Hogy tehettem ezt?|✅

𝟗.𝐟𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭

-Tudod, ez a Notebook igazán egy jó film volt.-suttogta miközben felém haladt.- És elfelejtettem megköszönni. Szóval- és miközben beszélt tekintetem az ajkain volt, és figyeltem minden mozdulatot miközben beszélt.-, nagyon szépen köszönöm.

Egyre csak haladt felém, és csak egy mondaton járt az eszem. ,,Harc, hát legyen harc." Kicseszett velem film nézés közben, rajtam állt volna a sor.
Nekem kellett volna, vele kicsesznem. Nem ment volna, egyszerűen már itt az idő.

Én is elindultam felé, elkezdett mosolyogni és nevetett egyett. Most mi a vicces? De aztán megértettem. Már megint. Elkezdte lassan elhúzni fejét az enyémtől, és rá harapott ajkára.

Na ezt most nem játszuk. Elfordult és készült felállni. Megfogtam kezét és magamhoz rántottam és, ahogy ölembe esett, orra az enyémhez ért.

Mielőtt bármit tett volna, hogy elmeneküljön fogtam magam, egyik kezemet az arca oldalára helyeztem, másikat pedig végig simítottam derekától a hátára.

Mosolyogtam egyet.
-Most elkaptalak- suttogtam neki.
-Há-

És arcom alsó felét előre löktem és ajkaimmal neki estem az övének. Végre. Hátulról közelebb húztam magamhoz és magabiztosan csókoltam meg.
-Erről maradtam ki eddig?- mondta miközben egy másodperce eltávolodtak ajkaink, és után ismét eggyé váltak.

Ahogy Samantha mondta Olyan, mint egy könyvben, vagy egy filmben. Egyik lábát átrakta és már rajtam ült. Mind a két kezem mostmár a derekán volt.

Elvesztem a világban, mindent kizártam. Csak a csókunkra figyeltem, másra nem is kellett. Ez maga a tökély volt. Hallottam a tenger susogását a háttérben, pont jó volt az időjárás. Egy másodpercre elhúzta magát tőlem.

Csak néztem, ahogy kis rövid haját, feje lendületével hátra hajított. Szemüvegét le vette és le dobta a földre.

Vissza helyezte rám test súlyát, és ajkai ismét vissza tért enyémhez.

Szemem kinyitottam a tenger hangosabb susogására, és láttam, hogy jön fel a sziklára.
-Vigyázz!- húztam el magam tőle.

Ahogy volt rajtam azzal együtt eldőltem bal oldalra és szinte, mint egy labda úgy gurultunk el. A víz pont nem jutott hozzánk. Feküdtem a sziklán, Samantha meg épp rajtam volt, és, ahogy egymásra néztünk elkezdtünk nevetni.

-Hát ez aztán hihetetlen volt.-nevette el magát.- Te megmentetted az életem.
-Tiéd, bármikor.- mosolyogtam neki, és kezemmel haját füle mögé simítottam.
-Nagyon szép vagy ebből a nézetből.- nevette el magát.
-Ne bánts!- néztem rá nevetve már én is, és bevágtam egy tokás képet.
-Na, gyönyörű. Ez így profilkép gyanus lenne.
-Nagyon vicces vagy.

Rámnézett, és mosolygott egyett. Közel jött felém és ismét megcsókolt. Vettem testem és felemeltem. Felültem.

Minden úgy indult, hogy ez a lány elterelje figyelmem Sophie-ról. Újra próbálkozzak. De ennél a lánynál már nem tettetés ez az egész.

Haverjaim nem vettek volna rá most nem csókolóznék ezzel a szép lánnyal. Nem ülne most rajtam, és nem egy ilyen szép helyen lennék. Nagy valószínűséggel még otthon depiznék Sophie után.

Elindultam szépen lassan lefelé, és elkezdtem csókolgatni nyakát. Samantha vett egy mély lélegzetet.
-Elgyengítettél.- suttogtam neki.
-Hogy tessék?- és vett még egy mély lélegzetet.
-Harc, hát legyen harc.- idéztem régebbi mondatát.
-Akkor még nem tudtam miből maradok ki.-és markai közé vette az arcom, és gyengéden megcsókolt.