CEO - JJK. -

Szülinapi ajándék 2/2

Ez egy unalmasabb rész lett, de hamarosan jelentkezem egy izgalmassal is. Jó olvasást! ❤

- Hana -

- Nos, üdvözöljétek a váratlan vendégemet, akiről még én se tudtam, hogy jönni fog, Jeon Jeonggukot. - mutattam be barátaimnak, habár nem kellett volna, mert Jimin legjobb haverja a férfi, míg Tae álom pasija volt ő.

A két fiú meglepetten és szinte tátott szájjal nézte a kiöltözött, jóvágású férfit, mire fenyegetően néztem rájuk.

- Tapsra is számítottam ám, ilyen intró még a drámákban sincs. - nevetett fel a főnököm, aranyosan.

Megforgattam a szemem, majd felállítottam a vendégeket és közöltem velük, hogy ideje indulni az étterembe. A két meleg fiú szófogadóan kapkodta magára a cipőt, míg Jungkook csak állt, mint fasz a lakodalomban. Zavartan nézett rám és nem tudtam mi történik, így megismételtem - akár a dedósoknak  -, hogy most készüljön, vagy itt hagyom a picsába. Persze, finomabban fogalmaztam.

Libasorban mentünk az autóig, és mivel én voltam az utolsó, be is zártam az ajtót, de Taehyung sem tántorított mellőlem. Míg a két barát beült a kocsiba, ő megragadta a karom és fülembe súgta.

- Ha nem te baszod meg, akkor majd én fogom, Hana. - kacsintott rám biztatóan, mire csak elmosolyodtam.

- Csak nyugodtan, nem érdekelnek az öntelt seggfejek.

Egyértelműen Jimin vezetett, hiszen nem akartam valami balesetet csinálni, mert csak most kaptam meg a jogsimat. Tae egyből lefoglalta az anyósülést, míg én hátra szenvedtem magam Jungkookhoz, aki mosolyogva fogadta "közelségem". Keze egyből megtalálta combomat és hosszú ujjaival a belső részt simogatta úgy, mintha semmi sem lenne, az autó pedig elindult, hiszen Tae tudta hova megyünk, így konkrétan ő volt a GPS. Tekintetem találkozott az övével, próbáltam nyugodt lenni és nem egyből karjai közé zuhanni a puha érintései miatt, de ez nem ment olyan könnyen, főleg mikor azt a rossz fiús mosolyát villantotta meg. A középső helyre ültem, de nem azért, hogy közelebb kerüljek hozzá.

- Befejeznéd? Legalább a születésnapomat ne rontsd el a perverz játékaiddal. - súgtam a fülébe idegesen és úgy látszott, meg is értette, mivel mancsát a saját combjára helyezte. Büszke mosollyal ültem volna arrább, de megragadta csuklómat és mély hangon megszólalt.

- Éjfélkor, viszont, már nincs születésnapod. - kacsintott. Szemeimet sokadjára forgatom meg a mai nap folyamán és ezt legjobb barátom is észrevette.

- Minden rendben ott hátul? - nézett Jungkookra, majd rám, mire hevesen bólogatni kezdtem, de valamilyen módon közöltem vele, hogy mindezt később meg fogjuk beszélni, csodálkozom, hogy megértette. 

Az út további része csendben telt, legalábbis részemről. A két fiú elől jól elbeszélgetett a főnökömmel, még be is mutatkoztak egymásnak és olyanok, mintha már évek óta ismernék egymást. Őszintén fogalmam sincs, miért könnyebbültem meg, hiszen nem láttam szívesen a fekete hajút, mert számomra elég volt az, amit a munkahelyén végzett. Tisztázzuk le, lehet, hogy jól néz ki, de soha - ismétlem soha - nem lesz közöm hozzá, mivel úgy viselkedik, akár egy elkényeztetett lelences.

- Meg is érkeztünk. - szólal meg Tae tíz perc autókázás után, mire mosolyogva és villany sebességgel szálltam ki a kocsiból.

Az étterem nem volt puccos, nem érte el Jungkook szintjét és pont ezért volt tökéletes, mert abban reménykedem, hogy az előttünk lévő romos épület elküldi őt egy melegebb éghajlatra, de a férfi nem tántorított.

Mosolyogva intett nekünk az idős hölgy, aki a világ legfinomabb ételeit készíti el.  Az összes kultúrát ismeri - legalábbis Ázsián belül - és azt főz, amit a vendégek akarnak, ráadásul olcsón. Ezért is szerettem ezt a helyet, kislány korom óta ide jártam, ha szomorú voltam és a kínai származású nő étke mindig azt éreztette velem, hogy itthon vagyok.

- Hana, örülök, hogy újra láthatlak. - szólal meg, miközben odajön és megölelget engem, míg a fiúk előtt csak illedelmesen meghajol - Ők a barátaid? - kacsint, mire értem a célzását és tudom, hogy itt leginkább Jungkookot próbálja hangsúlyozni, de figyelmen kívül hagyom.

- Többé-kevésbé, Ms. Wong. - préselem össze ajkaimat.

Fejét ingatva és mosolyogva vezet el minket az asztalunkhoz. A kajálda belseje eléggé lepukkant, épp ezért imádom. Semmihez sem fogható, olyan otthonos, átlag emberekkel vagyunk körülvéve. Helyet foglaltunk a földön - mert ugye hagyományos helységről beszélünk - és kezeinkbe vettük az étlapot. Tangsuyukot rendeltem kimchivel, Jimin ráment és sült csirkét választott, Taehyung jjajangmyeont kért - akár a mellette lévő asztalnál ülő gyerek - és Jungkook egyenlőre csak egy sört fogyasztott el csendben.

- Biztos nem eszel semmit? - néz rá felvont szemöldökkel Jimin a főnökünkre.

- Biztos, hogy nem fogok ebben a lebújban kajálni, kössz. - fintorgott.

"Nőiesen" felhorkantottam és már izgatottan vártam az ételt, miközben limonádémat kortyolgattam. Jungkook mérges tekintetét éreztem magamon végig, viszont mikor meglátta Ms. Wongot az etelékkel a kezében, láttam amint megcsillannak a szemei. Ügyesen pakolta le a tálcákat az idős hölgy, mi pedig egyből nekifogtunk a kajának. A hatás kedvéért mélyen beszippantottam az illatot, amit a kimchim és tangsuyuk kínált. Jungkook felé nyújtottam a pálcikáimat és mikor meg szerette volna kóstolni, elhúztam előle és számba gyömöszöltem. Úgy nyögtem fel, mintha épp orgazmusom lett volna. Jó, mondjuk a kaja hatására melyik lánynak nincs orgazmusa?

- Ha nem hisztiztél volna úgy, akár egy kislány, az étterem miatt, akkor most te is ehetnél ebből a mennyei étekből, főnök. - kacsintok rá. Eddig láthattam csak a nyugodt énjét, mivel Taet elzavarta mellőlem és a helyébe ült. Szemei szikrákat szórtak, miközben nézte, ahogyan magamba vágom az összes ételt.

- Este ezt megfogod bánni, drága Hana. - súgta a fülembe és hallottam tisztán a hangján, hogy mosolyog és természetesen az önelégült képét se tudta volna félretenni.

- Nem fog este semmi sem történni. - löktem el mellőlem, majd bevágtam a sörét és kárpótlásként rendeltem neki egy adagot a kajámból.

Lehet megőrültem, de kíváncsi vagyok arra, hogy mivel állna elő az este folyamán.

Köszönöm szépen, hogy elolvastad. 🥺🥰