Ferdinand von Seföld

1.2K 111 78
                                    


Szemben álló, masszív szerkezetű tornyok magasodtak a tábor fölé. Két ország határát jelezték. A hajnali, sötétvörös napsugár fenséges fénybe vonta Seföld arany oroszlánnal ékesített, valamint Namerh vérvörös és azúrkék sávok egyedülálló elegyében pompázó lobogóját, melyek mindeddig csupán sötét, alaktalan foltokként lengedeztek a magasban. A namerhi nemzeti zászló szimbolikája is remekül érzékeltette a királyság meglepő, mégis gyönyörű kettőségét: vörös és kék, sivatag és óceán, tűz és víz, az ellenség kiontott vére és az elesett bajtársakért hullajtott könnycseppek.

Az erődök a Fehér- és a Fekete-hegyen álltak, melyek között széles síkság terült el. A völgyet tévelygő vándorként kanyarogva szelték ketté a Mezsgye-patak sebesvízi pisztrángban gazdag habjai. A parton sebtében felállított jurták sorakoztak. Az építmények mellett valóságos szolgahad nyüzsgött, egyesek halászni vagy friss ivóvízért mentek, mások hatalmas asztalokat szállítottak a hamarosan esedékes béketárgyalás helyszínére.

Lewis a bejáratot eltorlaszoló nemezlapot érő erőszakos dörömbölésre kapta fel a fejét.

– Mi van már? – kiabált ki morcosan.

– A király hívat. Öt percen belül légy a sátránál! – hallatszott Rosa hangja kintről.

– A jurta nem sátor – korrigálta a lány tévedését automatikusan. Túl sok időt töltött Ramses Wiseman társaságában, mielőtt a férfi a többi támogatójához hasonlóan kegyetlenül elárulta volna őt. – Miért akar látni?

– Majd elmondja ő. Kapkodd magad!

A szőke fiú morgolódva öltötte magára az aranyszállal átszőtt uniformisát, majd hasonlóan borzalmas hangulatban botorkált keresztül az ébredező táboron. Útközben egy ostoba szolga az ingére borított egy vödör nyálkás pisztrángot, de az öregasszony szabadkozva elszaladt, mielőtt Lewis egyáltalán elgondolkodhatott volna a szörnyű tettének lehetséges következményein.

– Késtél – jelentette ki a trónszék mellé elhelyezett sámlin terpeszkedő Kornel, amikor a seföldi herceg fújtatva beesett a rögtönzött fogadóterembe.

– Mégis mit várt? Hajnali hat óra van.

– Ami azt jelenti, hogy alig négy óránk maradt a tárgyalás kezdetéig. Mivel szándékozol eltölteni a maradék időt?

– Bepótolom az alvást, amit felségednek köszönhetően kihagytam – felelte Lewis szemrehányó hangon.

– Sajnos meg kell hiúsítanom a terveidet. Hozzák be őket!

A testőrség tisztjei három megtermett férfit kísértek a helyiségbe. A szőke fiú hitetlenkedve meredt rájuk.

– Hiszen ezek apám zsoldosai! – Mégsem hivatkozhatott rájuk bérgyilkosként, bár valójában azok voltak.

– Egy óra tájékán a lakhelyed körül ólálkodtak. Leütöttek egy őrt, és megpróbáltak bejutni, de Erik parancsnok időben megérkezett a riasztásra. Úgy tűnik, Ferdinand a saját kezébe vette a dolgokat. A puszta szerencsén múlt, hogy nem vagy halott – közölte az újdonsült király kíméletlenül –, ezért úgy határoztam, hogy a tárgyalás végéig mellettem kell maradnod a hasonló incidensek elkerülése végett. A testőrségem tagjai megbízható emberek és remek harcosok, ha a hatáskörükben maradsz, nem eshet bántódásod.

Lewis levegő után kapkodott.

– A saját apám akar eltenni láb alól?

– Meglepő?

A másik hercegWhere stories live. Discover now