Mostohabátyó ( Befejezett)

ügyeleten

Dzseki szemszöge

Pikk pakk az ügyeleten voltunk. Dom száguldott az utakon,hogy minnél előbb ideérjünk.

Ahogyan megérkeztünk , óvatosan kikapott a kocsiból és bevitt a kórházba.

Pár perc múlva az orvos megvizsgált, de Dom nem jöhetett be. Eltelt legalább fél óra is. Esküszöm,hogy egy hétnek tűnt.

A Dr. Úr miután elvégzett pár vizsgálatott,kiment. Fél percre rá anyámék törnek rám.
- anya, Clark- mondtam és anya megölelt azután Clark. Anya elsírta magát.
- kicsim mi történt?- Kérdi ki más mint anya?
- elszöktem és hívtam Domot.- mondtam amolyan ártatlan fejjel.
Ezután anya megölelte Niket. És megköszönte. Dom meg nem tudott beszélni,mert anya közbe szólt
- apád?- kérdi utalva hogy hol van
- Nem tekintem az apámnak először,másodszor pedig nem tudom de nem is érdekel

Bejött az orvos.
- Jónapot! Maguk a lány szülei?- kérdi az orvos
- igen én vagyok az anyja. Mi történ? Mi baja?- aggodalmaskodik édesanyám
- a lányuknak a térdét sínbe kell rakni, azután meg térdmerevítővel talán lábra tud állni.
- talán?- kérdi ''bratyó''
- csupán öt százalék annak az esélye,hogy újra tudjon járni- válaszolta az orvos-nagyon sajnálom- ezzel az orvos távozott.
- kicsim- öleltmeg anya. Nem mondtam neki semmit. Nem tudtam se nem sírni se nem beszélni.

10óramulva mehettünk haza.
Begipszelték a lábam. Mondták hogy egy hét múlva menjek vissza,mert leveszik a gipszemet. És közölték,hogy haza lehet menni,mert nem tudnak velem mihez kezdeni. Najó nem így mondták,de erre utaltak.

Felültem az ágyon. Nem tudom hogyan fogok innen le a kocsiba kerülni,mert gyalog tuti nem.
Dom felkapott mint egy krumplis zsákot és óvatosan levitt a kocsihoz. Míg leértünk a kocsihoz addig hozzábújtam. De jó illata van.
Betett a kocsijába, mert ugye Ő is azzal jött. Clarkék külön mentek.

- köszönöm- mondtam
- semmit ne köszönj baba- mondta és homlokon puszilt. Nem érdekelt hogy a szülők meglátják. Én meg megöleltem.
- nagyon szeretlek Nik- mondom még mindig ölelve.
- én jobban baba- mondta vigyorogva

Egész uton csöndben voltunk. De nem az a kínos csend,hanem az a kellemes csend. Halkan ment a rádió.
- Dom a laptopom nincs véletlenül a kocsiba?
-asszem Iwán az ülésed alá tette.-mondta. Megnéztem és tényleg
- köszi

Kíváncsi voltam hogy a kamerák fel-e vették a történteket
- baba az már a múlt. Vigyázzni fogok fogunk rád- ezután megfogta a combom. Természetesen belepirultam. Megfogtam a kezét.
- tudom és köszönöm, de kíváncsi vagyok,hogy a kamerák mennyit vettek fel.- miután kimondtam, Ő kivette a kezemből a laptopot lecsukta és a hátsó ülésre rakta.

- semmit nem vettek fel. Mindent elterveztünk. Ne aggódjál kislány.
- Nem aggódok nagyfiú.- megfogtam  a jobb kezét. Így utaztunk hazáig.