A Tekergők

2. A Roxfort

A vonat vidáman robogott a dombok és erdők között. A folyosóról boldog gyerekhangok szűrődtek be. Mikor dél körül megjelent a büfés boszorkány az ajtó előtt, a vörös hajú lány (aki az elmúlt egy órában az ablaknak dőlt, és egy szót sem szólt) felpattant, és vett pár tökös derelyét. Sirius és James is felálltak, de ők jóval többet vásároltak pár szem süteménynél.
A néni után még megjelent az ajtóban egy fiatal lány, aki körülnézett a fülkében, és tovarohant; egy fiú, aki pukkantós bonbont árult (James és Sirius néhány percre rá egy-egy hegyes, sokszínű süvegre tettek szert); valamint két hevesen csókolózó ötödéves-forma fiatal, akik láthatóan eltévesztették a fülkét.
- Neked van testvéred? - kérdezte James, miután a gerlepár rájött, hogy rossz ülésen henteregnek, és távoztak.
- Egy öcsém van. Regulus. Két év múlva jön a Roxfortba.
- Én egyke vagyok. - vont vállat James. - de azért néha jól jönne egy testvér.
A vonatutat beszélgetve töltötték. A lány felől halk szipogás hallatszott, de nem válaszolt, mikor a fiúk megkérdezték, mi baja.
Úgy öt óra fele újra kinyílt a kupé ajtaja - zsíros, fekete hajú, fekete taláros fiúcska volt. Egy pillantást vetett Lilyre, majd behúzta maga mögött az ajtót, és leült a lánnyal szemben.
- Nem akarok beszélni veled. - James és Sirius most hallották először a lány hangját, bár már egy ideje egy fülkében ültek.
- Miért? - kérdezte Perselus.
Lily ránézett Pitonra. Szemében kétkedés látszott.
- Tuney most nagyon utál. Mert elolvastuk Dumbledore levelét.
- És akkor mi van? - kérdezte méltatlankodva a fiú.
- És akkor az van, hogy ő a nővérem!
Egy ideig hallgattak. Jamest és Siriust nem nagyon érdekelte a két gyerek veszekedése, mindketten belemerültek egy-egy képregénybe.
- De végre megyünk! Megyünk a Roxfortba!
A lány nem felelt, de halványan elmosolyodott.
- Remélem mardekáros leszel.
James fülét ez megütötte. Felemelte fejét, és olyan arcot vágott, mint akinek egy pók mászik a tarkóján.
- Mardekáros? Ki akar mardekáros lenni?? Ott is hagynám a sulit, ha oda kerülnék. Te nem? - James Siriusra nézett.
Piton leplezetlen undorral nézett Jamesre, majd ő is Sirius felé fordította a fejét, aki most szomorúan vállat vont.
- Nekem mindenkim a Mardekárban volt. - (Piton arca fellelkesült)
- Chh. Én azt hittem jó fej vagy. - mondta James bujkáló mosollyal.
- Lehet hogy szakítok a családi hagyománnyal. - vigyorgott Sirius. (Piton arca elkomorult) - Ha választhatnál, te hova kerülnél?
- Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, házad Griffendél - szónokolta James. - Apám is oda járt.
Piton halkan ciccentett, és megingatta a fejét.
- Valami nem tetszik? - szólt fenyegetően James.
- Semmi. De ha szerinted többet erővel, mint ésszel...
- És te, akinek egyik sincs, mihez kezdesz? - vetette közbe Sirius. Egyre ellenszenvesebbnek találta Pitont. James felröhögött, Lily viszont felpattant.
- Gyere, Perselus, keressünk egy másik fülkét.
James és Sirius kaján vigyorral egymásra néztek. Sirius hangosan úúú-zni kezdett, James pedig hevesen smárolni kezdett a levegővel.
- Pápá, Pipogyusz! - rikkantotta el magát Sirius, mielőtt becsukódott az ajtó.
James vigyorogva nézett Siriusra, majd színpadias arccal elkomolyodott.
- Ha mardekáros leszel, megtagadom a barátságunkat.
- Az szép.
Eközben besötétedett, a két fiú pedig átöltözött iskolai talárba. Mikor a vonat lassítani kezdett, a folyosón diákok rohantak az ajtók felé. James és Sirius a fülkében hagyták a csomagokat, és leszálltak a vonatról.
