Dobszerkó

10. Fejezet - Bryan

Amikor elhúzta a kezét, azon kezdtem gondolkozni, hogy mi járhat a fejében. Megvet, amiért ezt mondtam? Sajnál? Fogalmam sincs. Az arcát fürkésztem, de csak egyfajta szomorúságot láttam rajta. Úgy látszott, mintha valamire rájött volna, de inkább nem kérdeztem meg, hanem ettem én is tovább csendben.
Mikor végeztünk intettem a pincérnek, hogy fizetnék és Aprilre néztem.
- Elmegyünk még sétálni? – kérdeztem.
- Ha szeretnél.- meghúzta a vállát.
Kifizettem az ételt és felálltam. Egy pillanatra beláttam a dekoltázsába és elidőzött a tekintetem rajta. Édes Istenem! Megint rám tört ez az érzés. Nem, nem, nem! Nem akarok arra gondolni, hogy miket tudnék vele csinálni. Tisztességes leszek. Megígértem neki is és magamnak is. Elkaptam a fejem és a kezemet nyújtottam, hogy segítsek felállni neki. Mi ütött belém? Teljesen megváltozok, ha velem van. De tetszik. Valamiért teljesen eltűnik az az énem, ami minden szembe jövő nőt meg akar dugni. Én most döbbentem rá, hogy huszonnyolc évesen úgy viselkedtem eddig, mint egy rossz tizenéves suhanc. Ezen sürgősen változtatni kell.
- Köszi.- mondta és megfogta a kezem. Annyira jó érzés volt, ahogy a kicsi kezét belecsúsztatja az enyémbe. Segítettem neki felvenni a kabátot.- Mi van veled?- nézett rám csodálkozva.- Ugye nem az a célod ezzel, hogy ágyba vigyél?
Elnevettem magam.
- Csajszi, megígértem valamit, be is tartom. De most, hogy így mondod.- kaptam az államhoz vigyorogva, ő meg vállon lökött, majd elindult a kijárat felé.
Szóval- kezdte el April-, hogyan is gondoltad pontosan ezt a színészesdit?
- Hát már elmondtam. – Komolyan. Mit nem lehet ezen érteni? Felé fordultam.- Csak szépen belém karolsz, mosolyogsz, ja, a szerelmes pillantásokról és a csókokról ne is beszéljünk.
- Hogy mikről?- nézett rám tág szemekkel.
- Csókok. Ne mondd már, hogy azt hitted azt kihagyjuk. Az a hitelesítés. Na meg a másik, hogy ne tagadd, szeretnéd. – és így is van, mert eddig akárhányszor a szája közelébe merészkedtem, valamiféle vonzás kerítette hatalmába, teljesen elveszítette a fejét. A végén meg alig akart elszakadni.
Nagyot fújt és elnevette magát. Alig tudtam követni ezt a lányt.
- Most mi van?- kérdeztem és átléptem egy pocsolyát.
- Igazad van.- mondta.- Abban, hogy szeretem, ha megcsókolsz, mert bűnösen jól csinálod.
Elöntött a büszkeség. Nem először kapom már meg ezt, de az ő szavai valahogy mégis hatással voltak rám.
- Hát, köszi.- nem tudtam mit mondani erre. Lassan sétáltunk tovább. Már teljesen elhagytuk azt a környéket, ahol parkoltam. A park késő este is gyönyörű volt. Az augusztusi időjárás csodás volt. Még ilyentájt, tíz körül is mondhatni kellemes idő volt. Megálltunk a Pine- tó partján és néztük a kivilágított várost. Csak egy pillanat volt az egész, de azt éreztem, hogy April belefűzi az övét az én karomba és a vállamra hajtja a fejét. A gyomrom bukfencezett egyet és nyeltem egy nagyot. Bryan, nem szabad ezt érezned! Ki tudja, mi lenne ebből? De April nem eresztett. Miért éreztem úgy, hogy az életben is így tenne? Ekkor már nem tudtam, és bevallom nem is akartam küzdeni az ellen, hogy érzek valamit iránta.

Nem sokkal később eljöttünk, mert későre járt. Semmit sem mondott egyikünk sem. Annyira vágytam rá. Mióta azt mondta, hogy szereti, ha megcsókolom, háromszorosan. Beálltunk a kocsifelhajtóra, kiszálltunk és a házban se szólaltunk meg, csak akkor, mikor már teljesen lepakoltunk.
- Nos..- mondtuk egyszerre.
- Mondd csak- mutattam, hogy folytassa.
- Csak annyit akartam, hogy köszönöm, jól éreztem magam. – a füle mögé tűrt egy hajtincset és mosolygott egyet lágyan.
- Ó, hát szívesen. Én is jól éreztem magam.- tettem zsebre a kezem, mert nem tudtam, mit kezdjek vele. Hirtelen olyan nehéznek és haszontalannak éreztem. Valamit kellett kezdenem vele. April elindult a szobája felé. Én meg mentem utána. Hát persze!
- April!- megállt a hangom hallatára a csukott ajtaja előtt és megfordult.
- Igen?
Elé léptem és a feje mellett a bal kezemmel az ajtónak támaszkodtam.
- Tényleg szereted, ha megcsókollak?- suttogtam a szájától csupán pár centire.
- I-igen- elakadt a lélegzete, ahogy végighúztam az alsó ajkán a sajátom.
- Akkor hadd mutassak egy olyat, amitől imádni fogod. – ezzel a nyakánál fogva magamhoz húztam és lágyan csókolni kezdtem. A karjait a nyakam köré fonta és visszacsókolt. Én is imádtam azt, ahogy ő csinálja. Nekidőltünk az ajtónak. Beleadtam minden érzelmemet, ami abban a pillanatban feltört bennem vele kapcsolatban. Mikor már nem kaptunk levegőt elhúzódott, kinyitotta az ajtót, miközben végig a szemembe nézett és hátra tett egy lépést. Láttam, ahogy kicsit megingatja a fejét és bólint. Összeszorította a szemét és becsukta az orrom előtt az ajtót. Számítottam valami ilyesmire. Álltam még pár másodpercig ott, de nem sokkal később elmentem én is lefeküdni.
Nem tudtam aludni, mert ez a dolog járt a fejemben. Miért kezdtem így érezni? Mi van benne, ami így megfogott? Nem tudtam választ találni egyik kérdésemre sem. Egy dologban azonban biztos voltam. A rabja voltam April Todd-nak. Teljesen.