Adrien és a Roxfort - Miraculous/HP crossover

3. Jobb, mint a tetőkön ugrálás

- Igazán sajnálom Marinette, de még én sem vagyok olyan képzett boszorkány, hogy most azonnal csak úgy visszajuttassalak titeket - mondta Hermione, mire a tudta nélkül többször bámulás áldozatává vált lány ajka ma már másodszor biggyedt le.

-De ne aggódjatok, biztosan kitalálunk valamit. A lényeg, hogy mások ne vegyenek észre titeket.

-Amíg itt vagytok quidditch-ezhetnénk egyet. Harry a legjobb fogónk - élénkült fel a szomszédos ágy bordó takaróján heverő, a felhozott sütiket két pofára tömő Ron.

-Te tényleg nem figyelsz arra, amit mondok? - szólt sértetten Hermione.

-Ünneprontó - válaszolta halkan az orra alatt vissza a vörös.

-Harry, itt egy lista, ezekre a könyvekre lesz szükségem. A köpennyel elhoznád a könyvtárból?

-Nem is tudom Hermione, talán jobb lenne, ha te mennél értük. Mire én ezeket megtalálom.. - válaszolta bizonytalanul, hisz először örömmel segített volna a lánynak, most viszont barátja kézzel lábbal mutogatott valamit a boszorkány háta mögött.

-Ahhh. Férfiak... Komolyan mondom, ha én nem lennék itt nektek, már rég kicsaptak volna titeket a Roxfortból - morgolódott a boszorkány.

-Veled mehetnék? - szólt az épp feltápászkodó lány után Marinette. - Annyira szeretném látni.

Az említett könyvmolyt elöntötte a büszkeség érzése, hogy valaki más is érdeklődik a könyvtár iránt, így gyorsan végigfuttatva szemét a kérdezőn, bólintott.

-Vékony és apró vagy, lazán beférünk ketten a köpeny alá - mondta, aztán annak tulajdonosát meg sem kérdezve, már szedte is elő az ágy végében álló utazóládából a különleges tapintású szövetet.

Ahogy az immár Adrien teljes döbbenetére láthatatlanná vált lányok után becsukódott az ajtó, a szeplős varázsló már ugrott is.

-Ez az, indulhatunk quidditch-ezni! - boxolt bele a levegőbe, mire a másik világból oda csöppent modell kissé félénken fordult a szemüveges felé. Úgy érezte, kettejük közül benne jobb hallgatóságra talál majd.

-Valamit be kell vallanom még nektek, mielőtt elindulunk ehhez a furcsa nevű dologhoz - fogott bele, mire Harry figyelmesen hallgatni kezdte, de még Ron is visszahuppant az ágyra.

-Szóval, az a helyzet... Nem tudom ez mennyire befolyásolja a hazajutásunkat, de ahogy Marinette elmondott mindent, nálunk két szuperhős létezik. Viszont valamit lefelejtett a történetünkből. Azt, hogy az egyik biztosan nem tud minket megmenteni, mert a kwamija, vagyis a szupererejét adó varázslatos lénye nélkül pontosan itt ül veletek szemben - indította leleplező beszédét. 

Itt olyan könnyen jöttek szájára a szavak. Nem nehezedett a vállára semmiféle teher, hisz ezek az emberek úgysem fogják Halálfej előtt felfedni a kilétét. Miközben pedig nem sokkal később a három fiú egyre jobb barátként kiosont a vastag kőfalak közül a nagy ovális lelátó irányába, a trió közepén haladó szőke modell részletesen beszámolt titkos életéről. Nem is sejtette, hogy eközben a könyveket ideiglenesen eltulajdonító lánypáros is ugyanezt tette éppen. Az éles eszű boszorkány ugyanis rögtön átlátott a dolgon, és felettébb zavarba hozta Marinette-et azon kérdésével, miszerint mit fog ő, a saját világában híres Katicabogár tenni most, hogy nincs mellette kwamija.

