Hogy tehettem ezt?|✅

𝟐.𝐟𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭

Aludtam rá egyet. Megcsinálom. Sopihe után léteznek más csajok is, és csak szimplán ki kell lépnem ebből a körből. A bőrtönből, amibe bezártam magam.

Belőttem barna hajam, aminek a teteje kicsit szökésre volt festve. Felkaptam magamra gyors valamit és már indultam ki az ajtón.

Az iskola bejáratánál ott is találtam az udvarban várakozó Samanthát, aki barátaira várt. Na amíg a fiúk nincsenek itt ezzel eltöltöm az időm legalább.
-Szevasz.-hoppantam oda boldogan, hogy adjam formám.
-Jézusom, reggel van még. Nem kell ijesztgetni!-fogta fejét.
-És mit várakozik egy ilyen szép lány egy maga?
-Öhm, várakozok barátnőimre(?) Tán nem szabad?
-De, csak megkérdeztem.
-Jólvan, össze zavarsz engem. Miért vagy velem olyan kedves? Ez így nagyon váratlan. Tavaly még a létezésemről se tudtál.-nevette el magát.
-Hát megláttalak, és csak úgy szeretnék beszélni veled.- és megint elkezdtem fulladozni.-T-tán nem sza-bad?- próbáltam a köhögéstől beszélni, és vissza támadtam az ő szövegével.
-Én voltam itt az eredeti. Cseles vagy, de vissza vágni az én szövegemmel eléggé béna.- és kezét a szája elé rakta és egy kis nevetést kiengedett.
-Most aztán büszke vagy magadra ez a beszólás miatt mi?-mosolyogtam el magam.
-Hm-vonta meg vállát.-Talán.- és ő is mosolygott egyett.- Na de mostmár nem kell megjátszanod a szereped. Itt vannak a haverjaid, és az én barátnőim.
-De én nem játszom meg ma- és mire befejeztem volna a mondatot elsétált.

Egy kis ideig egy helyben álltam és csak néztem az előttem sétáló lányra. Még mindig semmi sajnos. Az érzelmeim olyanok, mintha csak egy baráthoz beszélnék. Ez nehezebb lesz, mint gondoltam. Végül megfordultam és elindultam az én csapatomhoz.

-Naa, jól látom, hogy már kora reggel csajozgatsz?-kérdezte Jacob faggatóan.
-Jól érzem, hogy valahára ez a 4 év alatt valamikor illatos vagy?
-Én előbb kérdeztem!
-Igen, próbálkozok érezni is valamit iránta. Nem csak játszani az agyam neki. És te?
-Igen Jacob, ki a lány?- emelgette szemöldökét Connor.
-Pfff miről beszéltek? Nem lehetek egyszer valaha illatos, meg így időben érkező?
-Nem, te nem. Valami biztos van ilyenkor.- nevette el magát James.
-Na akkor figyelj csak ide. Ott van látod?- mutatott az ujjával Samantha mellett lévő lányra.
-Tesó! Az Lily, Lily Wind. Az Samantha barátnője ugye tudod?- kérdeztem tőle.
-Ki az a Samantha?
-Jaj de IQ nindzsa vagy.- vágtam rá tarkójára.-akire mondtad, hogy nyomuljak.
-Jaa, igaaz.- és le sem vette szemét a lányról.
-Mar beszéltek is?
-Hát nem nagyon, nehezet játszik, hogy nehezen kapható meg. Ezt én bírom benne.- harapott rá ajkára.
-Undorító vagy.- szólalt meg Liam.
-De ezek szerint az a banda csak olyan csajokból áll. Azt mondtátok szerelmes belém. Erre ő olyan nehezen adja meg magát.
-Hát az a lány nem buta. Nagyon nagy története van életéről, de senki nem tud róla semmit. Nagyon egy misztikus csaj.- mondta James.
-Az már biztos.

A csengőre felkaptuk egyszerre fejünket és indultunk is órára. Amikor kimentünk a folyosóra óra végén, hogy ki vegyük könyvünket a következő órára, valami fura volt. A folyosó túl oldalán volt Samantha és George elkezdte piszkálni. Ki dobta egyik könyvét a szekrényből, szét szakította a háziját. Ő már eleve az ellenségem, és ráadásul, ha plussz pontot szeretnék szerezni a lánynál akkor ez jó jöhet.
-Állj le!- parancsoltam erélyesen George-ra.
-Téged meg mit érdekel ez a csitri?
-Kussolj már! Nem is tudsz róla semmit.
-Te meg mit véded.
-Te meg még, hogy mersz a szemembe nézni minden után te pöcsfej!-komolyodtam el. Erre már nem mondott semmit és csak mélyen a szemembe nézett.
-Mentem is. Khmm...- mondta halkan és elsétált.

