A Tekergők

12. Halál

Hétfőn reggel a kis csapat a reggelinél találkozott. Lily és Cerys csendben ettek, James, Peter és Remus morgós kedvükben voltak, Sirius arcán viszont elégedett arckifejezés ült.

- Miért vagytok ilyen mosott fosok? - kérdezte a fiú, miután szedett a zabkásából.

- Még kérdezed? - sziszegte James. - Lent kellett aludnunk a fotelekben, úgy el voltál foglalva magaddal!

- Reméltem, hogy megérted. - mondta Sirius, és próbált bűnbánó arcot tettetni. - Ilyen helyzetekben te is ezt tennéd.

- Mennem kell. - állt fel Cerys az asztaltól. Felkapta táskáját a szék lábától, és kisietett a teremből.

- Miért ment el? A gyógynövénytan csak egy óra múlva kezdődik. - kérdezte Sirius, majd miután senki nem válaszolt, vállat vont.

A többiek csendben ettek. James gondolataiba mélyedve kanalazta a melaszos pudingját, ám nem merülhetett el teljesen bennük, ugyanis halk pisszegést hallott a háta mögött.

- Psz... Potter!

James hátrafordult. Piton és barátai a Mardekár asztalánál ültek, és James felé hajoltak.

- Ugye tudod, hogy amit műveltél szombaton, azért egy életre megutáltattad magad a hollóhátasokkal?

James először nem tudta, miről van szó, majd eszébe jutott a kviddicsmeccs, és Harry Neeson balesete.

- Remélem, megkapod az Iskola Csalója Díjat! Igaz, hogy nem létezik, de a kis akciód után nem csodálkoznék, ha Dumbledore bevezetné a köztudatba!

Jamest elöntötte a méreg.
- Remélem, megnyerem, mert akkor olyan helyről kéne kioperálni a testedből, ahova a tetveid sem másznak!

Perselus legyintett, majd visszatértek a reggelihez.
James is visszafordult. Nem is tudta, hogyan felejthette el a Harry Neesonos ügyet, s csak remélni tudta, hogy a Hollóhátas évfolyamtársai nem haragudnak rá. Elhatározta, hogy a nap folyamán beszél Harryvel, és tisztázza az ügyet.

×××

Ez a hétfő nem tartozott James legkellemesebb napjai közé a Roxfortban. Kiderült, hogy a Hollóhátasoknak eszükben sincs megbocsátani Jamesnek, sőt, még Hugrabugos és Mardekáros diákok is beszóltak neki a folyosón.

- Nyugi, előbb-utóbb biztosan megbocsátanak! - próbálta vigasztalni Cerys este a klubhelyiségben.

- De hát nincs is mit megbocsátaniuk, nem csináltam semmit sem! - sziszegte James már sokadik alkalommal.

- Tudjuk, tudjuk. - sietett a válasszal a lány. - De mivel neked sem és másoknak sincs hihető magyarázatuk a történtekre, még szép, hogy téged gyanúsítanak. Nagyon is úgy tűnt, hogy te voltál.

James gunyorosan nézett Cerre.
- Ó, remek, szóval...

- Nem, nem mondom azt, hogy te voltál - vágott a szavába Cerys.

Mindketten elhallgattak.
James morcosan nézte a térdét. Hirtelen eszébe jutott a tegnapi nap, és hogy Cerys sírt éjjel. Felnézett a lányra, aki viszonozta a pillantást. James már vette a levegőt, hogy megkérdezze, mi a helyzet ezzel, mikor a lány valószínűleg megérezte, miről lenne szó.

- Megyek, lefekszem. Holnap még dogát írunk... - a mondat vége felé lehajolt, és felemelte a táskáját, így az utolsó szavakat James csak motyogásnak vélte.