~Prológus~

604 11 1
                                    

Elképesztően fáradtan feküdtem le, ugyanis egy fárasztó heten voltam túl. A tanárok összeesküdtek ellenünk és mindegyik ezen a héten íratott velünk TZ-ket, röpiket vagy feleltettek minket. Természetesen még egy házibeadandóra is kerűlt sor. Mindezek tetejébe még ott vannak a különóráim is... Száz szónak is egy a vége, ki vagyok, mint a liba. Boldogan vetettem be magam a puha ágyikómba, majd behunytam a szemem, várva az alvás mámoros örömét. Nem kellett sokat várnom, hamar el is nyomott az álom. Reggel (vagy inkább délben) amikor felkeltem, végre kipihentnek éreztem magam. Arra gondoltam pihenésemet egy filmmel koronáznám meg. Be is kapcsoltam a TV-t, ahol épp egy film kezdődött el. Gyorsan rákerestem és mivel jó értékelést kapott, megnéztem. Egy lányról szól, akit elrabolt egy férfi. Egy idő után el kezdett kialakúlni benne a Stokholm-szindróma, ami a végére olyan erős lett, hogy beleszeretett az elrablójába. Amikor a rendőrség rátalált, nem akart elmenni és a férfival akart maradni. Nagyon érdekes film volt, bár én szerintem soha mem tudnék így érezni egy olyan ember iránt, aki elrabolt. Miután a film véget ért felmentem a szobámba olvasni. Ezt a tevékenységet vagy ötig folytattam, majd el kezdtem öltözködni, ugyanis egy buliba voltam hivatalos ma estére. A partit a legjobb barátnőm, Lola miatt szerveztük, ugyanis szülinapja volt aznap. Akkor lett 16 éves! Erre a nem mindennapi alkalomra ki kellett csípnem magam! A héten vettem egy piros koktél ruhát külön erre az alkalomra. Ezt fel is vettem, majd besütöttem a hajam és kisminkeltem magam. A sminkem szempillaspirállból, tusvonalból és egy vörös rúzsból állt, ami pont olyan színű, mint a ruhám. Miután elkészűltem, lerohantam a lépcsőn és elköszöntem a vacsorát főző édesanyámtól és kisétáltam az ajtón. Kint az egyik számomra nagyon fontos barátnőm, Berta várt. Megöleltük egymást köszönésképp, majd elindúltunk az őszi estében Lola háza felé. Út közben sokat ökörködtünk és nevettünk. Amikor Lola háza közelébe értünk, meghallottuk a hangos zenét. Minnél közelebb mentünk, annál hangosabban hallottuk a szülinapos kedvenc dalait. Amikir odaértünk, angyali mosollyal az arcunkon nyitottunk be a házba és szaladtunk barátnőnkhöz, hogy a nyakába ugorhassunk. Odaadtuk neki az ajándékokat, majd el kezdtünk bulizni. Táncoltunk, karaokeztunk, ettünk-ittunk, egy szóval szórakoztunk. A buliban majdnem mindenkit ismertem, talán egy-két embert nem. Amikor megszólalt az egyik kedvenc dalunk, Lola beráncigált táncolni. Ugráltunk és kiabáltuk a szöveget, ám egyszer csak oldalra néztem. Egy meglehetősen jóképű 18 éves forma férfi nézett engem a sarokból, majd amikor észrevette, hogy nézem, félmosolyra húzta ajkait. Én elkaptam a fejemet, és folytattam az önfeledt mulatozást. A tánc után megszomjaztunk, ezért töltöttünk magunknak egy kis innivalót. Amikor megfordúltam, egy széles vállba ütköztem, ezért magamra öntöttem a pohár tartalmát.
-Nagyon sajnálom! Hadd hozzak neked egy új pohárral.-szólalt meg kellemes hangján.
-Ugyan! Nem kell fáradnod!-válaszoltam kissé elpirúlva.
-De-de! Ez semmiség.-mondta, miközben kezét a vállamra helyezte, majd elengedett és eltűnt a tömegben. Egy kis idő után visszatért a kezében egy pohárral, egy megnyerő mosollyal az arcán. Én félmosolyra húzva ajkaimat nyújtottam kezemet, hogy elvegyem kezéből a műanyag poharat, ám ujjaim a pohár helyett az ő ujjaira kulcsolódtak. A szemébe néztem, mire ő visszatekintett rám. Én gyorsan lesütöttem a szemem és egy gyors mozdulattal elvettem az italt. Megköszörűktem a torkomat és a hajamat csavargatva megköszöntem neki, szigorúan a földet nézve. Ez után az eset után próbáltam elkerűlni a jóképű idegent, ami félug-meddig sikerűlt. Miután a vendégek elmentek, segítettünk takarítani. Mivel megígértem, hogy hajnali 2-re otthon leszek, elindúltam egyedűl haza. Egy kicsit hűvös volt, ezért összehúztam magamon a szövetkabátom, és sietősebbre fogtam. Egy idő után eléggé furán éreztem magam. Kezdtem fáradni, a szemem egyre jobban ragadt le, és a lábamból is elfogyott az erő. Egyszer csak elvesztettem az egyensúlyomat és elestem. Ezután másra nem emlékszem, csak sötétségre.





Sziasztok!
Mint láthatjátok belekezdtem egy új könyvbe. Remélem tetszeni fog. Szeretettel várom a kommenteket és kiváncsian olvasom megjegyzéseitek, ha van.
Szép estét Csincsillák!

A szerelem fogságábanWhere stories live. Discover now