Érzelmek és kötelékek [SZJG ff.] Befejezett

22 fejezet

-Hogy érted ezt?-tolom el magamtól. Kezd olyan lenni, mint az álmomban...

-Reni, én nem tudnálak itt hagyni, ha te itt és most arra kérnél, hogy ne menjek akkor nem megyek, de te nem kértél és én most helyetted is szeretnék dönteni.-magyarázza nekem.

-Arnold, ezt ugye te sem gondoltad komolyan?-kérdezem halkan magam elé nézve.

-De, mi ezzel a baj?-ráncolja a homlokát.

-Az hogy én túlságosan is szeretlek ahhoz, hogy belemenjek ebbe a hülyeségbe.-mosolyodok el szomorúan és egy könnycsepp le is gördül az arcomon.-Nem hagyom, hogy ezt tedd. Elszúrnád vele a jövődet, neked  a jövőd Párizsban van...

-De...

-Nincs semmi de, be kell látnod neked Párizsban kell lenned, ott fogsz elérni többet mint itthon. És ha a sors úgy hozza akkor viszont be kell látnod azt is, hogy akkor mi nem vagyunk egymásnak teremtve, bármennyire is fáj bevallani...-suttogom szipogva és odamegyek hozzá, majd megölelem...

-Reni...

-Ígérd meg nekem, nem teszel olyat ami meggondolatlan, mert azzal nem csak magadnak ártasz hanem nekem is, én belepusztulnék abba a tudatba, hogy én tartottalak vissza, hogy miattam nem lehettél az akinek lenned kell, de bárhogy is lesz, szeretlek...-és nem hazudtam neki tényleg szeretem...