Mostohabátyó ( Befejezett)

otthon

Dzseki szemszöge

Sírtam,amikor megtudtam,hogy nem tudok majd többet járni.....

Már kb 5 napja vagyok itt,és elvileg ma elmehetek. Niket,már rég kiengedték,de Ő is mindig itt volt mellettem. Ahogyan anya és Clark is.

Most itt vagyok a kórházban gyógytornán.  Térdelni és futni sem tudok majd. Semmi olyat nem tudok majd csinálni ahol a jobb térdemet kell használnom.

Mondja a nő (gyógytornász), hogy mankóval menjek oda hozzá.

Nem ment. Fájt a lábam.

Ha azt hiszitek, hogy Nik-et okolom akkor tévedtek.

---2óra

Bejött a Dr.Úr és mondta hogy ma haza mehetek. Végre nem kell itt rohadnom.

Felvettem a merevítőm (a  nadrágomra) ,mert nélküle egy tapottat sem tudok menni ,de úgy ámblokk semmit nem tudok nélküle csinálni. Felvettem egy trikót.

Beleültem a kerekes székbe. Lementünk a földszintre anya megkérdezte kérsz-e valami kaját,de csak ráztam a fejem. Kiértünk Clark autójához és egy pillanatra lefékeztem a széket, amit anya tolt. Mind a hárman nézték a tettemet. Féltem újra autóba ülni. Nem féltem hanem rettegtem. De ezt ők is észrevették.

Faszom pedig muszáj lenne beülnöm. Óhh .....            Essünk neki....

Elvettem a kezem a ''fékről'' és anya tovább tolt. A kocsinál megálltunk. Én meg nehezen rá álltam a még egyben maradott bal lábamra és beültem hátra. Domi beült mellém. Clark vezetett és anya ült mellette.

-anya egy kicsit előrébb húzod székedet?- kérdeztem mert alig fértem el mögötte
- Persze kicsim.
- köszi.

Ennyit beszéltünk egész úton.

Clark bekormányozta a kocsit a kertbe. Leállította a motort. Mindenki kiszállt rajtam kívül. Clark megfogott és bevitt a nappaliba. Ott leültetett a garnítúrára. Dom mögöttünk kullogott és hozta a táskámat,amiben a ruháim voltak.

- Gyerekek mivel történt ez a baleset és Tamara nem akarja egyedül hagyni Dzsekit, ezért úgy döntöttünk, hogy itthon maradunk. Mert lett volna egy üzleti utunk. És elmegyünk egy welness hétvégére négyen.

- miattam nem kell. Tudok magamra vigyázzni. Nyugodtan menjetek el. Mi megleszek. Idáig sem kérdezted meg anya hogy vagyok ezután sem kell. Inkább menjetek.-mondtam. Amikor apa elment,akkor lett egy csapatom. És nem miattuk kezdem el cigizni és inni,csak úgy elkezdtem. Még akkor boldogabb voltam. Sohasem kérdezte meg hogy vagyok.

- De kicsim mi....- nem hagytam hogy befejezze
- Elkezdtem a bizonyos sztori után cigizni. Lógtam a suliból. Tönkre voltam. Te A munkába temetkeztél. Soha nem mondtad azt gyere Dzseki beszélgessünk egy kicsit vagy Minden rendben van? Soha. - mondtam.

Megfogtam a mankót és nagyon nagyon nehezen felmentem a lépcsőn. Egyenesen a szobámba.

Telefon csörgés

- Szia kislány! Mizu?- kérdi Ádám és Chriss
-jobban vagy ?- kérdi
- sziasztok. Megvagyok. Köszönöm. Ti?- kérdem. Kicsit meglepődtem, hogy felhívnak.
- Mi is megvagyunk. A lábad? - kérdik szinte egyszerre.
- az is megvan. Fáj - mondom lehangoltan.
- jobbulást.
- Nem tudjátok hogy Dom miért iylen ...ilyen furcsa? Köszönöm
- Nem bocs kislány de nekünk mennünk kell. Jobbulását. Domot üdvözöljük. Neked további jobbulást.- köpni-nyelni  nem tudtam. Miért iylen furcsák ők is. Miért rakták le?

Átmentem Dominikhoz.

Kopogás nélkül megyek be szokás szerint.

-DOM NE CSINÁLD! HALLOD- üvöltök a mostoha bátyámra . Oda futottam(már ahogy -bírtam sétáltam ) és.....