Hogy tehettem ezt?|✅

𝟐𝟎.𝐟𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭

Ki csatoltam magam és kiszálltam a kocsiból. Már fájtak a szemeim, és üres voltam belülről. Csak aludni akartam és eltűnni a feketeségben.

-Jó napot kívánok!- jött fel hozzám és ki mutatta a jelvényét.- Rendőrség, ön Alex Ranger?
-Eltalálta-mondtam teljesen halkan és már alig jöttek ki szavak a számból.
-Kérem jöjjön velünk az őrsre-meg ragadta a karom és teljesen meg voltam zavarodva, de már ehez se volt erőm.
-Varjon, hova viszik?!-szólt közbe nagyapám.
-Beszélnünk kell vele.
-Mégis miért?
-Majd megtudja- és tovabb vezetett az autó felé.

Azt se tudtam jelenleg mi történik, csak meg akartam szűnni.

Beszálltam a kocsiba és, ahogy rám csukták az ajtaját neki támasztottam a fejem a hideg ablaknak.

Egy másodperce elvonta a figyelmem Samantha-ról és csak a hidegre figyeltem, ahogy fejem hozzá ért.

De aztán amikor lecsuktam a szemem újra játszódott a pillanat amikor elveszítettem őt.

Ahogy eltűnik a szikla tetejéről le a halálba. Szemeimet erősebben össze húztam, hogy múljon el a pillanat. Kifolyt egy könny a szememből és rögtön vettem egy mély levegőt.

-Minden rendben ott hátul?-zavarta meg a gondolatom a rendőr.
-Igen-szipogtam egyett és felhúztam magamra a kapucnim.

Azt se tudom miért ülök itt, mért visznek engem az őrsre. Vagy fel lettem jelentve az apjától, vagy csak szimplán én vagyok aki utoljára látta.

-Megérkeztünk.

Ki nyitották nekem az ajtót és két oldalt megfogtak. Felesleges lefogni. Úgyse futnék el, azzal csak gyanúsnak nézek ki.

Be vezette a kihallgató terembe és ott leültettek az a tükör elé.

-Kérdezhetek valamit?-válaszoltam meg, hogy végre kapjak választ a kérdésemre.
-Csak nyugodtan-és leült elém a szemben lévő székben.
-Miért vagyok én a rendőrségen?
-Hát fiam-és felállt.

Oda ment a rendőr társához és át vett tőle egy borítékot.

-Azért mert ezt a levelet találtuk Samantha ágya alatt. A tetején nem írt nevet. Tehát be hoztuk és kinyitottuk a borítékot. Eléggé személyesnek néz ki, és szerintem ez önnek szól.
-Akkor minek kellett bejönnöm az őrsre.
-Ön volt az utolsó aki látta, valakinek az volt a gondolata, hogy gyilkosság is lehetett, elolvastuk a levél elejét és az ön neve állt benne.
-Még mindig nem értem.
-Csak olvassa el, de ha kell haza viszünk-nyújtotta felém a levelet.
-Nem kell-vettem át a levelet.- csak kérem hagyjanak magamra.

A rendőrök kimentek én pedig kinyitottam a már felbontott borítékot. Fejemet hátra hajtottam és vettem egy mély lélegzetet.

Menni fog Alex.

Kivettem a papírlapot és remegő kezekkel szét hajtottam.

,,Kedves Alex Ranger. Meg szeretném neked köszönni, hogy be világítottad az életem. Tudd, nagyon szeretlek. Kérlek ne búslakodj értem, nem éri az egész életed szomorúsággal tölteni miattam.

Hülyeség volt feláldozni az életem, sajnálom, hogy ekkora fájdalmat okoztam neked...

Tanulj a hibámból kérlek szépen. A kedvemért maradj mindig boldog, még ha nehezedre is esik. Éld az életed hisz még csak most kezdődik el. Csajozz, bulizz, tegyél amit akarsz, élj helyettem is!

Sajnálom, hogy így elhagytalak, önző volt tőlem. Remélem tudod, hogy nagyon szeretlek és kérlek ne hibáztasd magad a halálomért, nem tehettél róla. Én nem hallgattalak meg téged.