Adrien és a Roxfort - Miraculous/HP crossover

2. Elvarázsolt Adrien

Ahogy az eddig rejtekükön kuporgók felálltak, Adrien ösztönösen tolta maga mögé a rajta csüngő apró testet.

Magabiztossága persze sehol sem volt mikor a három, leginkább szerzetesi csuhának ható öltözékben feszítő idegen egy-egy megmunkáltnak tűnő botot szegezett a mellkasának.

-Kik vagytok és honnan jöttetek? Válaszoljatok! - kérdezte ingerülten a göndör barna hajú lány.

- Nem akartunk bajt esküszöm, csak eltévedtünk! - vinnyogta a modelltest takarásából kikandikáló Marinette.

-Várj, ez francia. A fiúk nem értenek franciául, de egy fordító bűbáj mindjárt megoldja - válaszolta a boszorkány kissé engedékenyebben, majd a kezében lévő tárgyat egy, a párizsiaknak idegen szó kíséretében ismét meglengette. Erre pedig a két betolakodó torkát kellemesen meleg bizsergés járta át, hogy immár az általuk is beszélt, mégsem anyanyelvükként használt angolon szólaljanak meg.

- Most már gyerünk, halljam! Tuti nem a Beauxbatons diákjai vagytok, hisz még senki sem jött a tusára. És biztos vagyok benne, hogy a Roxfortba sem jártok, úgyhogy ne hazudjatok!

-Tényleg sajnáljuk, nem akartunk gondot okozni! Egyszerűen csak itt kötöttünk ki. Egy akuma hozott minket ide - szólt a szőke idol.

-Akuma? Az meg mi? - kérdezte az eddig meg sem mukkanó fekete, szemüveges srác.

-Ti nem tudjátok mi az az akuma? - Lépett lassan előrébb a copfos.

- Nem, de jelenleg nem is érdekel. Az viszont igen, hogy hogyan tudtátok átlépni a védővarázsokat. De biztos vagyok benne, hogy ha mi nem is, Dumbledore majd kiszedi belőletek. - harciaskodott tovább a trió egyetlen hosszú hajúja - Most pedig áruljátok el, mit kerestek itt mugli ruhákba öltözve!

- Mugli mi? - értetlenkedett a szőke, de a vele lévő lány már kapcsolt.

- Hé, ezt a szót ismerem! A Harry Potterből van! - kiáltott úgy, mintha legalább feltalálta volna a spanyolviaszt. De lelkesedésére vállveregetés helyett csak négy meredten pislogó szempárt kapott. - Ööö tudjátok, a könyvből meg a filmekből. Amikben varázsolnak, meg benne van az a szemüveges, sebhelyes srác, aki.. aki pont úgy néz ki... - haltak el szavai, mikor a vele szemben állók közt kiszúrta azt a bizonyos szemüveges, sebhelyes fiút.

- Azt hiszem, van egy őrült rajongód Harry - nevetett fel a vörös srác, de a mellette álló még most sem engedte le pálcáját.

-Gyerünk már Adrien, biztos te is láttad legalább az egyik filmet! - mondta Marinette esdeklőn, hisz úgy tűnt, a társaságból ő az egyetlen, aki érti mi történt itt.

-Sajnálom Marinette, fogalmam sincs miről beszélsz.

-Jézusom, hol nevelkedtél? A Marson? -lepődött meg imádottján a fekete.

-Hallottam már a címét, de apám nem engedte, hogy megnézzem. Szerinte nem tett volna jót, ha ilyeneken növök fel.

-Mi még mindig nem tudjuk, hogy mit kerestek itt! - nyomta közelebb pálcáját a középen álló lány, mire a gyanúsan Harry Potternek vélt, és valójában tényleg az a személy megfogta csuklóját, hogy lefelé húzza azt.

-Hermione, szerintem tényleg igazat mondanak és véletlenül keveredtek ide.

-I-igen, így ahogy mondod, és nagyon nagy szükségünk van segítségre. Vagyis pont a ti segítségetekre, ha jól tippelek. - kezdte dadogva Marinette.

-Miért is? - kérdezte szinkronban Adrien és Hermione egyszerre.

Mivel a fekete copfos egyre biztosabb lett benne, hogy jól rakta össze a helyzetet, próbálta a lehető legegyszerűbben vázolni azt.