-Juhúúú! - hallatszott a szőke fiú önfeledt kiáltása, miközben a vörös hajú varázslótanonctól kölcsön kapott seprűvel a levegőt szelte. Egyre bátrabban és ügyesebben hajtotta végig azokat a gyakorlatokat, amiket Harry mutatott neki. Az épp helyszínre érő Marinette pedig a legnagyobb boldogsággal nézte, amint szerelme széltől kicsípett arcán a pirossággal együtt a boldogság játszik édes táncot. 

- Ez még jobb, mint Macskaként a tetőkön ugrálni! - kiáltotta oda Adrien Harrynek, melyet a lány, a Hermione által hirtelen befogott fülei miatt nem érthetett tisztán.

A copfos kérdőn nézett a mellette könyveket eldobó, és az ő fejét két oldalról leszorító boszorkányra, de az csak vállvonogatva annyit mondott mikor a könyvek felnyalábolásába kezdett, hogy látott egy furmászt, és nem akarta, hogy az agyába kerüljön. Marinette ezután folyamatosan készenlétben tartotta kezét, hogy ha bármi szokatlant venne észre, azonnal letakarja hallójáratait. Mert ugyan nem tudta mi is az a furmász, de így is borsódzott tőle a háta.

Mikor a fejük felett seprűkön repkedő fiúk észrevették a párost, Harry nagyot nyelve, és előre aggódva fejvesztésétől, Adrien viszont teljes transzban szállt alá, hogy csatlakozzanak a földön lépdelőkhöz.

- Attól, hogy Ron ilyen bugyuta, legalább neked igazán több eszed lehetne Harry! - kezdte azonnal a korholást a göndör fürtös.

-Ugyan Hermione, Adrien nagyon élvezte. Miért fáj neked, ha valaki szórakozik egy kicsit? - dohogott a gyengébb elméjűnek titulált személy.

- Sajnálom, én akartam jönni. - sütötte le immár szemét a vékony, szőke modell, magára véve a felelősséget.

- Jól van, jól van, nem leszek ünneprontó. Amúgy is beszélnem kell a többiekkel, addig ti ketten menjetek egy kört - lökte Adrienre a fekete hajkoronájú lányt, mire az majdnem feldöntötte a seprűt szorongató idolt. - De csakis a lelátó pereme alatt! Nem hiányzik, hogy a kastélyból meglássanak - tette még hozzá Hermione.

- Várjatok! - szólt Harry, és előhúzott egy apró kis arany gömböt a zsebéből, melyet nem olyan rég még az öltözőben lévő gyakorlóeszközök közül csent ki.

- Ó, de szép! Olyan, mint Macska csengője, csak ezen valamilyen minták is vannak - ámuldozott az Adrienről rákvörösen lekászálódó személy, de mikor közelebb hajolt a szemüveges srác kezéhez, a benne tartott tárgy hirtelen kitárta kecses, vékony szárnyát és villámsebesen eltűnt a szemük elől.

-Ez egy cikesz. Adriennek nagyon jók a reflexei, és a seprűt is jól üli meg. Megpróbálhatnátok elkapni. - mosolygott Harry a két idegenre - Nem mondom, hogy sikerülni is fog, mert igaz kicsi vagy, de akkor is plusz terhet jelentesz majd neki. De talán van rá esélyetek.

- Gyere Marinette, pattanj fel! - vigyorgott a lányra saját imádottja, miközben már újból át is vetette lábát a seprűn.

-M-m-m-m-mi??? Hogy én? - Lépett legalább három lépést hátra a repülésre invitált személy, hogy fejét rázva tiltakozzon.

- Hát persze, hogy te! Hisz a ti világotokban is szinte a levegőben repkedő szuperhősök vannak - kacsintott rá Hermione, majd szabály szerűen Adrien mögé ültette, hogy kis ideig megszabadulva tőle, heves sutyorgásban dugja össze fejét a jelen lévő Griffendél háztagokkal.

A szőke fiú nem tétovázott, annyira élvezte a seprűlovaglást, hogy egy kézzel azonnal hátranyúlt Marinette baljáért, hogy azt derekára tegye.

- Kapaszkodj! - szólt, majd lökte is el magukat a talajtól.