"Emlékszel a lakásunkra? Mindig azt mondtad, túl kicsi. Pedig sosem tudtuk teljesen belakni. Vettünk mindenféle növényt, és füzéreket...nagyon szép. Hagytam, hogy te csináld, mert tetszett az elképzelésed. A lelked egy darabja van abban a kis lakásban. A mi kis lakásunkban." Sóhajtott aprót a menta hajú, szemeit le sem vette alvó párjáról.
"Rémlik még, amikor azt a sok fényes szart akasztottam fel." Nevetett halkan. "Te édesen feküdtél a sárga szőnyegen, és egy dísszel játszottál. Már akkor tele volt a szoba a kaktuszaiddal."
Pár perc csönd kellett neki, hogy folytatni tudja.
"S-sohasem fogom kidobni. Tudom, hogy fontosak neked. Majd szenvedek az öntözésükkel."
A nap végén YoonGi ismét álomba sírta magát Chim mellett. A doktorok kivételt tesznek vele, hiszen tudják; az utolsó napokat tölti szerelme mellett.
YOU ARE READING
7.↣yoonmin ✓
Fanfiction•yoonmin szösszenet •16+ •a képek nem sajátok!!! •befejezett
