi házukban voltunk ketten Brightonban. Nem volt túl kellemes eleinte, de idővel jobb lett. És nem véreztem! – tette hozzá, mielőtt valaki feltette volna a kérdést.

Sof és Line sztorijai után úgy döntöttünk lemegyünk a bárba, ahol már elég hangosan szólt a zene, a liftből lehetett hallani.
– Lehetek karaokezni? – csillant fel Mila szeme. – Hol az a mikrofon? Hé, bocsi, nálad kell jelentkezni, ha szeretnék énekelni? – állított meg egy random srácot, aki nem is ott dolgozott.
– El vagy tévedve, de ha privát show-t szeretnél adni... – azonnal kacsoltam.
– Boldog párkapcsolatban él, bocs... – húztam el a srác mellől. – Cam, nem kell jelentkezni, menj fel, ott a gép, énekelj, ha szeretnél. Addig felhigítom ezt a sok piát vízzel. – mentem a pulthoz. Az addig szóló diszkózene elhalkult, majd felcsendültek a Havana kezdőakkordjai.
– Ezt nem hiszem el, a saját dalát fogja énekelni. – röhögtem hangosan. A pultos valószínűleg nem ismert, így furán nézett rám, Milát meg nem láthatta, csak akkor kapta fel a fejét, amikor rájött, hogy az eredeti előadó énekel. – Köszönöm. – vettem el a két üveg vizet. – 1052-es. Az emberek egyenként fordultak a Cam felé, amit rájöttek, hogy valóban ő énekel. Ahhoz képest, hogy mennyire be volt csiccsentve, tökéletesen szólt.
– Na, Camila magánkoncertezik? – éreztem meg egy kezet a derekamon és hallottam egy ismerős hangot.
– Szia, Shawn! – fordítottam felé az arcom.
– Megtaláltalak. – csókolt meg. Ajkai hidegek és tequila ízűek voltak. Amint a hajába túrtam, éreztem, hogy egy ideje már ide lent lehet, vizes volt, gyanítom az alkohol és a tömeg miatt.
– Nem úgy volt, hogy ezek ketten nem találkozhatnak? – halottam meg Daniel hangját.
– Javíthatatlanok. – Line állt mellette, és kezével lemondóan legyintett, miközben mosolyogva figyelt minket.

Időközben Mila végzett az énekléssel, amit hatalmas tapsvihar követett, majd elindított valami spanyol zenét, amit nem ismertem, és azt is énekelni kezdte.
– Sokat ivott. – bólintottam a lány felé.
– Camila nagyon bírja a piát, szerintem most rájátszik egy kicsit. – vont vállat.
– Szervusztok gerlicék, nem úgy volt, hogy ma este külön fészkekbe mentek? – állt be közénk újra Mila.
– Jézus, mégis túl sokat ivott. – nevetett Shawn.
– Tessék, igyál vizet! – nyomtam a kezébe az egyiket. Ekkor megjelentek Linéék is mellettünk.
– Ellopom a húgom egy kicsit, mindjárt
jövünk. – fogta meg a kezem, majd kivezetett a tömegből.

– Szolidarítász Linével, hogy te sem iszol? Kicsit gondterheltnek tűnsz. – néztem végig az arcán. Kimentünk a teraszra, ahol egy árva lélek sem volt a hidegre való tekintettel. Igen, csak a Martin testvérpár akart megfagyni aznap.
– Mondhatni.
– Miért jöttünk ki? – kérdeztem, miközben megdörzsöltem a karjaim.
– Hogy józanodj egy kicsit.
– Dan, ittam, nem tagadom, de magamnál vagyok. – védekeztem.
– Később majd megköszönöd, hidd el. Amúgy, ez a Gamal mekkora köcsög.
– Mi, miért? – nevettem értetlenül.
– Végig csalt FIFA-ban. – mondta sértődötten.
– Ti komolyan videójátékoztatok? – nevettem fel.
– Aha, miért? – nem tudom mi a fura, hogy a bátyámnak ez tök normális, vagy az, hogy nekem nem az.
– Mindegy. – legyintettem lemondóan.
– Amúgy, tényleg szeret téged ez a gyerek.
– Na nem mondod? – tártam ki a karjaimat.
– Komolyan. Úgy beszél rólad, mintha valami kincs lennél, vagy nem tudom... – mégis ivott. Dan sosem beszél így.
– Dan, te ittál.
– Lehet, de csak azért, mert felcseszett a félig második félig harmadik világi gyerek.
– Csodás. – nevettem fel. Kapva az alkalmon kikérdeztem őt. – És mit mondott még Shawn?
– Sok mindent. Hogy milyen szép vagy, meg minden... – jó, feladom, nem megyek sokra.
– És Shawn sokat ivott?
– Nem igazán.
– Rendben.
– Ne legyél paraara... – hatalmasat nevetett a saját poénján.
– Csak kérdeztem. – vontam vállat. – Visszamegyek, nagyon hideg van. Jössz?
– Aha, persze.

Amint beléptünk a hotel épületébe, Daniel eltűnt a tömegben, ahogy mindenki más is. Remek...

– Wise man say, only fools rush in... – ez Shawn hangja. Átverekedve magam a tömegen annyira előre mentem, amennyire csak tudtam.
– but I can't help falling in love with you. – mosolyogva énekelte a sorokat, csukott szemmel. Camila oldalról figyelte, igazi büszke anyuka hatást keltve.
– Shall I stay? Would it be a sin... – az egész olyan volt, mint egy álom. Inkább csak figyeltem csendben, és próbáltam megörökíteni a szemeimmel minden egyes apró mozdulatot, nehogy hirtelen szeretfoszlodjon minden, ami a valóságot képezi. Néztem, ahogy lassan beletúr abba az angyalian göndör hajába, ami a csapzottsága miatt most a szokásosnál is sűrűbb fürtöket alkot. Néztem, ahogy teljes átéléssel mozog minden egyes arcizma, ahogy ráncolja a szemöldökét, összeszorítja a szemeit, vagy mint amikor ideges, az orra egy picikét megmozdul. Néztem, ahogy a pár perce még jéghideg, tequila ízű ajkaival most szavakat formál, és beülteti őket a zene csónakjába, ami lágyan siklik egyenesen az ember fülébe. Szeretem őt.

– Szeretlek, Dor... – suttogta a dal végén, amit hatalmas ováció követett, majd odaszaladt hozzám és megcsókolt.
– Ezek után nem tudom, hogy mit tehetnék, hogy tudd, én is mennyire szeretlek. Mert jobban szeretlek, mint bárki mást ezen a világon, sokkal-sokkal jobban. Szeretlek, Shawn. – öleltem át szorosan.

Nem tudom, hogy egyesek hogy vannak vele, de én sokkal jobban élveztem ezt az estét, mintha csak szétcsaptam volna magam egy csapat lánnyal, és egy tesztoszterontól túltengő rendőrnek öltözött pasit néztem volna vetkőzés közben. Igen, ez mindenképpen sokkal jobb volt.