A nagy tömegben konkrétan még egy tűt sem lehetett volna leejteni. A két fiú tanácstalanul álldogáltak, és igencsak megkönnyebbültek, mikor meghallottak egy mély, brummogó hangot.
- Elsőévesek! Gyertek!
A hang egy három méter magas, széles hátú, bozontos üstökű ember(?)től származott, aki nagy lámpást lóbált a kezében. James és Sirius átverekedték magukat a tömegen, és megálltak az óriás előtt. Mögötte még állt pár elsős - James megismerte köztük Lilyt és Perselust is.
Mikor a peron kiürült, és az elsősök csoportja körülbelül harmincra bővült, Hagrid (aki időközben bemutatkozott) elindult egy kanyargós úton. Úgy öt percnyi gyaloglás után leértek a tópartra, ahol körülbelül tíz csónak ringott a vízen.
- Szálljatok be a csónakokba! Egybe legfeljebb négyen! - szólt Hagrid.
James és Sirius gyorsan beszálltak egy csónakba. Beült melléjük egy szőke hajú kislány is, majd miután mindenki elhelyezkedett egy csónakban, Hagrid beült a sajátjába, és felkiáltott.
- Indulás!
A csónakok elindultak. Halkan siklottak a vízen, s James és Sirius nem beszélgettek, annyira hangulatos volt. Az már csak fokozta, hogy pár perccel később meglátták a Roxfortot is.
James és Sirus szájtátva nézték a hatalmas épületet. Nem csak ők voltak így ezzel; egy lányokkal teli csónakban mindannyian sikongattak; egy fiú félig felemelkedett ülésén, hogy jobban lássa az iskolát; és úgy tűnt, Perselus is ott, a Roxfortot nézegetve akarja leélni az életét.
Az iskola a tópartra lett építve, közvetlenül az erdő mellé. Sok terebélyes fa állt az udvaron, amik valószínűleg kellemes árnyékot adtak a melegebb napokon. Maga az épület úgy nézett ki, mint valami ódon kastély: hosszú, hegyes tornyokban végződött és megsárgult kockakövek borították falait.
Bár még be sem tették oda a lábukat, a két fiú tudta, hogy csodás éveket fognak eltölteni a Roxfortban.
James - miután sikerült levennie a tekintetét az épületről - körülnézett a csónakokban.
Perselus és Lily (akin már nyoma sem látszott a délutáni rosszkedvnek) két fiúval ültek egy csónakban. Hagrid csónakjában már nem fért volna el senki - hatalmas termete egy egész járgányt igényelt. A vadőr nem a Roxfortot nézte, valószínűleg már ezerszer csodálta azt. A mellettük ülő lány is kíváncsian nézegette az épületet. James hirtelen késztetést érzett, hogy megszólítsa.
- Szia!
- Szia - köszönt vissza csodálkozva a lány.
- Én James vagyok.
- Sirius. - csatlakozott be a beszélgetésbe a másik.
A lány tehetlenségében egyszerre rázta meg a két felé nyújtott kezet, ami elég gyatrára sikeredett.
- Cerys Perkins - mondta nevetve.
Az út hátralevő részében kellemesen elbeszélgettek Ceryssel. A lány egészen felbátorodott, és már közel sem volt olyan félős, mint az elején. James örült, hogy rögtön két barátot szerzett. Rossz volt belegondolni, milyen lenne egyedül tölteni első roxforti napjait
- Fejekre vigyázni! - kiáltotta Hagrid inkább magának, ugyanis a vadőrön kívül senkinek sem ért fel a feje a plafonig. James, Sirius és Cerys észre sem vették, hogy beérkeztek az iskola alá.
Kiszálltak a csónakokból. Miután mindenki a talajon volt, elindultak felfelé egy hosszú lépcsőn. Öt perc gyaloglás után felértek a kastélyba - pontosabban a főbejárat mellé. A nagy faajtó mellett egy kisebb helyezkedett el; az előtt egy magas, zöld taláros, fiatal boszorkány állt.
- McGalagony professzor! - kezdte Hagrid - Meghoztam az el...
- Késett, Hagrid. Átveszem őket. - mondta szigorúan a professzor, majd a következő szavait már a gyerekeknek intézte. - Jöjjenek utánam!