-Ahonnan mi jövünk, vagyis a mi világunkban nincs varázslat. Jobban mondva nem olyan, mint amit ti használtok. - helyesbített, ahogy eszébe jutottak a kwamik - De vannak gonosztevők, az egyiknek pedig pont ti voltatok a kedvencei. Nálunk ugyanis ti egy könyvsorozat hősei vagytok, a ránk támadó ellenfél pedig valószínűleg a könyv világába küldött minket. Ha jól sejtem ti hárman jó barátok lehettek, ez pedig itt nem más, mint a Roxfort területe. Ne haragudjatok, sokkal többet nem tudok, mert nagyon rég láttam már a filmeket, a könyveket pedig nem is olvastam. Fogalmam sincs melyik részbe kerültünk. - szontyolodott el mondandója végére.

-Király! - szólt a szeplőkkel tarkított vörös, bólintott a szemüveges, majd száj húzogatva a barna hajú lány is engedékenyebb lett.

-Talán, de csak talán elhiszem, hogy igazat mondasz, hisz létezhetnek más világok is a miénken kívül. Viszont el ne merj árulni bármit is rólunk, hisz ha belerondítanál a jövőnkbe, annak beláthatatlan következményei lennének - mondta szigorúan Hermione.

-Azért egy kicsit mégis elárulhatnál. Ki nyeri meg a következő Quidditch Világkupát? - kotnyeleskedett a magas, vörös fiú.

-Ron! - szidta le annak saját nevével a mellette álló.

-Ugyan Hermione, ez nem ránk vonatkozik, és egy rakás galleont nyerhetnék vele.

- Csend legyen! - korholta ismét le, majd az idegenekhez fordult - Rendben, segítünk visszajutni a saját világotokba. De csakis azért, hogy mielőbb eltűnjetek innen, és nehogy valamit elrontsatok az idővonalunkon.

-És ezt mégis, hogy gondoltad Hermione? - kérdezte barátja felajánlásának sikerét szkeptikusan fogadva Harry.

-Először is be kell olvadniuk. Pálcát ugyan nem, de talárt tudunk nekik szerezni. Harry, te visszaszaladsz Hagridhoz! Láttam a ház oldalánál párat bekészítve, ha a szurcsókok miatt váltás kellett volna - adta ki az utasítást, mire az sebesen indult is, hisz tökéletesen megbízott a boszorkányban. - Ron, te szólsz az ikreknek, hogy szerezzenek némi ennivalót a konyháról. Megoldják majd, nekünk pedig szükségünk lesz némi energiára, mert az ebédet biztosan kihagyjuk.

-Ne már! Miért én? Miért nem szólhat Fredéknek Harry?

-Látod itt Harryt? Nem, mert már el is ment. Nyomás, a szobátokban találkozunk! Ti ketten pedig - fordult a szinte némává váló Adrien és az immár bizakodó Marinette felé - addig mindent elmondtok nekem az idejöveteletekről.

Mire Ron elemózsiával megpakolva felért a Griffendél negyedéves fiúszobájába, az utat nélküle megtevő négyes két mugli tagja már túl volt a kastély grandiózussága, az önállóan mozgó lépcsők, valamint a beszélő portrék okozta ámulattal vegyes csodálatán. A Kövér Dáma ugyan furcsán méregette őket, de a lárifári, vagyis az aktuális jelszó elhangzása után szerencsére utat engedett nekik.

Amíg viszont idefelé jöttek, a tudatlan tini fiút nem csak a kastély, és annak különleges dolgai varázsolták el. Ugyan próbált minden részletet beleégetni tudatába, mégis sokszor azt vette észre, hogy az ámuldozás közben figyelmetlenül belé csimpaszkodó, csillogó szemű copfos lányt bámulja. Marinette szabályszerűen a hely hatása alá került. Mindent mutogatott, és amire a filmekből emlékezett, ahhoz még magyarázatot is fűzött neki.
A lány határozottan megváltozott. Szorongó, kissé távolságtartó viselkedése úgy vált kámforrá, mint a szikla, ami mögött nem sokkal ezelőtt guggoltak. Így pedig sokkal jobban hasonlított az ő drága Bogárkájára. Ezért ismételten megrázta fejét, hogy száműzve abból a furcsa gondolatot, a feladatra tudjon figyelni.