Filmy Greyness -Fátyolos Szürkeség- (Drarry ff.)

Dementor a vonaton

A Mardekár jéghercege egyedül üldögélt a Roxfort Expressz egyik fülkéjében, és a pár perce elindult vonat ablakán bámult ki.
A kabin ajtaja folyamatosan kinyitódott és becsukódott egy kisebb zötyögésre is.
Valaki a fülkéje felé sétált, így felkapta a fejét.
Néhány másodpercen belül Ron, Hermione és Harry jelentek meg az ajtó előtt, ami ismét magától kinyitódott.
-Mi van Malfoy, magadra maradtál? -röhögte ki Weasley a szőkét, mire annak eltorzult az arca.
-Ron. -sziszegte Potter a vörösnek, és tovább rántgatta.
Azonban perceken belül ismét a kabin előtt találták magukat.
-Harry, én nem akarok Malfoyjal utazni majdnem egy egész napot a Roxfortig. -nyöszörgött Ron.
-Én sem díjazom az ötletet. -kontrázott Hermione.
-Én azoban... -nyitott be a fekete a fülkébe, amire az örökös felkapta a fejét. -...helyhiány miatt és miattatok nem fogok a folyosón álldogálni egész végig. Malfoy, ki kell bírnod velünk pár órát, ,,nagyon sajnálom". -vágódott le a sebhelyes a Mardekárossal szembe.
-Nem különösebben érdekel, Potter. -támasztotta meg az állát a tenyerén a szőke.
A másik két Griffendéles viszont egyaránt a Harry mellett elhelyezkedő ülésre pályáztak.
-Annyira gyerekesek tudtok lenni. -sóhajtotta a Kis Túlélő, és átült Draco mellé, akinek orrát egyből megcsapta a fiú jellegzetes illata, és nagyot szippantott a levegőbe.

Órák óta utaznak, folyamatosan, és míg Harryék beszélgetnek, Draco azóta is bámul ki az ablakon. Párszor már majdnem el is aludt, de végül a vonat zörgése miatt sosem sikerült.

Harry rettentően furcsán viselkedik. Néha, mintha tikkelne, oldalra rántotta a fejét, és vissza. Sokszor elbambult, és Grangeréknek emiatt meg kellett ismételniük, amit mondtak.
A szőke sosem látta ennyire szét szórtnak.
Nem mintha érdekelné. A melegsége miatt érdeklődik a fiúk után. Weasley után is érdeklődik... oké, arra a szintre azért még (saját véleménye szerint) nem süllyedne le.

Egyszer csak eleredt az eső, mintha dézsából öntenék. De így egyről a kettőre. Az ég is elsötétült.
Perceken belül Malfoyt zavarni is kezdte a cseppek monotonitása, ahogy lefolynak az ablakon.
Azonban egyszer csak megállt a vonat.
Nagyon hirtelen történt. Olyannyira, hogyha a Mardekáros nem kapaszkodott volna, simán beleesik a vörös ölébe.

-Remélem nem az lesz, amire gondolok. -szólalt meg Hermione.

Pontosan ugyan így kezdődött a harmadik évük is. Egy dementor támadással.
Azonban ahogy kimondta ezt, kialudtak a fények, és mindent bevont a sötétség és a köd.
Ha kint nem lett volna valamilyen szinten még világos, semmit sem lehetett volna látni. Az ablakot jég kezdte bevonni, ahogy a villanykörtét is, ami másodpercekkel ezelőtt még a fényforrása volt a kabinnak. Rettentően rideg lett minden, a hőmérséklet már a mínuszok határánál járhatott.

Mindannyian összenéztek, még Draco is, majd az ajtóra kapták a fejüket, amikor kintről egy hatalmas csattanás csapta meg a fülüket.

Valami feljutott a vonatra, és nem volt nehéz kitalálni, hogy mi volt az. És kit keresett.

Harry felállt, hogy kinézzen az ajtón. Zsebéből kiesett a pálcája, amit valószínűleg nem vett észre. Pár percen belül megjelent a fülke előtt egy lebegő, sötét, csuklyás, visszataszító dementor.
Mindenki nyelt egyet.

Hosszú ujjait az ajtóra csúsztatta, és elhúzta. Fejével körbe pásztázta a kabint.
Félelemtől reszkető alakok. Nem nagyon volt olyan ember, aki nem így reagált volna le egy dementor támadást.

Azonban a fekete, lebegő lénynek kivételesen egy valaki kellett. Aki pontosan vele szemben állt.

Harryt megragadta a nyakánál fogva, és olyan erővel lökte a falnak, hogy az felszisszent.
Majd hiába ellenkezett a fiú, elkezdte magába szívni a boldog emlékeit.
Draconak egyfolytában kattogott az agya. Hermione teljesen megnémult a félelemtől, mozdulni se mert. Ron mozgott, de csak mert annyira félt, hogy konkrétan remegett. Mi tévő legyen, mielőtt még késő?

Aztán meglátta Potter pálcáját.
Ha valaki, akkor a Kis Túlélő biztosan tudja, hogy mit kell tenni.

Megragadta, és az áldozat kezébe nyomta. Az másodperceken belül megérezte a kezébe adott pálcát, és a csuklyás szeme közé szúrta, amitől az azonnal elengedte. Harry ahogy a földre ért, a dementorra szegezte a fegyverét.
-𝐄𝐱𝐩𝐞𝐜𝐭𝐨 𝐏𝐚𝐭𝐫𝐨𝐧𝐮𝐦. -monda, mire a pálcája végéből hatalmas fehér fényáradat szűrődött ki, és a dementornak csapódva elüldözte azt.

Pár percig csak némán, lihegve meredtek maguk elé a diákok. Harry végigsimított a nyakán, és a szőke felé fordult.
-Köszönöm. -nézett Draco szemébe, akinek ettől nagyot dobbant a szíve.
-S-Semmiség. -dadogta, még mindig sokk hatása alatt.
Sosem látott dementort ilyen közelről.