Megfordult, es kitárta az ajtót. A terem, ahova beléptek, egy gyönyörű terem volt. Négy asztal húzódott végig benne, és derékszögben is állt egy velük, valószínűleg a tanároké. Az elsősök most végigvonultak a középső folyosón, és a tanári asztal elé álltak. Az előtt egy rettenetesen koszos és gyűrött, barna süveg állt egy kisszékre helyezve. James hallott már róla - ő volt a Teszlek Süveg.
Egy perc múlva a kalapon az egyik szakadás kinyílt, és száj módjára énekelni kezdett.

Sok-sok éve élek itt
A Roxfort az otthonom.
De maga az épület sem
Előzi meg korom.
Ezer éve Griffendél
Észt töltött belém.
Én mondom a diákoknak
Házak közt helyét.
Ha bátor vagy s nemes lelkű
Griffendélbe mégy.
Ha Hollóhátas akarsz lenni
Eszes, okos légy!
Szerény vagy, s jószívű?
Hugrabugban helyed!
Ha ravasz vagy és tiszta vérű
A Mardekárt nyered.
Hát mire vársz még? Jöjj ide!
Végy a fejedre!
Egykettőre fény derül
Igaz helyedre!

A Süveg elhallgatott. A diákok lelkesen megtapsolták, a fejfedő pedig méltóságteljesen megbiccentette csücskét.
- Akit szólítok, jöjjön ide, és vegye fejébe a Süveget! - kiáltotta McGalagony. - Adams, David!
Pöttöm, de magabiztos fekete hajú fiú lépett a Süveghez. Fejébe húzta, majd várt.
Csakhogynem öt perc elteltével a Süveg elkiáltotta magát
- Mardekár!
A bal szélső padsor felujjongott, és helyet szorítottak az érkező Adamsnek.
- Black, Sirius!
Sirius kelletlenül felhúzta a Süveget. Az nem várt sokáig, szinte rögtön rávágta.
- Griffendél!
A tapsba most halk morajlás is belevegyült. Köztudott volt, hogy a Blackek háza a Mardekár. Sirius nem volt szomorú, sőt vidáman szaladt az ünneplő griffendélesekhez.
- Bradley, Victoria!
- Griffendél!
- Brown, Zoe!
- Mardekár!
- Butler, Finlay!
- Hollóhát!
A Teszlek Süveg rikkantásai, McGalagony nevei és az egyes házak tapsai voltak az egyetlen hangok a teremben.
- Evans, Lily!
Lily lassan a fejébe tette a Süveget. James fejben már elképzelte, ahogy a lány Pitonnal karöltve odafut a Mardekár asztalához.
- Griffendél!
Jamest épp úgy meglepte a válasz, mint Perselust. A fiú csalódottan nézte, ahogy a lány lehuppan két lány közé a griffendéles asztalnál.
Ismét elhangzott pár név. Remus Lupinnál, egy sápadt, remegős fiúcskánál a Süveg majdnem annyit várt, mint David Adamsnél,míg végül beosztotta a Griffendélbe.
Peter Pettigrew, aki James megítélése szerint nem haladta meg a 130 centit, majdnem elsüllyedt a kalap alatt. James igencsak meglepődött, mikor a Süveg itt is Griffendélt kiáltott.
- Piton, Perselus!
Piton mohón odarohant, és a fejébe csapta a Süveget.
- Mardekár!
James nem számított másra. Megvetően nézte, ahogy a fiú csalódottan helyet foglal a Mardekár asztalánál.
Jamesnek már ideje sem volt számolgatni, hogy mikor jön ő.
- Potter, James!
James vett egy mély levegőt, és felvette a Süveget. Az csak hümmögött egyet, és már kiáltotta is.
- Griffendél!
James boldogan lekapta a Süveget, és odafutott a Griffendél asztalához. Leült Sirius mellé, és pacsiztak egyet.
Dumbledore professzor emelkedett szólásra, miután Tegan Walker is leült a Mardekár asztalához.
- Üdvözlök mindenkit! Annyira jó újra látni titeket! Szívesen beszélnék még udvarias igazgató nyelven, de nagyon éhes vagyok. Jó étvágyat.
Intett a pálcájával, mire az asztalokon megjelentek a finomabbnál finomabbnak tűnő ételek.
James és Sirius nevettek. A velük szemben ülő, vékony, szemüveges fiú közelebb hajolt.
- Tavaly is ezt csinálta. Egy ürüggyel leült, hogy ehessen.
- Nagyon jól teszi. - hagyta meg Sirius.
James elégedetten a tányérjára nézett, és felháborodva észlelte, hogy az még üres.