Boy With Luv

34 /Epilógus/

Sok ember próbálta meggyőzni a rendőröket hogy ártatlan vagyok. Köztük Yoongi és Mini. De biztosra akartak menni, az pedig, hogy anya maga kiáltotta világnak, hogy meg kellett volna ölnie, nem kikötözni és pénzt kérni értem. Nos, itt már valószínűleg elegük volt mindenből és útnak eresztettek. Alig vártam hogy hazaérjek Yoongihoz és a karjaiba vessem magamat. Aztán persze csak Hollyt találtam otthon, aki úgy örült nekem, mintha megnyerte volna a főnyereményt valamelyik lottón. Körbeugrált és ugatott. Egy szóval felpörgött. Én sem voltam rest kimutatni mennyire hiányzott a szőrmók. Játszottam vele egész nap, utána pedig együtt néztünk TV-t és örült annak hogy simogatom. Aztán persze elaludt, én pedig nekiállhattam vacsit csinálni. Nem vertem nagy dobra az egészet tojásrántottát csináltam.
  Yoongi amikor csak tehette meglátogatott és megígérte hogy miként kijutok onnan, olyan óvatos lesz mint még soha. Velem és a fanokkal kapcsolatban. Foggal, körömmel fog küzdeni azért, hogy ne derüljön ki újra az egész. Én pedig rábíztam magamat. Alig, hogy végeztem, zörögni kezdett a kulcs az ajtóban. Felmentem a lépcsőre és onnan vártam a megfelelő pillanatot, hogy rá hozzám a frászt. Szerencsém van, mert megállt a kanapén alvó Hollyt nézve. Pont nekem áll háttal. Óvatosan mögé lopóztam és a nyakába ugortam. Nem kicsit lepődött meg.
  -Jézusom Beak!-Kiáltotta el magát miután elborultunk. Én csak nevetni tudtam. Rá feküdtem a mellkasára és megcsókoltam. Nem morgott tovább inkább visszacsókolt.
  -Akkor nem is zavarunk.-Hallottam meg Seokjin hangját.
  -Soha nem zavartok.-Mondom nekik és legördülök a megszeppent Yoongiról.
  -De jó kedve van valakinek.-Jelenik meg Nam is.
  -Áh. Végül is nem mindenki örül annak, hogy nem csukják le.-Ironizálok és megölelem a 2 idősebbet.
  -Végül is, tényleg csak azért ugrottunk be hogy hozzunk kaját neki, mert hajlamos mostanában elfelejteni, de te majd megtömöd.-Mondja Seokjin és a kezembe nyom egy műanyagdobozt.
  -Mint a hálaadási pulykát.-Biztosítom és Yoongira sandítok aki felszenvedte már magát a földről. Ez után ők elmennek, én pedig leültetem Yoongit vacsorázni.
  -Tudod én egy kicsit másra éhezem.-Jelenti ki miután befejezi. Nekiállok mosogatni, ő pedig engem átölelve várja hogy végezzek.
  -Mint például?-Kérdezek vissza, először nem értve mire céloz.
  -Egy kis húsira.-Ekkor esik le, hogy amúgy mit szeretne. Rárakom a tányért a csepegtetőre és felé fordulok.
  -Nem is tudom.-Húzom az agyát átkarolva a nyakát.-Nem.-Vigyorgok rá és kibújok az öleléséből.
  -Ne kínozz!-Jön utánam. Finoman a falnak lök és a homlokát az enyémnek támasztja. Egymás szemébe nézünk és csak a másikra várunk. Végül kínzó lassúsággal ölelem át a nyakát és összeérintem az orrunkat.-Készen állsz rá?-Kérdezi erotikusan szinte ajkaimra suttogva.
  -Veled már mindenre.-Átöleli a derekamat és az ajkaimra hajol. Óvatosan csókol, ami teljes nyugalommal tölt el. Örülök, hogy nem sieti el. Sokat kellett várnia rám, én pedig már el szeretném felejteni ami történt, és megtudni, milyen egy olyan szeretkezés, amit én is szeretnék. Így hát teljesen odaadom magamat Yoonginak.

(sry de nem szeretnék +18-at írni ^^")

***

  Másnap meglátogatott a csipet-csapat, én pedig teljesen bezsongtam.
  -Valami baj van vele. Ne vigyük el orvoshoz?-Kérdezi a hátam mögött Yoongitól Jin. Megforgatom a szememet, de nem foglalkozok velük tovább mert J-hopnak segítek megnyerni az aktuális kosármérkőzést. Kook és V ellen folyt a "véres" harc, amit végül Jimin tett tönkre, azzal, hogy véletlen nyújtózkodás közben kinyomta az xboxot. Ez után el nem maradhatott egy párnacsata, amibe végül Yoongit is belerángattuk valahogy. Hosszú idő után újra nem foglalkoztam az aggályaimmal, elengedtem magamat és élveztem más emberek társaságát.
  Természetesen semmi nem tart örökké. Még csak 10 óra volt mikor el kellett menniük, én pedig itthon maradtam a kis Hollyval. Délután még átjött Teajin is, akivel sokat beszélgettem. Végül pedig mindent megtettem az ellen, hogy ne derüljön ki újra semmi.

Van arcom így befejezni? De rossz vagyok c.c
Nem tudom kinek volt még szóbelije, de remélem sokkal jobb lett mint az enyém! xD

Viszont egy kicsit a történetről: Az elején leírtakért egy kicsit féltem a könyv miatt, de végül itt is összehoztátok az 1K olvasást! :D

Más hozzáfűzni valóm nincs. Néhol érezhető, hogy összecsaptam. Meg egy kis érdekesség: eredetileg 15 részes lett volna. Már kész is volt, csak aztán túlbonyolítottam (mint a szóbelin az egyik feladatot) és BUMM 34 rész. De én lényegében elégedett vagyok az egésszel. Legalábbis még ^^"

Köszi hogy itt is itt voltatok velem, találkozzunk egy másik könyvemben is! Minden jót! ^^