Is this reality?! (BTS/Jimin ff.) /BEFEJEZETT/

현실39현실

°Jimin szemszögéből°

Ma van a szülinapom. Csodás dologra ébredtem, a szerelmem mellettem aludt nyugodtan. Sokan említik ezt a "szépen alszik" dolgot, amiben eddig a percig nem hittem, most tapasztaltam meg. Mennyire igazuk van. Még az én szemem felduzzadt alvás után, az övé gyönyörűen pihen arcán. Lehet nagyon alapnak tűnhet, de tényleg szép az arca, emellett békés is. Tekintetem a nyakáig érő takaróra esett. Mi lenne, ha? Áh, nem! Vagy... Mégis? Végülis mi baj származhat abból, ha lehúzom a derekáig? Annyira meleg van amúgy is! Igen!

Megfogtam a könnyű anyagot, először csak felemeltem. Igen... Ez az én szerencsém! A hatalmas pólóm felcsúszott kidolgozott, lapos hasán megengedve nekem a melle alja látványát is. Nem bírtam ki. Lehúztam a takarót a derekáig, majd hasára simítottam. Bőre sima és forró volt az anyag melege miatt. Hasa enyhén kockás volt, ami pont megengedetten szép egy nőknek. Jajj ne! Itt gondok lesznek... Ha most nem állok le akkor alul... Jimin! Állj le...

-Jimin!-nyitott be Hoseok... Huh, most kettős érzésem van. Részben örülök, hogy megszakította a pillanatot, ugyanakkor Hobinak kényelmetlen lehet a helyzet.
-Nem zavarnálak, viszont siess, mert demó felvétel van és elkésünk.-pillantott a lányra, majd rám. Szerencsére suttogott, ezért nem kelt fel Lara.

-Oké, lent találkozunk.-bólogattam, miközben lehúztam a pólóm a lány derekáig. J-hope kiment, ezért kikászáltam az ágyból halkan, s elkezdtem felöltözni.

-Hová mész?-hallottam meg rekedt hangját, melyre elmosolyodtam.

-Megyek dolgozni. Menj haza nyugodtan, ha szeretnél. Bár maradhatsz az ágyamban is.-kuncogtam, de nem néztem rá, mert készülődtem.

-Akkor haza indulok inkább, segítek anyának.-ült fel az ágyon. Tudtam, hogy engem néz. Gondoltam feldobom a napom egy kicsit.

-Ne bámulj már! Szégyenlős vagyok!-fordultam felé eltakarva boxerem, miközben vinnyogó lányos hangot adtam ki.

-Jimin!-nevetett, majd nekem dobott egy párnát.

-Te perverz! Tudom, hogy a fenekem nézted!-játszottam még az idegeivel, de a végére már én is elnevettem magam.

-Hülye!-nevetett már-már annyira, hogy könnyei is kifolytak. Olyan jó volt látni, hogy megnevetettem. Én is boldogabban éreztem magam. Hirtelen felállt, majd megállt előttem. Aztán felnézett rám vigyorogva és megölelt, mint egy plüssmacit.
-Tényleg a feneked néztem!-húzódott el, ismét felnézve rám, majd... Megcsapta a fenekem? Így játszunk?

-Na, gyere csak ide!-kaptam volna el, viszont Ő már az ajtón is kiment. Túl lassan reagáltam volna, vagy ilyen gyors ez a lány?
-Lara!-futottam ki a szobából, ám nem az említett személybe ütköztem, hanem Hobiba. Nem úgy nézett rám, mint aki viccelne. Igen komor tekintete volt, ez jelent valamit...

-Mondtam, hogy siess! Vedd fel a nadrágod és gyere, mert miattad késünk el!-bökött a mellkasomra. Csak bólogatva vonultam vissza a szobámba. Remek... Ez a nap is jól kezdődik. Folyamatosan figyeltem, hogy Lara mikor jön vissza. Még a ruháit is kikészítettem az ágyra, hogy fel tudjon öltözni. Legalább 10 percig vártam, de tudtam, késében vagyunk szóval mennem kellett.
A srácok már az autóban ültek.

-Lara!-szólítottam meg az üres házba, semmi. Bezártam az ajtót, majd beültem a kocsinkba.
-Hol van?-kérdeztem a srácoktól, hátha tudják.

-Mármint ki?-ráncolta homlokát Jungkook.

-A barátnőm! Hát, ki?-csaptam a combomra szemforgatva.

-Haza küldtem. Elég érdekes öltözete volt, szerintem összekevertétek a cuccotokat vagy nem tudom, de muszáj volt haza mennie, mert nem leszünk itthon.-magyarázott Jin a kormány mögül.
"El se köszönt..."-gondoltam magamba, s lehajtott fejjel vártam, hogy megérkezzünk.