A Legenda

[Thorin]

!Ez a befejezés a "Jövendőmondó" vigasz végét veszi alapul!

[Név] - a neved/karaktered neve

~∞~∞~∞~∞~∞~∞~∞~∞~∞~

   Tudtad, hogy mit akartál tenni, és azzal is tökéletesen tisztában voltál, hogy hogyan akartad megtenni. Azonban, ahhoz, hogy megtehesd segítségre volt szükséged. Méghozzá nem mástól, mint egy törptől. Ezért, mielőtt elindultál volna arra a hosszú útra, amit egyszer már végigjártál, meg kellett keresned Gimlit, hogy segítséget kérj tőle. A törpöt egyébként nem volt annyira nehéz megtalálni, elvégre a nagy készülődés közepette is ő volt a leghangosabb minden jelenlévő közül. Hamar ráakadtál hát, és megkérted, hogy segítsen rajtad. Amikor elmondtad, hogy miért, Gimli meglepően izgatott lett, és azonnal nekilátott, hogy a fejedbe verje a tudást, amire szükséged volt.

   Órákig tartott, és már attól tartottál, hogy a törp végül kihagyja a koronázást miattad, de Gimli végül leírt egy papírra mindent, és a kezedbe nyomta, hogy amíg úton vagy tanulhass. Aztán elbúcsúzott tőled. Meglehetősen nehéz volt elválni tőle, egy pillanatig úgy nézett ki, mint aki elsírja magát, amiért végül elválnak útjaitok, de a végén sikerült mindkettőtöknek megőriznie a lélekjelenlétét. Elbúcsúztál hát tőle, megkérted, hogy tartsa titokban a többiek előtt, hogy visszatértél, majd útra keltél.

   Ezúttal sokkal rövidebbnek tűnt az utazással töltött idő, szinte fel sem tűnt, hogy mikor értél az ismerős hegy elé, mely úgy magasodott föléd, ahogy hatvan éve is. Most azonban sokkal barátságosabb, sokkal életteltelibb volt. Emberek és törpök nyüzsögtek a kapun kívül és belül, úgy tűnt, hogy minden probléma elrendeződött. Ajkaidon mosollyal léptél át a kapun, és miután egy őr ellenőrzött, belevetetted magad a forgatagba. Rengetegen voltak, alig fértél el, noha Erebor hatalmas csarnokai rengeteg hellyel bírtak. Egészen más érzés volt most végigsétálni a rég ismert termeken, mint évekkel ezelőtt. Akkor sötét és hideg volt, halott. Most azonban egy otthon melegségét árasztotta, annak az otthonnak a melegségét, melyre a barátaid annyira vágytak, hogy az életüket is feláldozták volna érte.

   Emlékeztél, hogy merre kellett menni. Akkor természetesen máshogy nézett ki minden, de az út attól még ugyanaz maradt. Sokszor sétáltál végig ezen az útvonalon, és pontosan tudtad, hogy merre találhattad a tróntermet. Nem voltál benne biztos, hogy ott találod őt is, de ez volt a legelső ötleted. Ha nem lesz ott, akkor meg kell keresned valakit, aki tudja merre találhatod. Féltél, hogy mi fog történni. Talán hiába jöttél el egészen idáig, talán Thorin már régen megházasodott. Hiszen ő volt a király. Másrészről, nem volt szüksége örökösökre, elvégre Kili és Fili is tökéletesen megfelelőek voltak a jövőbeli király címére. De még ha nem is házasodott meg, semmi sem garantálta, hogy ugyanazt érezte irántad.

   Ennek ellenére mindenképpen meg akartad neki mondani. Azt akartad, hogy tudja. Még ha el is utasít, akkor is tudatni akartad vele, hogy mennyire fontos volt neked.

   A trónterem ajtajában két őr állt, és mindenkit megállítottak, akinek nem volt joga belépni. A tenyered izzadni kezdett, a szíved pedig hirtelen sokkal gyorsabban vert, ahogy megálltál az őrök előtt.

   – A király nem fogad látogatókat – közölte veled az egyikük, aki még csak rád sem nézett. Helyette a hátad mögötti folyosóra bámult.

   – Biztos vagyok benne, hogy így van de... – kezdted, azonban most a másikuk szakított félbe.

   – Térj vissza később, amikor a többi panaszt is fogadják – mondta. Összeráncolt homlokkal néztél rájuk.