Rá néztem Samanthára, aki meglepődöttem nézett rám.
-Hát ez igazán kedves volt tőled...- mondta eléggé szomorú hangon.
-Nem tűrhetem azt, hogy lássam, hogy ez a khm tudod ki piszkáljon.- és erre csak elmosolyodott. Ezaz Alex, haladsz. Kezd megtörni a csaj.
-Nem kellett volna emígy, megoldottam volna de nembaj.
-Aha, igen persze.- nevettem el magam.
-Jó na! Köszönöm emígy... egy ilyen fiútól nem vártam volna azt, hogy ennyire kedves.
-Mi az, hogy ,, ilyen" milyen fiú vagyok én.
- A suli tipik menő sráca. Aki senkivel se kedves.
- Hát vannak azok is a suliban, de nem éri meg bántani másokat. Egyébként is. Állj ki magadért! Fontos, hogy meg mondd a véleményed. Ettől leszel te egy erős, és bátor nő! Ne engedd, hogy be lökjenek a szakadékba.- csak meg igazította szemüvegét, és egy kis mosolyt küldtem neki és vissza haladtam a barátaimhoz.

-Haladsz! Büszke vagyok rád! És vannak már valami érzéseid iránta?
-Nem...Sajnos nincs. Szerintem nem is lesz. Lényegtelen az egész.
-Dehogy is! Még csak most jössz bele! Jacob nem fogja engedi, hogy feladd.
-Hát jó. De nem, nem fogok össze hozni egy talit veled, meg a barátnőjével.
-Áhh, de nemár!
-Jacob, hogy szoktál lányokat ágyba vinni? Most is ugyan az.
-Nem! Mert ott be vagyok rúgva meg a lányok is, de ő nem olyan. Ő más, mint a többi lány itt New York-ban a bárokban.
-És még te akarsz tanítani csajozni. Ezt nem gondoltad át tetya.- raktam kezem vállára és elindultam órára.

Észre vettem egész kémia órán, hogy Samantha a szemét le se veszi rólam. Jólvan, akkor következő lépés. Én is elkezdem őt nézni. Össze találkoztam azzal a két szempárral. Megtartottuk a szemkontaktust, csak egy kis idő után ezt már kellemetlennek éreztem. A fenébe! Nekem ilyenkor éreznem kéne valamit iránta. Csak elmélyülnöm kelle szemébe, és szerelmes lenni azokba a szemekbe. Valami nagyon nem akar megtörni. Szánalmas vagyok.

Haza mentem suli után és mar fogadtak a nagyszüleim. Bementem szobámba és csak tanácstalanul ültem székembe.
-Fiam, gyere ki enni.
-Nincs kedvem most enni nagyi.
-Na most mi a bánatod?
-Én se tudom, itt ez a baj.- nevettem el magam kínosan.
-Legbelülről úgy is tudod, hogy mit tegyél.
-Az a baj, hogy nincsenek itt. Hogy beszéljek velük...
-Attól, hogy nem látod őket, nem azt jelenti, hogy nincsenek itt. Itt vannak legbelülről.- tette kezét a szivemre.- de most gyere enni, kell neked az étel. Erős leszel úgy!
-Jaaaj hagyjuk már ezt az erősséget.- nevettem.

A nagyszüleim mindig ott voltak nekem szüleim halála óta. Apukám egy bölcs ember volt, mindig is tudta mindenre a választ. Anyukám meg mindig rendbe rakta az érzéseim. Én soha életemben nem tudtam eldönteni mit akartam. Egyszerűen sosem tanultam meg ,,hallgatni a szívemre" vagy mi. Barátaim között semelyik se olyan lelkizős, szóval én ezt így magamba folytom.

Már most azért utálom magam amit teszek ezzel a lánnyal. Csinálom egy hónapig és ha még mindig semmi, akkor befejeztem. Aranyos lánynak tűnik és hat nem tehetem ezt vele...

Hello!
Itt az új rész. Még nincs annyira érdekes dolog benne, de haladunk már a storyval.
Remélem tetszett nektek a rész, mert nekem elmegy egynek.
Ha kicsit is tetszett akkor jelezd egy vote-tal, vagy csak egy commentel.Mostmár instán is meg találtok @someone_021_ néven.

Na de majd máskor hozom az új részt és addigra is mindenkinek további szép napot, estét❤
Pussz💕
/1127 szó/