A Legenda

20. Fejezet

[e/c] - a szemed/karaktered szemének a színe

~∞~∞~∞~∞~∞~∞~∞~∞~∞~

   Sokáig mulattál a hobbitokkal, és úgy tűnt, hogy mindketten fáradni kezdtek. Pedig ők váltva táncoltak veled, és te voltál az, aki meg sem állt egy pillanatra sem. Végül úgy döntöttél, hogy itt az ideje partnert cserélni. Ezért, amikor a zene egy pillanatra elhallgatott, megálltál, és mosolyogva néztél a most előtted lihegő Pippinre.

   – Elmegyek egy kicsit pihenni Pippin! – kiáltottad túl az ismét elinduló zenét, és közben lehajoltál, hogy a hobbit jól hallja a szavaid. Láttad, hogy mondani akart valamit, és sejtetted, hogy mi lehetett az, ezért gyorsan folytattad. – Te csak táncolj nyugodtan!

   Azzal, mielőtt a félszerzet bármit is tehetett volna, megfordultál, és az emberek közé vetetted magad. Pippin már nem kaphatott el, mert túl lassú volt, hogy átfurakodhasson az emberek között. Amikor kijutottál a tánctérről, megkönnyebbülten lélegeztél fel, majd tekinteted végigfuttattad a termen. Hamar meg is találtad az ismerős alakot, ahogy a szájához tartott egy kupa sört. Láttad a mellette ivó Gimlit is, aki már jócskán részegnek tűnt neked. Halkan felkuncogtál, és arra vetted az irányt. Néhány embert kikerülve végül odaértél, és te is felvettél az asztalról egy kupát.

   Legolas figyelme szinte azonnal rád siklott.

   – Mondd csak, milyen részegnek lenni? – kérdezte tőled. – Talán, érzek valamit. Bizseregnek az ujjaim. Azt hiszem, becsíptem.

   Erre hangos kacajt hallattál, míg Gimli büszkén mondott valamit, majd fennakadt szemekkel kidőlt. A látványra csak még hangosabban nevettél, ami lágy mosolyt váltott ki Legolasból.

   – Íme a bajnok – kacsintott rád, és a csituló nevetésed visszatért. Legolas boldogan nézett rád, a mosolya egy pillanatra sem szűnt, míg te már a könnyeidet törölgetted a szemeidből. Amikor percekkel később végre megnyugodtál – nos, viszonylag –, felnéztél a tündére, és beszélni kezdtél.

   – Tényleg soha nem voltál még részeg? – kérdezted kíváncsian. Legolas mosolyogva rázta a fejét. – De ha eleget innál, akkor képes lennél lerészegedni, igaz?

   – Még soha nem próbáltam – felelte még mindig mosolyogva. – De valószínűleg egy ponton én is éreznék valamit.

   – Akkor csak hazudtál, mikor azt mondtad, hogy bizseregnek az ujjaid? – kérdezted, mire Legolas csak halkan felnevetett.

   – Nem, valóban bizseregnek egy kissé – felelte, és az ujjaira nézett. Felkuncogtál a kíváncsi tekintetére, úgy tűnt tényleg érdekelte, milyen lehet berúgni. Kortyoltál egyet a sörödből, majd ismét beszélni kezdtél.

   – Amikor én részeg vagyok, akkor mindenen röhögök. Nos, máskor is, de részegen szó szerint mindenen – mondtad neki, és elgondolkodva néztél rá. – Azt hiszem, hogy ennél jobb alkalmad nem igen nyílik majd arra, hogy megtapasztald a részegséget.

   – Igazad lehet – bólintott a tünde. – De most szívesebben táncolnék veled, természetesen csak, ha szeretnéd.

   – Csak a hobbitok táncait ismerem, és az én otthonomból néhányat – felelted neki, de elfogadtad a feléd tartott kezét. – Szóval előre figyelmeztetlek, nem hinném, hogy megfelelő táncpartner vagyok.

   – Én ellenkezően gondolom – felelte, és a parkettre vezetett. – Csak kövess engem.

   – Megpróbálom – mondtad egy halk kuncogás kíséretében. Legolas két kezébe fogta a tiédet, majd a dal ritmusára táncolni kezdett. A lábát figyelve követted a mozdulatait, bár semmi ritmus nem volt a mozgásodban. Legolas felnevetett a tanácstalan tekintetedre, és közelebb húzva magához lelassította a mozdulatait, hogy követni tudd.