A Tekergők

10. Ártás és foszlányok

A március közeledtével a ragyogóan fehér, havas idő lucskossá és sárossá vált. A nap egyre többet bújt elő a felhők rejtekéből, s a park fái is lerázták zimankós jelmezüket.
Február kilencedikére tűzték ki a házi kviddics-kupa második félévének első mérkőzését: Griffendél Hollóhát ellen.

A Griffendél csapat kapitánya, Frank Longbottom ismét besűrítette edzésekkel a játékosai heti program rendjét. James és Sirius, akik másodéves koruk óta a csapat tagjai voltak, egyre többet maradtak el késő estig a kviddicspályán.
Az előző félévben a Griffendél csak a Hugrabuggal játszott; akárcsak az összes csapatot, őket is elagyabugyálta Ludo Bumfolt rendkívül erős kerete.

Nem sokkal később a Hollóhát megverte a Mardekárt, bár nem sok gólkülönbséggel.

- Ha megverjük a Hollóhátat és a Mardekárt, lehetünk másodikak. A Hugrabug úgyis mindenkit legyőz. - mondta már kismilliomodik alkalommal Frank. - Elég a többiekre koncentrálni.

Ám a novemberi Mardekár-Hugrabug mérkőzésen a kapitány jóslása megszakadt: Bumfolt lesérült, de nem kevés könyörgése ellenére sem halasztották el a meccset. Ludo hiánya meglátszott csapatán: a Mardekár nyerte a mérkőzést, 230-100 eredményben.

Így Franknek picit csűrnie-csavarnia kellett a számításokat, majd a második szezon legelső edzésén így nyitotta beszédét:

- Ha mi megverjük a Hollóhátat, és márciusban a Hugrabug is megveri a Hollóhátat (márpedig meg fogja), akkor lesz esélyünk, de muszáj megnyernünk a Mardekár ellen. - Frank vett egy levegőt, de csak hogy újra elkezdjen hadarni. - Ha nem verjük meg a Hollóhátat, akkor nincs esély a második helyre, viszont ha a Hugrabug valami módon nem nyerne a Hollóhát ellen, akkor még elsők is lehetünk. Sajnos ez elég valószínűtlen, amióta Bumfolt a csapatkapitány, nem vesztettek egy nyamvadt meccset sem.

A csapat egyik tagja sem tudta végig követni a kapitányukat, de a monológ végén azért helyeslően bólogattak.

~~~

A meccs előtti délutánon főedzés keretében Frank egy lazább tréninget tartott. Egymásnak dobálgatták a kvaffokat, James, a fogó pedig közben a cikesz után vadászott a pályán.
Sirius hajtó volt, két oldalán Danny Lemar és Ernie Quads voltak a társai.
A két terelő két ötödéves lány, Ester és Itziar volt.

Aznap kivételesen korán visszaindultak a kastélyba. Sirius és James a sor végén baktattak és a bajnokságról beszélgettek. Tudták, hogy nehéz dolguk lesz a Hollóháttal; az utóbbi két évben nekik is erős csapatuk volt. Ernie meg is jegyezte az öltözőben, hogy azon ritka évek egyikét élik, melyben mind a négy ház csapata kivételesen jó.

~~~

Vacsora után az öt barát (Lily nélkül) elindultak a Griffendél tornya felé. Mikor kifordultak a Nagyterem ajtaján, Remus megbökte Siriust, és a mardekárosok lefelé vezető lépcsője előtt összegyűlt kis csoportra mutatott. A többiek is megálltak. Már épp indultak volna, hogy megnézzék mi folyik ott, mikor az összeverődés egyik tagja odébblépett, ezzel szabad látást nyújtva a kör közepére.

Bellatrix Black, Lucius Malfoy, Theodore Nott, Perselus Piton, Avery... Csupa rossz arcok, ám James megpillantott egy ismerős alakot is...

- Lily? - suttogta.
A többiek is észrevették a vöröshajú lányt, akinek látszott az arcán, hogy nem igazán akar ott lenni. Jamesék megpillantották Piton kezét Lily karján pihenve (Jamesnek megfordult a fejében, hogy talán Piton kényszerrel tartja ott Lilyt).

Nem hallották, miről beszélnek, ám mikor közelebb lopóztak volna, meghallották Piton ormótlan krákogását. Ezzel egy időben Lily kitépte karját Perselus kezéből, felkapta táskáját, majd sértődötten felviharzott a lépcsőn.