CEO - JJK. -

Őszinte részeg

- Hana -

Üres pizzás dobozok és boros üvegek hevernek a földön. Karjaim közt békésen alszik a főnököm, akinek arcán gyermeki nyugalom pihen. Nem hittem volna, hogy ilyen az igazi Jungkook: őszinte, tiszta és kedves. Sokat nevettünk az éjszaka folyamán és megtudtam róla egy csomó dolgot. Rájöttem arra, hogy ő nem csak a nagy, gonosz farkas, hanem egy érző ember, és aki hallaná a történetet, az egyetértene velem.

- Előzmények -

Sóhajtva ültem le a kanapéra és vártam Jungkookot. Igazából nem őt vártam, hanem a kajámat. Megállapodtunk, hogy ő fizette a bort, ezért én fizetem a pizzát, viszont azt elfelejtette megemlíteni, hogy a pizza rohadtul drága.

- Most miért duzzogsz, Hana? Ez csak pizza. - vonta meg vállát, miközben elvett egy szeletet a gőzölgő ételből és tömni kezdte a fejét.

- Igen, csak pizza. - mosolyodtam el - De nem a város legdrágább étterméből. - nem emeltem fel a hangom, a végén még megerőszakol ez a vadbarom.

- Egyél. - parancsol rám és kezembe tuszkol egy szelet sajtosat. Fintorogva nézek a pizzára, majd rá. Kedves szemekkel manipulál és lassan bólint egyet, mire egy sóhajtás kíséretében beleharapok a kajába. - Jó kislány. - simogajta meg a fejem, majd háta mögül elővesz két boros poharat, amiket meg is tölt a vörös itallal.

Egy ideig csak iszogattunk és ettünk, míg Jungkook el nem nyúlt a kanapén és fejét ölembe nem helyezte.

- Én annyi mindent tudok rólad... de te szinte semmit, Hana. - nevetett fel.. kedvesen? Ez lehetetlen, Jeon Jungkook az ellentéte a kedvességnek, most még is arcán ott virít a hatalmas nyuszis mosoly és orcája piros, valószínűleg a bortól. Már be is csípett?

- Mert ez is része a szerződésünknek. - mondom halkan, szomorúan - Nem kérdezhetek a magánéletedről, nem avatkozhatok bele a dolgaidba, szigorúan csak ki kell elégítselek. - vontam vállat.

- Néha akkora barom tudok lenni mindenkivel, csak tudod, sem a gyerekkorom nem volt átlagos, se a szerelmi életem. Ezért vagyok ennyire elbaszott. - kezébe vette az üveget, és ahelyett, hogy a poharába öntötte volna az italt, inkább a szájához helyezte és úgy ivott. Miután ez megvolt, folytatta a beszédet. - Apa elűzte anyát, mivel nem volt elég szigorú velem. Egy tökéletes robotot akart belőlem készíteni. Egy vaskezű diktátort, pont, mint amilyen Kim JongUn. - nevetett fel hasonlatán - Sokáig ellenkeztem, ezért rengeteg büntetést kaptam, végül hosszú évek után elszöktem otthonról és Amerikába menekültem, ahol titkár voltam. Az ottani főnököm saját fiaként törődött velem, még egyetemre is járatott. - kortyolt bele a borba - Ez eddig nem is hangzik olyan rosszul, igaz? Én, Jeon Jungkook, aki élte az amerikai álmot.

- Valóban nem hangzik rosszul..

- Miért vagy türelmetlen, most jutunk a sztori tragikus részleteihez. - mosolyodik el keserűen - A főnököm annyira szeretett, hogy a lánya kezét is nekem adta, akibe én a kezdetektől fogva fülig szerelmes voltam. Gyönyörű lány volt, szőke, kék szemű és azokat az idomokat a büdös életbe nem fogom elfelejteni. - és itt van a perverz Jungkook is - Mindenesetre, boldogok voltunk, legalábbis azt hittem, hogy ő is boldog mellettem. - sóhajt - Biztos hallottál már olyan meséket, miszerint a menyasszonyt az oltárnál hagyják, meg minden ilyen depis szarság... végül én voltam az, akit cserben hagytak. Vicces, nem? - hangja már nem olyan vidám, mint volt, inkább csalódott és magányos.

Erősen törekszem arra, hogy ne itt helyben sírjam el magam. Jungkook elég gyorsan bepiált és lerészegedett, és mint mindenki tudja, a részeg ember őszinte. Nem tudtam egy hangot sem kiszedni magamból, csendben néztem a fiút, aki kezében a távirányítóval keresett valami nézhető filmet, míg másik kezében a második üveg bort fogyasztotta.

Egy romantikus drámát talált. Minden depis jelenetnél elnevette magát és kijelentette, hogy a szerelem a világ legrosszabb dolga.

- És ha... ha valaki képes lenne megváltoztatni a véleményedet a szerelemről? - véletlen csúszik ki a számból az előző mondat, de mit tehetnék? Túlságosán is érdekel.

- Hmm... - erősen gondolkozik, mire megrázza a fejét - Mégis ki lenne képes arra, hogy eltűrjön maga mellett? Hiszen egy seggfej vagyok, Hana. - nevetett fel jóízűen, mire fejét újból ölembe fektette.

Kisebb nagyobb bátorsággal vettem ki kezeiből a bort és lassan játszani kezdtem puha tincseivel. Dús hajába szinte elveszett a kezem, annyira puha volt, hogy legszívesebben ki nem vettem volna. Percekig csendben ültem és játszottam sötét fürtjeivel, mire végül megszólaltam .

- Sz-szerintem ha... ha nem akartál volna már az első találkozásunkkor szexelni, akkor talán adtam volna egy esélyt magunknak. - mondom halkan, szinte suttogva, viszont Jungkook nem válaszolt. Csak ekkor vettem észre, hogy főnököm békésen pihen az ölemben. Elég sokáig figyeltem gyermeki arcát, ami oly nyugodt és békés ilyenkor.

Teljesen összezavarodtam és nem tudom mit csináljak. A szoba csendjét csak az ő szuszogása törte meg és az én halk sírásom. Tenyeremet arcom elé helyeztem és minden érőmmel azon voltam, hogy ne hallja meg, mennyire szánalmas vagyok.

És, hogy miért tartom magam szánalmasnak? Mert lassan beleszeretek egy kibaszott seggfejbe.

Uhm igen, ez egy szar rész lett lol.