___
Új hotel nyílik meg Londonban - a neve Három nárcisz, alapítója pedig egy gazdag üzletember, John Watson.
Monsieur François Chevalier-t, a szerény, ám annál kiválóbb francia magándetektívet ez alkalommal nem egy gyilkossági ügy vonzza a hotel fe...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Monsieur Chevalier alaposan szemügyre vette a tükörképét. Elegáns, szürke öltöny, amely már jócskán feszült pocakján, fekete-szürke csíkos nyakkendő, vasalt nadrág, fényes lakkcipő, na meg dús, csinosan pödört bajusz – a kinézete rendben volt. Ha az ember egy hotelavatásra megy, meg kell adni a módját a megjelenésének.
Miközben egy kis fésűvel megigazgatta a füle mellett növő ritkás haját, bekiáltott a konyhában sürgölődő feleségének.
– Indulok, Mary. Viszontlátásra!
– Vigyázz magadra, François – szólt a felesége. – És ha lehet, tartsd távol magad a gyilkossági ügyektől; ne feledd, pihenni mész! – tette hozzá nevetve, mire Chevalier csak mosolyogva ingatta a fejét.
Többek között azért is tervezett több éjszakára ott maradni az új hotelben, mert a feleségének is el kellett utaznia három napra Oxfordba a beteg unokatestvéréhez. Úgy gondolták, egy személy miatt már nem lenne értelme itt marasztalni hűséges inasukat, Allant, szóval Chevalier úgy döntött, a hotelban marad – Allan pedig így kapott három szabadnapot.
Elegáns detektívünk rápillantott arany zsebórájának számlapjára, majd sietve a fejébe nyomta a kalapot, kezébe vette a fényesre csiszolt sétabotját, melynek fogantyúja az egyik végén egy réz oroszlánfejben végződött, és peckesen kisétált az ajtón.
Intett egy éppen arra járó taxinak, és pár perc múlva már úton is volt a Három nárcisz hotel felé.
– Szóval a hotelavatásra tart – jegyezte meg a sofőr, miután Chevalier elmondta neki az úticélt. Mivel igen beszédes kedvében volt, folytatta. – Állítólag sokan vesznek részt rajta, de csak azok, akiket az igazgató, John Watson meghív. Elég furcsa egy ember ez a Mr. Watson. Azt beszélik, nem egy becsületes férfiú…
– Valóban? – pillantott fel Chevalier. Türkiz szemeinek kutató pillantása összeakadt a sofőrével a visszapillantó tükörből. A férfi közben bólintott.
– Bizony. Sokakat nem lepne meg, ha kiderülne, hogy ezt a hotelt is csalással szerezte meg – nevetett fel röviden. – De hát ez mind csak szóbeszéd. Az ember nem tudhatja, mi igaz belőle. Egyébként jól ismeri őt?
– Tulajdonképpen nem mondhatnám. Csak hírből.
– No, de ha már meghívta önt, azért csak találkoztak már valamikor, nemde?
– Khm. Voltaképpen… Nem hívott meg, magamtól döntöttem úgy, hogy elmegyek – felelte Chevalier, majd kihúzta magát. – De a hivatalos személyeknek nincs szükségük holmi meghívóra, anélkül is jelen lehetek az ilyesmi nagyszabású eseményeken. Bár… az igaz, sokan vészjóslónak tartják, ha egy magándetektív jelenik meg valahol – tűnődött el.
– Na, várjunk... Hát maga a híres magánnyomozó, François Chevalier, ugye? – ámult el a taxisofőr. – Magasságos ég, csak tudtam, hogy maga ismerős nekem valahonnan! A Chevalier név is, no meg a megjelenése is… tudtam, hogy valamikor láttam már magát – és most már emlékszem is, sokat olvastam önről az újságban.
– Hát, ez lehetséges – jegyezte meg Chevalier szerényen.
– Aztán meséljen, kérem! Szereti a munkáját? Csuda izgalmas lehet bűntetteket kinyomozni, nemde?
– Hát, igen… mondhatjuk, hogy izgalmas. De azért fárasztó is. Rengeteg gondolkodás és az emberi természet ismerete szükséges ám hozzá, monsieur, bizony. Az pedig gyakorta kiszámíthatatlan – sóhajtotta Chevalier.
– Meghiszem azt – bólintott a sofőr. – Hanem most már megérkeztünk, Mr. Chevalier. Aztán csak nehogy beigazolódjon magáról az a mondás, hogy vonzza a bűneseteket! – búcsúzott nevetve.
Hát, még ilyet – gondolta magában Chevalier, amikor kiszállt az autóból és elindult a monumentális épület felé. – Hogy rólam valaki olyat állítson, hogy vonzom a bűneseteket? Ezt csakis az a primitív főfelügyelő, Crosswell találhatta ki…
Magánnyomozónkat már azelőtt hatalmába kerítette valami különös, megmagyarázhatatlan érzés, mielőtt belépett volna a hotel ajtaján. Egyre csak a sofőr szavai zakatoltak a fejében. „Azt beszélik, nem egy becsületes férfiú…”, „Sokakat nem lepne meg, ha kiderülne, hogy ezt a hotelt is csalással szerezte…”.
Rossz előérzete volt. Úgy érezte, ez nem egy átlagos hotelavatás lesz… Valami történni fog.
▪▪▪
Őszintén szólva, nem is gondoltam volna, hogy ezt a történetet valaha is publikálni fogom Wattpadra, de most úgy döntöttem, miért is ne. Ez életem első krimije, szóval kérlek, úgy olvassátok ^^" Remélem, elnyeri majd a tetszéseteket. Kíváncsi vagyok a véleményetekre, szóval jelezzétek bátran :')
