Napsugár/BEFEJEZETT/

17. Rész

~David pov.~

2 hét múlva
Ma van az esküvőnk Oliviával, amit az elmúlt időszakba már annyira terveztünk a családdal, barátokkal és természetesen mi ketten is. Nagyon boldog vagyok, hogy rgy ilyen kedves és figyelmes lánnyal köthetem össze az életem. Azt azért nagyon sajnálom, hogy életem egyik legszebb és legfontosabb napján nem lehet itt az anyukám. Ami a családomat illeti, azt hiszem egy kicsit közelebb kerűltem az apámhoz. Azt mondta, oár hónap és átvehetem a céget, aminek nagyon örülök. Már nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen ruhát választott, annyit mondott, hogy neki nagyon tetszik. Hát én csak azt akarom, hogy boldog legyen. Mert ha ő az, akkor én is az vagyok. Hihetetlen, hogy régen, hogy viszonyúltam a házassághoz, sőt még egy normális párkapcsolathoz is. Látszik, hogy amióta megismertem őt megváltoztam. Megváltoztatott. Ennek pedig nagyon örültem, hisz fülig szerelmes voltam belé. Most pedig itt állok az oltárnál és várom, hogy mikor lép be. És amikor megláttam a lélegzetem is elállt. A ruha amit választott, egyszerűen káprázatosan állt rajta és ahogyan azzal a gyönyörű szempárral rámnézett. Olyan volt, mint egy hercegnő. A pap beszéde közben azt vártam, hogy mikor fogja azt mondani, hogy megcsókolhatom Oliviát. Már annyira vártam azt a pillanatot. És mikor meghallottam, amiről eddig gondolkodtam, gyorsan közel hajoltam hozzá és megcsókoltam. Egyszerűen a rabjává váltam ennek a lánynak. Mikor végelett ennek az egésznek, Olivia eldobta a csokrát, amit egy nagyon aranyos kislány kapta el, aki apa egyik ismerősének a lánya.
-Tudod néhány év múlva én is akarok egy ilyen aranyos kislányt.-mondta nekem mosolyogva, mostmár az én drága feleségem.
-Tudod nem kell ahhoz névány év, hosszú lesz a nász éjszaka.-mondtam egy perverz vigyor kiséretében, amire Olivia köpni-nyelni nem tudott.
Utánna sorra megkezdőttek a gratulációk és a fotózkodások. Apám egyik legjobb döntése volt az, amikor kitalálta ezt a házasságot.