ᴏ̈ʀᴏ̈ᴋᴏ̈s - ᴀ ʜᴇʀᴄᴇɢɴᴏ̋ ᴍᴇsᴇ́ᴊᴇ

|3|

Teltek a napok. Egyre több mágiát és etikettet tanultam. A könyvtár szinte az otthonom lett és a szobám is tele lett könyvekkel.
Amikor kicsi voltam anya mindig azt mondta, hogy majd ő fog nekem mágiát tanítani. Már szinte mindent tudom, kivéve a sötét mágia varázslatait, amit apa megtiltott, de még azt is, hogy rájuk nézzek.
A szárnyaim továbbra sem mutatkoznak. Azt mondták előjönnek, ha majd szükségem lesz rájuk és én meg is elégedtem ezzel a válasszal.

A könyvtár ajtaja lassan kitárult és Jade jelent meg az ajtóban. Hosszú, szőke haja, még válláig sem ér, de nagyon jól áll neki. Megszokott fekete ruháját viselte, a munkaruháját csak akkor kell viselnie, amikor fontos vendégek érkeznek a kastélyban.
Szinte már legjobb barátok vagyunk, rengeteget beszélgetünk. Apa előtt nem tegeződünk, nem hiszem, hogy jó szemmel nézné, pedig Jade nagyon kedves. Eléggé visszahúzódó, de a nevetése és a mosolya csodaszép.
Elmondta, hogy ő egy gyógyító. Gyógynövényekkel és vadvirágokkal segít azoknak akiknek csak kell.

- Jó reggelt Noelle. - pillantott rám csillogó szemekkel és a már megszokott kedves mosolyával.
- Neked is. - csuktam be a kezemben lévő könyvet, majd letettem az asztalra és felálltam. A kezében volt egy ezüst tálca tele eperrel, elvettem tőle és ráraktam a pici asztalra, amire a könyvet is tettem.
Mielőtt kérdezhettem volna válaszolt.
- Láttam hogy van bent valaki, gondoltam te vagy az, és tudom, hogy mennyire szereted az epret. - Igen, a kedvenc gyümölcsöm.
Szép piros és édes, gyerekkoromban is ez volt a kedvencem. Emlékszem mikor Sarahval és Zorával szedtünk epret Gaia különleges sütiéhez, csak éppen mire hazaértünk vele alig maradt belőle.
Annak ellenére, hogy Gaia királyi vérvonalból származik és ő az angyalok királynője, nem úgy viselkedik mint egy átlagos királynő. Mármint... persze kívülről tudja az etikettet, megfontol, bölcs, de például az ő kastélyában talán ha három szolgáló van és van egy kis háza is, a kastélytól távol, a születésnapomon is ott voltunk, mikor ránktalált az a két démon. Oda mentünk mikor el akartunk vonulni egy kicsit, elzárkózni vagy ketten lenni, mint anya és lánya.
- Miért jöttél le ilyen korán? - kérdezte, miközben leült egy fotelbe, én is így tettem miközben ránéztem az órára. Még csak fél hét van, Jade ilyenkor takarít apa irodájában, az ebédlőben és különböző társasági helyeken. A szobákat csak akkor tudja, mikor a tulajdonosuk már felkelt.
- Nem tudtam aludni.
- Miért? Történt valami?
- Semmi különös. - tényleg nem, csak nem tudtam visszaaludni. Vettem egyet az eperből.
- Na.... és Noelle... - kérdezi a na szót elnyújtva.
- Igen Jade? - pillantottam rá mosolyogva, valahogy megéreztem miről, vagyis kiről kérdez majd.
- Várod az eljegyzési bált?
- ... Nem tudom erre mit mondhatnék. - sütöttem le a szemeimet. Régen sosem hittem, hogy ilyen hamar férjhez megyek majd, ráadásul olyanhoz, akit alig ismerek.
- Miért nem? - kérdezte kívancsian.
- Nem is ismerem azt akihez hozzá megyek.
- Nekem elhiheted Nicolas tökéletes. Jó harcos, okos, jóképű... - ez mind igaz is. Rengetegszer láttam már Ezrával vívni az udvaron, mégis olyan kevés ez nekem. Ráadásul öntelt és még pimasz is.
- Öntelt. - vágtam közbe, mind kettőnkből előtört a kacagás. - Nincs olyan, hogy tökéletes... - ráztam meg a fejem.
- Nem olyan rossz a helyzet Noelle... - tette a kezét az enyémre, majd felállt és az ajtó felé indult.
- Úgy egyél hogy férjen beléd reggeli is. Ha nem eszel a végén az édesapád rájön hova is tűnik az a sok eper a konyháról. - mondta majd kisétált a könyvtából. Kacagva vettem vissza a kezembe a könyvet. Az egész palotában ő az egyetlen, aki nem vár el tőlem kifogásolhatatlan modort. Talán ezért is élvezem olyannyira a társaságát.

×××

- Noelle kisasszony, kész a reggeli. - nyitott be az egyik szobalány, miközben a ruhámat igazgattam. Sosem értettem mire is jó ez a hatalmas szoknya, Gaia legalább olyat adott, amiben tudtam is járni. Egyszer komolyan megfulladok a sok tültől és a fűzőtől.
- Köszönöm. Elmehet. - a lány egy apró meghajlás után halkan tavozott a szobából és en is így tettem, amikor késznek nyilvánítottam magamat.