Hogy tehettem ezt?|✅

𝟏𝟎.𝐟𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭

A nyugalmam egy üzenet pittyegési hangja megzavarta. Rögtön nyúltam telefonomért.

,,Szia, szerintem élvezzük ki a hétvégét és találkozzunk még holnap, mielőtt el leszel foglalva a sulival ismét ;)"
Az üzenetre elmosolyodtam.

,,Most tényleg te kérdezted meg, hogy mi találkozzunk?Megvagyok lepődve."

,,Taláááán."

,,Megbeszéltük, holnap találkozunk akkor. Alig várom, hogy láthassalak.:)"

,,Én sem;) Akkor d.u 4-kor?"

,,Hmm, inkább legyen 3-kor. Nem bírok annyi időt várni, hogy addig ne lássalak."

,,Pff, türelmetlen. Legyen."

,,Akkor holnap.<3"
,

,Akkor holnap;)"

Mielőtt elmentem volna aludni benéztem öcsémhez.
-Szia Alex.
-Jaj szia, bocsi, felébresztettelek?
-Nem, nélküled nem tudtam elaludni.
-Jaj öcsi-
-Pedig az utolsó 1 hónapban muszáj lesz.
-Hogy mi? Miért lesz muszáj?
-Hát nagyi nem mondta?
-Nem.- és leültem ágyára és a mellette lévő lámpát felkapcsoltam. Össze voltam zavarodva.
-Körülbelül 2 hónap múlva az itteni nagyi meg nagypapa elvisz engem a másik nagyszülőkhöz 1 hónapra. De az a baj, hogy ők is ott maradnak velem. Szóval, egyedül leszel.
-Tessék?-és már kezdtem kiakadni, hogy újra elmegy öcsém.

Nagyszüleim el szoktak menni, hogy őket is meglátogassák. Voltam már többször is egyedül. Csak úgy, hogy az öcsém is itt volt velem és ketten voltunk egyedül. Most miért mennek mind a hárman egyszerre?

-Én sem értem. De a Penelope nagyi lemondta a találkozódat Camilla nagyijéval.
-Mégis miért tenné ezt? Camilla nénivel már nem találkoztam jó ideje.- és elkezdtem gondolkodni.- Na jó éjt kis öcskös. Van még két hónapunk. Élvezzük azt ki. Szép álmokat.-és nyomtam egy puszit homlokára.
-Szép álmokat.-és lekapcsoltam a lámpáját és ki mentem.

Rögtön irányba vettem magam a nagyszüleim szobájába, hogy megkérdezzem a nagyit, hogy miért mondta le a találkozómat? Nem bánom, hogy otthon leszek egy magam. Csak nem értem. Azért ők is a családomhoz tartoznak.

Benyitottam az ajtón, de, ahogy benyitottam láttam, hogy mind a ketten már alszanak. Akkor ezt majd a holnapra bízzuk.

Én is elindultam átöltözni pizsibe, és már mentem is aludni.

-Jó reggelt!-nyitott be szobámba nagyim.
-Jobbat. Nagyi?
-Hallgatlak.
-Miért mondtad le a találkozóm Camilla nagyival?
-Jaj fiacskám.-és sóhajtott egyett és leült ágyamra.- Öcséd elmondta, mi?
-Persze.
-Emlékszel amikor még egy évvel ezelőtt, kiakadtál mert sosem vagy egyedül. Mert, hogy, hogy tapasztald meg az egyedül létet, hogyha sosem leszel egyedül. Meg, hogy mi nem mindig leszünk itt, hogy pátyolgatsunk. Vagy, hogy mondtad.
-Igen nagyi, de annak már egy éve.
-Hát de majd közeledik a ballagásod, egyetem, egyedüllét. Most adok egy kis ízelítőt neked.
-Köszönöm, de tényleg, de miért most.
-Mert megjelent egy lány az életedben, még amíg jelen van értékeld.
-Te most mire akarsz utalni?
-Sziaa.
-Nagyi!- és ki ment a szobából.

Gondolom kössz? Mire gondolt? Én sem értem. De majd idővel rá jövök. Reggel van még a gondolkozáshoz. 11 óra. Most még időben is vagyok. Ami után végeztem a reggelivel meg teljesen elkészültem felhívtam Samanthat.