A másik herceg

Köszönetnyilvánítás

Kedves olvasó!

Köszönettel tartozom neked, amiért végig kísérted Lewist és Kornelt az úton, amelyet be kellett járniuk. Lehet, hogy neked nem feltétlenül volt rájuk szükséged, de hidd el, nekik szükségük volt rád.

Te is láthatod, hogy az ő közös életük itt még nem ért véget, de a történetet valahol be kell rekeszteni. A herceg megtalálja az igaz szerelmét, és egynéhány akadályt leküzdve végre megülik a lakodalmukat – mi mással végződhetne egy tündérmese?

Szeretek mesélni, de számomra a mesén túl csend honol, így a szokásokkal ellentétben egyáltalán nem fűztem megjegyzést az egyes fejezeteimhez, nem szabadkoztam a függővégekért, sem azért, ha egy-egy rész elmaradt az elvárásaimtól.

Biztosíthatlak ugyanakkor, hogy ennek ellenére törődöm az olvasóimmal. Hálás vagyok minden egyes vote-ért és kommentért, valamint a tudatért, hogy rajtam kívül is vannak, akik megszerették Lewist – a hibái ellenére – és Kornelt – a majdhogynem teljes hibátlansága ellenére.

Ha jelen történet főszereplőjéhez hasonlóan valaha te is válaszút elé kerülnél, ne feledd: Mi, emberek nem vagyunk kőbe vésve. Ne félj megváltozni és felülkerekedni azon, aki egykor voltál! Néha éppen a véleményünkhöz való megrögzött ragaszkodással, a múltba, az egykoriba kapaszkodással veszítjük el önmagunkat.

Köszönöm Amynek, hogy az első szótól egészen az utolsóig velem volt, hogy vele Lewis és Kornel története kerekké válhatott.

Köszönöm Rebinek, hogy a temérdek kis megjegyzése mellett megírta azt a bizonyos első üzenetet, amelyet aztán sok másik követett: ez ösztönzött igazán arra, hogy feltöltsem A másik herceg hátralevő részét.

Köszönöm neked, aki olvasod ezen sorokat, hogy részesévé váltál Lewis herceg kalandjának.

Ajánlom ezt a tündérmesét az összes hercegnek és hercegnőnek, akik a szívük mélyén jók akarnak lenni.