Érzelmek és kötelékek [SZJG ff.] Befejezett

87 fejezet

Na először is... 

Randi... Cortezzel... Együtt... Ma... Itt van értem és éppen anyutól kér el... 

Basszus... Mondtam anyunak, hogy meg kéne venni azt a mentabokrot... Most csak le kéne legelnem a felét és nem már ötödszörre fogat mosni... Hogy a mosókecske vinné el annak a Jarradnak a libáit vagy tevéit? Á, mindegy... Mind a kettőt...

-Kicsim! Mit csinálsz ennyi ideig? Cortez már rád vár!-kiált fel anyu...

-Megyek.-lépek le lassan a lépcsőn... Uhh.... Az a hülye gyomorgörcs, lehet hogy kidobom a taccsot...

-Akkor nyolcra hazahozom.-mosolyog anyura aki jó szórakozást kíván nekünk....

Feszengve érünk a gyorskajáldához... Az a kínos csend ami akkor volt, jézusom... 

-Öhm, szép az idő ugye?-töri meg a csendet, majd kinézek az ablakon ahol...ahol szakad az eső.

-Ja, igen... Persze... Hogy ment a doga?-terelem inkább a témát miközben eszünk...

-Faszán...

-Az tök jó...-na kábé ennyit beszéltünk és aztán pedig hazamentünk, majd ott szerencsétlenkedtünk... Úristen...

-Figyelj.-kezd bele.

-Ez nem megy!-előzöm meg, majd helyeselően bólint.

-Hát ez nem olyan, mint amikor sms-eztünk...-mondja ki.

-Szerintem is.-most én bólogatok.-Barátok?-vonom fel a szemöldökömet.

-Barátok.-ereszti ki a levegőt.-Huhh, hát ez borzalmas volt...-vallja be őszintén.-Akkor...-vakarja a fejét, de esetlenül a kezére teszem a kezemet, ő meg magához húz és csak ölelkezünk perceken keresztül, majd egyszerre rebbenünk szét...

-Ezt a barátok is szokták.-biztosítom legyintve.

-Ja, ez lehetne nálunk egy szokás.-húzza el a száját.

-Jó.-egyezek bele.

-Akkor szia.-nyom még egy puszit a számra...-Ezt is szokták a barátok.-magyarázza...

Hát öcsém megnézném amikor Ricsi szájára nyomnál egy cuppanósat...